Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-05-12 / 19. szám
2. oldal nAKOS VlDVKjB 19 szám. veltetését biztosítva látta, ez maga után vonta a puszta benépesítését, további fejlődését és a kormányosnak segítségre volt szüksége. Alig pár hónap alatt, Trefort Ágost minisztersége idejében az iskolát államosították s még az év december 8-án megérkezett az uj munkatárs, egy kedves, fiatal tanítónő személyében Kaposvárról. Ez a tanítónő Drumár Ilona, a későbbi Wayand Ká- rolyné volt, Pusztaszentmihály második tanítója. Pedagógusaink között van egy veszedelmes járvány, melynek legtöbb tanító áldozatul esik, különösen akkor, ba egy fedél alatt munkálkodik férfi és nő. Ez a járvány ütötte fel a fejét ennek a kis hajónak a fedélzetén is és megfertőzte a hajó parancsnokának amúgy is lobbá- nékony szivét. Azt szokták mondani, hogy a súlyos operációt a beteg az esetben bírja ki, ha erős a szive. A mi parancsnokunknak azonban gyenge szive volt, és a fiatal tanitónő közelében gyakran jelentkezett a magas láz, melyet a beteg nem sokáig birt ki és belepusztult. A rossz férfinyelvek ezt katasztrófának mondják, a költők az emberi boldogság révének. Wayand Károly ék tehát 1885. október 25-én az iskola egyik tantermében felállított oltárnál behajóztak a boldogság révébe, amikor házasságot kötöttek. Uj élet, uj dal költözött a kis hajó fedélzetére: »Két kicsike szoba, hogy is leszünk benne«. És a dal igazat mondott, mert rövid idő múlva jött a nagy istenáldás, mert a néptanítónak ebben is példát kell adni a népnek. És Wayand Károlyék igazi néptanítók voltak, akik 10 gyermekkel ajárdékozták meg Pusztaszentmihályt és öt derék tanítónővel a magyar közoktatást. A puszta évről-évre rohamosan fejlődött, vele párhuzamosan az iskola tanulóinak száma is emelkedett, különösen akkor, amikor 1893-ban megépült az első közlekedési eszköz, a lóvasut, mely Pusztaszentmihályt Cinkota Nagyítóéi állomáson keresztül egybekapcsolta a székesfővárossal. Egymás után épültek a kedves családi házak, villák és kezdett kialakulni a fővárosnak Mátyásföld után a második kertvárosa, nyaralója. 1895-ben már 257 tanuló látogatta a Csömöri-úri iskolát, amelynek első gondnoksági elnöke Farkas Ignác volt, akiről egyik utcánk kapta a nevét. Az akkori áll. iskola gondnokságából egyetlen tag él ma is közöttünk, Pálfi János ny. szfőv. főszámtanácsos, akinek Pusztaszentmihály községgé alakulásában nagy érdemei vannak és mint a községi képviselőtestületnek máig is tagja, korát meghazudtoló fiatalos készséggel, tevékenységgel vesz részt községünk kulturális, gazdasági életében. A puszta rohamos fejlődése, népesedése szükségessé tette, hogy lakosainak hitéletéről is történjék gondoskodás, ezért a közbirtokosság elhatározta, hogy legalább minden második vasárnap papot hozat ki, aki az iskola egyik tantermében misét tart a katholikus hivők számára. így járt ki Csömör községből Kratoch- will plébános és itt misézett a ma is élő nagy tudásu Csanádi püspökünk Glattfelder Gyula, akkori székesfővárosi hitoktató. 1903-ban Pusztaszentmihály községgé alakult, Rákosszentmihály elnevezéssel. A község első főjegyzője Krenedits Sándor, azelőtt Csömör község adóügyi jegyzője volt, aki 1898. óta hetenkint kétszer járt ki Pusz- táSzentmihály közigazgatási ügyeit intézni, akinek a névéhez fűződik községünk fejlődése, azok a kulturális, társadalmi intézmények, melyek Rákosszentmihályt Budapest környékének egyik legkedvesebb kertvárosává tétték. A világháború kitörése azonban megsem- nfMtette azokat a szép terveket, elgondolásokat, melyét ri&nfd megvalósulásra vártak. A község rohamos fejlődése uj iskolák szervezését tette szükségessé, igy bővüld W : Csömöri-uti iskola a mai Wayand lakás helyén a Csengős iskolával, melyben boldogult Lendvay Ferenc, majd pedig Radomszky Mihály tanított és 1909-ben épült a Béla-utcai iskola 5 tanteremmel. 1927-ben halhatatlan emlékű kultuszminiszterünk gr. Klebelsberg Kunó hatalmas méretű kultúrpolitikája 5030 népiskola és tanítói lakás felépítését tette lehetővé a csonka hazában. Ebbe az építő programmba belekerültek iskoláink is és igy községünkben létesült a Csömöri-utón, a Rákosi-utón 1—1 iskola, a Rákosi-uti kisdedóvó és ebben az időben a földszintes Központi iskolára emeletet húztak. Községünknek a Csömöri- és Rákosi-uti iskolákhoz tartozó körzetei a háború utáni években rohamosan kezdettek épülni, benépesedni, gombamódra épültek a házak György-telepen, Almásy- telepen, úgy, hogy sem a Csömöri, sem a Rákosi-uton épült iskolák nem képesek befogadni a körzetükhöz tartozó növendékeket, mivel a Csömöri-uti iskola két épületében összesen 7 tanterem van, az iskola tanulóinak száma pedig 630. Hasonló a helyzet a Rákosi-uti iskolában, ahol két tanterem van összesen. így ezekben az iskolákban váltakozó rendszerrel kell tanítani, d. e., d. u., ami pedagógiai és közegészségügyi szempontból, itt a főváros szomszédságában előbb-utóbb tarthatatlanná válik. Ma már, 50 év után, Rákosszentmihály iskolaköteleseinek száma az elemi iskolákban meghaladja az 1400-at, 34 tanítóval...« Nagyon kedves volt a Koszter atya látványos és tanulságos gyermekdarabja: »Mese az édes anyáról«. A szép és gazdaglelkü páter nemes gondolatvilágának meleg sugarai tündökölnek a darabban, csak egy kis szinpadtechnikai-rutin hiányzik belőle, hogy hatását megsokszorozza. A gyermekek csókolni valók voltak. Pornói Jankó és Falvi Sári kész színész, de kitűnő volt valamennyi: Rikker Józsi, Sebestyén Lajos, Fogolyán Margit, Diósi Kata, Skrabák Rózsi, Közel Ferenc, Szekeres Ilona, Kurali Feri, Dibusz Miklós, Baan Etelka,, Glantz Márta és Gombás Mária. A betanítás és rendezés Kriegerné Wayand Borbála és H. Bilik Franciska buzgóságának eredménye. Az iskola énekkara, Kamarásné Szabó Gizella vezetése alatt három hatásos dalt adott elő, még pedig az ünnepeltek kedves nótáit énekelte. Ezután néhány perces szünet következett. A második rész kedves megnyitója a hollandi tánc volt. Elmésen, ügyesen összeállított és kitünően betanított szám, amelyben Máthé Sári, Gáti Edit, Enyetér Zsuzsa, Karner Évi, .Ganser Valérija és Gombás Mária aratott bőségesen megérdemelt tapsokat. A szép műsor méltó és a várakozásokat is meghaladó sikerű befejezése Palkóvits Jolán »Jubileum« cimü alkalmi színdarabja volt, amely viharos tetszést aratott, őszinte szívvel gratulálunk hozzá a szerzőnek és rendezőnek. Eredetien ötletes, tartalmas és látványos, soha nem unalmas, nem Ízléstelen, nem dagályos ez a sikerült munka, mely nehéz feladatát közvetlen egyszerűséggel és meggyőző erővel oldja meg. Az előadása kiváló, a kiállítása megkapó volt. Le kell írni az egész szinlapot, kedves emlékül a kis közreműködőknek, akik között komoly tehetség oroszlánkörmei is megmutatkoztak. íme a névsor: Havas Ágnes, Szent- ágotai Mária, Csanálosi Ilona, Menich Sándor, Csatlós Feri, Haeffner Robi, Kremsner Ferenc,' Schwamm- berger Lajos, Jacina Lajos, Freifeld Zsuzsa, Rácz Anna, Szekeres Ilonka, Richter Lajos, Bagi László, Novák Mária, Mohr Etelka, Dallos Zoltán, Szerző István, Bartha Győző, Széky Alfonz, Szabó Mária, Vágvölgyi Ottó, Baán Ilonka és Loska Gizi. A darabot a szerző tanította be és rendezte. Megkapó volt, midőn a darab végén megjelent a színen három kedves gyerek, tulipán csokorral és a kis
