Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-04-21 / 16. szám
2. oldal HÁKOS VIUmB 16. szám. tudatomban valami keserűség? Miért nem tudok olyan igazán derűs lélekkel örvendezni husvét szent ünnepének, mint valaha régen? Az emberek a feltámadást ünnepük. És én úgy érzem, hogy valami hiba, valami hiányosság van az ünneplés körül. Krisztus feltámadt és ilyenkor újra feltámad az emberek szivében. Hiszem és vallom én is a Krisztus feltámadását. De —- nem tehetek róla — gondolatban az Ur feltámadását mindig egybekapcsolom Nagymagyarország feltámadásával. Türelmes lelkemnek nagyon hosszú már a magyarok nagypéntekje. A magyarok husvétját várom lelkendezve, várom szivszakadva. Örülök a tavasznak, örülök a madárdalnak. De felzsong a i lelkemben egy-egy régi husvét emléke, amelyet Kassán, Ungváron, Kolozsvárott, Nagyszebenben töltöttem és valami fájdalmas nosztalgia lesz úrrá az örömömön. Hiszen most is, itt is csak úgy mennek húsvéti öntözködésre a legények, mint akkor. De akkor a kertajtóban még nem ütköztek bele a kis táblába, amely azt mondja, hogy: Nem! Nem! Soha! És akkor még nem imádkoztok mindennap, hogy: Hiszek Magyarország feltámadásában. A feltámadás ünnepe hiányos is lesz addig, amig ezek a táblácskák nem válnak feleslegessé és amig imádságos hitünk be nem teljesedik. . . . Sok évvel ezelőtt megfogadtam, hogy addig nem látogatok el sem Erdélybe, sem a Felvidékre, amig az elszakított földet vissza nem szerezzük. Hogy ezt a fogadalmat milyen keservesen nehéz betartani, azt azok értik meg igazán, akiket ifjúkori emlékek fűznek az elcsatolt részekhez. De állom a szavamat és szentül hiszem, hogy az Úristen meg hagyja érnem azt az időt, amikor megint a miénk lesz őseink földje, a boldog, dús, paradicsomi Nagymagyarország. Az lesz majd az igazi husvét, az lesz majd az igazi feltámadás. Hogy pedig miért tárom az én egyéni érzelmeimet az olvasó elé? Azért, mert tudom, hogy sokan éreznek hasonlóképen. Mert minden jó magyar igy érez. Mert ezek a húsvéti gondolatok nemcsak az én gondolataim, hanem mindnyájunk lelkében élnek. ... A kis kertre leszállt az est. Gyerünk be, asz- szonykám, a zongora mellé és dalold el nekem azt, hogy: »Lesz még kikelet Kolozsvár felett . . .« Kárpáthy László dr. «Bigs» hírek "gyg" A NÉP női csoportjának Rákóczi-ünnepsége. Hétfőn tartotta havi rendes gyűlését a NÉP rákosszent- mihályi női csoportja. Regősné dr. Kohajda Margit szeretettel ünnepelte a nagyszámú közönséget. Domby Margit főtitkár a jegyzőkönyvet olvasta fel. Az elnök hálás köszönetét mondott a NÉP énekkarának a március 15-i sikeres szereplésért; köszönetét mondott a választásokkal kapcsolatos szép propaganda-munkáért az alelnököknek, titkároknak és választmányi tagoknak. Jelentette, hogy március folyamán 14 pengőt adtak a Stefániának kenyérsegélyre. Kéri az alelnököket és titkárokat, hogy tegyék megfontolás tárgyává: mikép lehetnek a hők segítségére a reformpolitika, á nagy nemzeti megújhodás munkájában. Ezután a beérkezett különféle kérvényekről számolt be. Az indítványok során Kovácsi Józsefné többek nevében azt tette szóvá, hogy tulmagasnak tartják az ebadót, amikor az ebtartás nem fényűzés Rákosszentmihályon, hanem közbiztonsági szempontból nélkülözhetetlen szükség. Az elnök válaszában hozzájárult Kovácsyné álláspontjához, mire a községi szervezet közp. elnöke Krenedits Sándor jelentette, hogy már a férficsoport is foglalkozott ezzel az üggyel. Az alispán magáévá tette e fontos és méltányos kérelmet, a döntés a belügyi kormánytól függ. Krenedits Sándor községi központi elnök felhasználja az alkalmat, hogy a legnagyobb dicséretének és leghálásabb köszönetének adjon kifejezést azért a nagyarányú propaganda-munkáért, amit a nőcsoport tagjai a választások alkalmável kifejtettek. Tölgyesy Elemér vezetőfőlitkár közölte a nőcsoport elnökségével, hogy minden szombaton 5—7 óráig a kartotékokat szívesen rendelkezésére bocsátja az elnökségnek, a legújabb névsor összeállítása céljából. Regősné dr. Kohajda Margit a nőcsoport tagjainak pártfogásába ajánlotta a leventék ápr. 21-i műkedvelő előadását. Az elnök meleg szavakkal elparentálta Bodon Boriska elhunyt buzgó és lelkes nőcsoport-tagot s bemutatta a gyászoló család köszönő sorait Lauró Ferencné alelnök- nek a temetésen mondott megindító beszédéért. Lauró Ferencné uj tagok szervezéséről tett jelentést s arról, hogy körzete szegényeinek a Mansztól nyert 15 pengőt osztott ki. Ezzel a gyűlés végétért s a Rákóczi-ünnepség megkezdődött A megnyitó beszédet, amely hatásos, szép bevezetője volt az ünnepségnek, Domby Margit mondotta. Kacsóh Pongrác „Rákóczi megtérése“ c. müdalát Sipőcz Károlyné sok érzéssel, hangulatosan adta elő Vadkerty Zsigmondné finom, művészi kíséretével. Széky Ernőné Petőfi „Rákóczi“ c. versét szavalta igaz, nemes erővel. Ezután Regősné dr. Kohajda Margit ünnepi beszéde következett. Bevezetőül jellemezte azt a nagy hazafias felbuzdulást, amely ma a magyar társadalom minden rétegét áthatja Rákóczi emlékének megünneplésekor. Valahogy emlékeztet ez arra a nagy lelkesedésre, amely annakidején az országba visszatérő Rákóczi Ferencet várta Jellemezte Rákóczi Ferenc küzdelmes életét s azt a Rákóczi-vérben élő hazafiságot, amellyel készült a nemzeti felszabadítás életművére. Méltatta Rákóczi nagyságát s kifejtette, hogy a nagy fejedelem tragédiáját nem hibái, inkább erényei, kiválóságai okozták. Rákóczi történelmi küzdelmének főcélja a mindent átfogó keresztényi szeretet megszilárdítása volt, s a gyűlölködés, vérontás megszüntetése. A magyar szabadságeszme legönzetlenebb vezére volt, aki nagy gondossággal építette ki külföldi összeköttetéseit, a franciák azonban a vitéz kurucsereget, mint katonaságot nem találták elég fegyelmezettnek s a francia segítség ezért nem tartott ki az elhatározó győzelemig. Rákóczi nagy volt abban, hogy a felajánlott kegyelmet nem fogadta el, mert saját magával nem törődött, a nemzet érdekeinek védelmét pedig nem látta biztosítottnak. Mindvégig mindent feláldozott, csak egyet tartott meg: azt a nagy hagyományt, amit örök időkre imádságos hittel vall e nemzet minden fia. Rákóczi életének nagy tanulságai vannak. Megtanulhatjuk nemes példájából, hogy egyéni érdekeinket alá kell rendelnünk a nemzet érdekeinek. Megtanulhatjuk tőle Isten akaratának végtelen tisztelését. Megtanulhatjuk tőle a másokért munkálkodó hazafias önfeláldozást. A magyar asszonyok csodáló tiszteletükkel ünnepük a nagy szabadsághőst. Ha az esti harangzúgásba e napokon lélekben belesir a tárogató hangja, akkor Rákóczi üzenetét hozza hírül Kassa felől az esti szellő fuvaláta: „A ti zokogástok- fog újra visszaadni engem.“ — Az elnök beszéde után Rettmann Kurtné és Csöbör Jánosné természetes, nemes szépségű énekkettőse következett. Kuruc dalokat adtak elő, bensőséges sikerrel Rettmann Kurtné temperamentumos és művészi zongorajátékával. Csöbör Jánosné Váradi Antal hires Rákóczi-versét szavalta mély érzéssel, tökéletes hatással. Végül a Hymnusz hangjai zárták be a lélekemelő ünnepséget.
