Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-04-07 / 14. szám
2 •’-‘Un nAKOS VIDÉKÉ '4 Sian.. A rákosszentmihályi körforgalom pályájának egyik tekintélyes részét, szerződés ellenére megszüntették, aminek végrehajtásába, bár az érdekelt lakosság súlyos károsodásával járt, beleegyeztünk ugyan méltányosságból, de csakis azzal a feltétellel, hogy az elvesztett vonalért a község újabban benépesült részére biztosított üjabb villamos vonalak révén kárpótlást nyerünk. Az üi vonalak létesítése, a hálózat kibővitése azonban évek óta meg nem történt, ami miatt a jogos panasz és zúgolódás állandóan napirenden van. A további halogatáshoz tehát nem járulhatunk hozzá, miért is kérjük, hogy ezt az ügyet is haladéktalanul napirendre tűzni és a legsürgősebben intézkedni szíveskedjék, hogy a kérdés minden irányban kielégítő megoldást nyerjen. Tisztelettel, Rákosszentmihály község elöljárósága: Dibusz Sándor, Schulek Károly, főjegyző. biró. Rákóczi. Nem sajtóhiba. Szándékosan nem irom ipszilonnal a nevét, mert ő maga mindig csak egyszerű i-vel irta. És az sem sajtóhiba, hogy róla szól most ez a kis cikk, bárha sokak szerint most egyéb gondunk van, mint, hogy történeti emlékeken merengjünk. Most zajlottak le a választások, most kell sürgős problémáinkat megoldani. Ezer baja van a magyarnak, országos bajok és helyi nyomorúságok, s a Rákos Vidéke is kénytelen a maga hasábjaival úgy gazdálkodni, hogy lehetőleg maradjon helye minden égető lokális kérdés tárgyalására. Épen ezért nem is akarom a húsúnkba és vérünkbe vágó napi aktualitások elől a helyet elvonni, s csak igen röviden hívom fel a figyelmet arra, hogy nekünk sem szabad közömbösen elmennünk az április 8-iki dátum mellett. Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Rodostóban a fejedelem, akinek hamvait pár évtizede nagy pompával hazahoztuk Kassára, s aki most megint kénytelen idegen ország földjében nyugodni. Van-e szivbemarkolóbb propaganda a revizió mellett, mint az a halálosan fájdalmas tény, hogy az ősi kuruc város dómjában csehek vigyáznak arra, nehogy Rákóczi feltámadjon? És van-e szivbemarkolóbb ügyünk a revíziónál? íme, itt kapcsolódik össze a történelmi emlék a jelen gondjaival. A lefolyt kétszáz esztendő alatt sok minden megváltozott. Most már, a történelem távlatából nézve, azt is tudjuk, hogy a labancok között bizony akadtak igen jóérzésü, derék magyarok is. De a kérdések történelmi tisztázása után annál kristályosabb ragyogással emelkedik ki a Rákóczi neve. Ez a név nemzeti szimbólum, pártok felett és nézőpontok felett. Ma már nem Bécs- ről, meg a Habsburgokról van szó, sem kurucokról és labancokról, de — sajnos — ma is szó van Munkácsról, Ungvárról, Kassáról, Eperjesről, szó van Erdélyország- ról és az összes elszakított magyar tájról. Rákóczi több, mint történelmi alak. Amennyiben a történelemnek részese, sőt irányítója volt, arról minden iskolás gyerek tudna beszélni. De ő ezenfelül félistenként él a nemzet öntudatában, már nem is emberi, nem is történelmi nagyságban, hanem valóságos olim- pusi magaslaton, szinte vallásos megdicsőülés fényében. Csak maga az örökéletü kuruc költészet mutatja, mennyire kitörülhetetlenül él a nemzet szivében. End- rődi Sándor a kuruc kor után másfél évszázaddal teremti meg az uj kuruc költészetet. Az öreg Thaly Kálmán magányos óráiban mindig a fejedelemmel beszélgetett és Gödör Sándor, a tárogatójáról hires szerencsi vendéglős a huszadik században is csak Rákóczinak tárogatózott. Talán épen csak a legeslegújabb korban mutatkozik némi hanyatlás a Rákóczi-kultusz tekintetében. Épen, amikor halálának kétszázadik évfordulóját üljük. Bocsánat, tudom én jól, hogy most lesznek némi táro- gatós ünnepségek, elhangzik egy-két beszéd, sőt egykét éves késéssel elkészül majd a Rákóczi szobor is. De én még jól emlékszem azokra az időkre, amikor a Rákóczi-kultusz valahogyan sokkal melegebb volt. Igaz, hogy akkor nem szakszofonon fújták a kuruc nótákat, mint nemrég a rádióban . . . Pedig a legridegebb, józan mérlegelés mellett is most volna igazán szükségünk a Rákóczi szellemének idézésére. Valamikor sokan jelszó gyanánt sajátították ki maguknak a Rákóczi nevét. A hatvanhetes-negyvennyolcas világban az ellenzéki politikusok mindig a Rákóczi zászlaját lobogtatták. Hát most valamennyien kibonthatnánk ezt a zászlót. Sajátítsuk ki Rákóczit az egész nemzet számára és az ő neve a magyar irredentizmus jelszava legyen. Hogy az a föld, ahol Rákóczi nyugszik, újra magyar föld legyen. Hogy a kassai dómban magyar zsoltár zengjen, Hogy a munkácsi várat, Zrínyi Ilona örökét, visszaszerezzük magunknak. Hogy Erdélyország, amelynek Rákóczi fejedelme volt, megint a mi kezünkre kerüljön. Az évforduló alkalmából rendezendő ünnepségeink ne legyenek üres ceremóniák, frázispuffogtató szócséplések, hanem eleven erővel lendítsék előre a revizió szent ügyét, forrasszanak össze minden magyar lelket és hatványozzák meg sokszorosan azt az erélyt, lelkesedést és kitartást, amely a nagy magyar célok eléréséhez vezet. Kevés szóval nagyon sokat szerettem volna mondani. De akinek van füle a hallásra és magyar szive a magyar érzésre, annál bizonyára nem téveszt célt ez az igénytelen irás. Most pedig beszéljünk például a gazdasági válságról... Kárpáthy László dr. mangold sola Kolos uridivatáru üzletének különlegessége „CHAMPION“ gomhnélKüii alsónadrág Tartós, kényelmes ára 5’50 pengd Magyarországon kizárólag kapható: lü. Petőfi Sándor-u. 1 Telefon 81-2-15 Apponyl térnél I Párisi modellek után készült női ruhák blouzok, pongyolák és pyjamák a legolcsóbban és legszebb kivitelben kaphatók BREITFELD-néi Budapest, IV.« Váczi-utca 12.
