Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-04-28 / 17. szám

2. oldal " IMKOS V/D&%E ll bzám.

bált érdekes ember a feltaláló. Azt, hogy rendes, derék ember, bizonyltja a házatája és a jómodoru, kedves megjelenésű, ügyes, illedelmes kisfia. Mint sokat- próbált ember, bizalmatlan és zárkózott, tehát avatatlan szemmel meg sem lehet állapítani meddig terjed munkáiban, elért eredményeiben a komoly valóság és hol kezdődik a nagyotakarás merész lendületének ábrándvilága. Láttunk nála elmés hintalovat, amely ha akarják hintázik, ha nem akarják mozdulatlan, kerékre szerelhető és húzható, a gyermek hátratámaszkodhatik benne, a gyermek elé asztallap tolható be, melyen játsz- hatik, ehetik stb.

Hallottuk, hogy sokat foglalkozott az örök mozdony — perpétuum mobile — problémájával, sőt állítólag meglepő lépést is tett a megoldás felé. Volt találmánya, amelynek az előállításához megfelelő tőkét akart szerezni, elmondta tehát a dolgot valami ügynök féle embernek, aki vállalkozott a közvetítésre, azután az iratokkal együtt megszökött, Ausztráliában értékesítette a találmányt és hatalmas vagyont szerzett vele.

— Nem bízom én már senkiben, uram. Sokszor megjártam — mondja a feltaláló. A mostani legnagyobb jelentőségű találmányomhoz is pénz kellene, azért beszélek róla, hátha felfigyel rá valaki. Magyar szabadalmat hiába szerzek rá, a mostani viszonyok között külföldön utánozzák és learatják a hasznot és a babért. Világszabadalmat kellene szerezni rá.

A találmány felszerelése esetén minden ipari üzem, minden gyár és minden ház tulajdonosa nyugodtan al- hatik. Az óceánjáró gőzösök utasai biztonságban lehetnek, mert találmányom bármilymódon keletkezett tüzet a működésbe hozott vizsugarakkal minden emberi beavatkozás nélkül önmagától meg tud fékezni.

•— A találmány műszaki berendez^-:?. olyan egyszerű, olyan csekély anyagi beruházást kiván, hogy mindenki tud annyit áldozni a vagyonának biztonsága érdekében, amennyibe a falba épített huzalszerü hálózat kerül. A szerkezet ugyanis olyan egyszerű és sablonos kivitelű, mint például ,a falbaágyazott villám- vezeték, vagy vízvezetéki csövek elhelyezése. A falon csupán az úgynevezett sugártáfcsa látható, amelyet mindenkor a szoba vagy egyéb helyiség stílusa szerint lehet készíteni, illetve felszerelni.

— Olyan helyen, ahol vízvezeték nincs, víztartály is elegendő a vízszolgáltatáshoz. Ott, ahol kényes áru van felhalmozva, a több kisebb részre osztott oltó szerkezet csak ott jön működésbe, ahol a tűz közvetlen érintkezésbe lép a sugár tárcsával és azt működésbe hozza, tehát az áru tömegében kár nem eshet. Padlótüz esetén a készülék csak a padlót borítja el vízzel s igy a polcokon ,vagy másutt elhelyezett áruk sértetlenek maradnak. Nagyobb bérházaknál hálózatszerűén épül ki a szerkezet és tűz esetén a készülék nemcsak oltja a tüzet, hanem egyidejűleg fényjelzés és vészcsengő utján jelzi is a tüzet és annak helyét. Ez a jelzés a tűzoltóság vonalába is bekapcsolható és igy a telefonálás is feleslegessé válik.

— A tengeren járó hajókon nem keletkezhetik pánik, mert a készülék a hajón bárhol keletkező tüzet azonnal megfékezi és igy nemcsak az utasok nyugalmát biztosítja, hanem mérhetetlen károkat hárít el.

— Nagyjelentőségű a találmány háború esetén is, mert a lövedékek okozta tüzveszedelmeket önmüködő- leg megszünteti.

— Találmányomat sokszor kipróbáltam és tökéletes működéséről meggyőződtem. Már egy elhajított cigarettavég működésbe hozza a szerkezetet, amelynek alkalmazásától tehát korszakalkotó eredményeket várok.

így beszélt a feltaláló, aki hisz a munkájában és bár sokszor csalódott, újra meg újra remélni tud. Kértük, hogy mutassa meg a valóban érdekes találmányt a nélkül, hogy titkát előttünk felfedné, ezt a kívánságunkat azonban nem teljesítette. A tudósításunk tehát a szóval és Írásban adott közlésein alapul. Magával a találmánnyal olyanformán vagyunk, mint az egyszeri gyerek a rákkal.

— Láttál-e már rákot ? kérdezték tőle.

— Láttam.

— Hát osztán milyen volt ?

— Azt nem tudom, mert egy asszony kosárban vitte a piacon, de nem mutatta.

Ettől azonban még mindig igaza lehet Marton mesternek és a találmányáról az illetékesek bizonyára meg fogják állapítani, hogy olyan, amilyennek ő állítja. Akkor pedig közel az idő, hogy büszkék lehetünk Marton Tihamérra.

Folberth Gusztáv rídiöeioadása.

Már rég nem fogta meg annyira a lelkemet valami, mint a Folberth Gusztáv nagyszombati rádióelőadása. Pedig a rádióhallgatónak épen elégszer van alkalma jó és kevésbbé jó felolvasásokban gyönyörködni. Azon tűnődöm: mi az oka mégis, hogy ez az előadás olyan melegséget lopott a szivembe?

Az egyik ok kétségtelenül az, hogy a mi Folberth Gusztávunkról van szó, a Rákos Vidéke kedves munkatársáról, akinek hangja mögött az ismerős arc is feltűnik az ember képzeletében. Szinte látom a szelíd tekintetet a harcias szemöldök árnyékában, mintha egymás mellett ülnénk kedélyes beszélgetés közben. Mert ilyen az ő előadása: közvetlen, kedélyes csevegés, mentes minden póztól és mikrofónláztól. Mintha egész életében a mikrofon előtt ült volna. Nem is hiszem, hogy olvas. Egy-egy mondatánál úgy érzem, hogy rám néz, sőt a kezével is felém gesztikulál. Helyeslőén bólintok a hangszóró felé, s olykor kedvem volna egy- egy közbevetett megjegyzéssel hozzájárulni az egyoldalú beszélgetéshez.

A másik ok, amely megmozdítja az ember szivét, talán magában az előadás témájában rejlik. »Udvarhelyszéki húsvéti határkerülők«. Régi, szép székely népszokásokat elevenít fel olyan közvetlenséggel, hogy m ír magam is ott kerülgetem a határt, durrogtatom az elüliöltő pisztolyt és büszke vagyok a »Jézus katonája« címére. Történelem, néprajz, folklór, novella, memoár, minden van ebben a félórás kis csevegésben, és az hat meg legjobban, ami — nincs benne. Folberth Gusztáv nem érzeleg, nem lirizál, és mégis csupa lira az egész. Ez külön művészet. Az ember a távoli székely havasokra gondol, a fenyvesekre, az elszakított testvérekre, az oláh garázdálkodásra, a mielőbbi revízió múlhatatlan szükségére, a nagy magyar bánatra és a nagy magyar kötelességekre, — és mindez anélkül, hogy az előadó egy szóval is kifejezetten emlékeztetné a hallgatót reája. De a szavak mögött, a sorok között rejtőznek olyan szuggesztiv erők, hogy az ember a felolvasás elhangzása után tovább folytatja a »határkerülést«, de most már gondolatban nemcsak az udvarhelyi határt járja, hanem köröskörül a régi Nagyma- gyarország határait és megtelik a lelke akarással és fogadalommal. Nincs az irredentizmusnak erősebb propagandája az ilyen, könnyednek látszó csevegésnél, an ely többet mond, mint ezer elkoptatott hazafias frázis. Köszönjük néked, Folberth Gusztáv!

Kárpáthy László dr.