Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-06 / 1. szám

XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. január 6. vasárnap, 1 szám. RÁKOS VIDÉKÉ Társadalmi, köziqazoatAsi és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla:647. sz Lenau Miklós 48-as honvédiisxi sógoráról. Irta: Móricz Pál. Ma, midőn ellenségeink annyi hazugságot reánk kenni igyekeznek, hogy. mi magyarok elnyomói voltunk és vagyunk az itt kisebbségi sorsban élő más nyelvűek- nek; ma, midőn a hazai németség egyik részének ve­zető emberét a névmagyarositás elleni durva izgatás miatt kénytelen volt elitélni a pécsi törvényszék, a másként érző, gondolkozó és cselekvő német hazafiak magyarországi példaképéül éppen a németek egyik legnagyobb költőjének, a magyar földön született, ma­gyar szülőhazájához és a magyar néphez aranyveretü költeményeiben oly’ megható hűséggel visszaérző Le­nau Miklósnak szintén német eredetű, német anya­nyelvű, volt császári katonatiszt sógorát, a későbbi 48-as honvédőrnagy és szegedi polgár Maygráber Ágostont állitom elétek. Egész véletlenül jutottam nyomába a Lenau Mik­lós mindenképpen ragyogó »magyar hazafi« sógorának, s midőn Lenau örökfriss költeményeinek két remek és magyar forditását nyertük el újabban a költő Feleki Sándor és Havas Istvánéknak, a Petőfi Társaság érde­mes tagjainak, ihletéseiből, ezen okból is alkalomsze­rűnek Ítélem bővíteni a Lenau Miklós magyarországi családfájára vonatkozó adatkört. Lovag Weitstem-né, verbói Szluha Margit irótársam kedvessége folytán »A Szeged-Belvárosi Kaszinó Százéves Története (1829—1929.)« derék magyar munkájához hozzájut­ván, az egykori ludovikás honvédfőhadnagy (irodalom és történettanár), Czimer Károly dr. gazdag történeti müvét és emlékezéseit olvasván, bukkantam reá több lapon Lenau Miklós sógorának nevére, hazafias ma­gyar lelkű közszereplésének gyönyörű magyar bizonyí­tékára. Szűkszavúak bár, ámde mindvégiglen ragyog­nak és a »sógor« életküzdései révén rávilágítanak a Lenau-fajtáju németségnek a magyarsorssal mindha­lálig közös legszentebb érzelmeire. * »A szegedi 103-ik honvéd-zászlóalj első parancs­noka, a híres német költőnek, a családi születésű Le­nau Miklósnak sógora, Máygraber Ágoston őrnagy volt. Elébb a császári 52-ik gyalogezredben szolgált, mint kapitány. Szegedet még akkor szivből-léÜekbőí megszerette. Midőn Világos után amnesztiát kapott, Szegedre települt, igen tevékeny tagja volt a Belvárosi Kaszinónak (67. old.). A 74. oldalon ez áll: »Maygráber Ágoston honvédőrnagynak, mint kegyelmet nyert volt császári katonatisztnek naponkint jelentkezni kellett a rendőrségnél«. — »Maygráber Ágoston 48-as őrnagy (88. old.) egy 1858-ból fennmaradt névsor megjegy­zése szerint »régi tagnak« számított, mert már 1848. előtt tagja volt ennek a hazafiasságárcjij, s a korral ha­ladni akaró magyarságáról a gróf Széchenyi István által elösmert és látogatott kaszinónak.« — (95. old.). i860, május 5-én a Szegeden hangversenyező Reményi Ede nagyhírű hegedűművész volt a kaszinó vendége, Maygráber Ágoston kalauzolt be, s a tagok nagy ovációval fogadták a magyar-Paganinit.« — Mivel »(99. old.) a nemzeti elnyomatás idejében egyedül a színház volt az a hely, ahol a közönség az önkényura­lom ellen való mérhetetlen gyűlöletének kifejezést ad­hatott és Szegeden is a kaszinók az olasz-osztrák há­ború után a színházból indították meg a harcot az abszolutizmus eilen«, Lenau Miklós sógora, Maygráber Ágoston 48-as honvédőrnagy magyar lelkisége mellett az is kétségbevonhatatlan nagy bizonyság, hogy Szeged egyik legnagyobb fiával, Osztrovszky Józseffel tagja vo't a Kaszinó (100. old.) nyolc-tagu színházi választ­mányának«. Midőn pedig a viharos, fenyegető színházi és utcai tüntetések következtében a »zsandárok« Zom- bory Antal (későbbi városi tanácsos) jurátust több jo­gásztársával elfogták és 25-ig botozták, s Kempeien Győző 48-as’ ifjú honvéd szegedi lapszerkesztőt elébb a pesti »Ujépület«-be hurcolták, azután Josephstadtba zárták, Maygráber őrnagy, a Lenau Miklós sógora volt az, aki »(102, 103. old.) a fogság alatt Kempeien fele­ségét, Riza Írónőt — a Kaszinóval együtt — gond­jaiba vette, támogatta., s a Josephstadtba küldött leve­leiben vigasztalta Kempeient, hogy családjának semmi baja sincs! ...« Minek folytassam?!... Hiszen, ha mi csakugyan azok a tömlöctartók lettünk volna, minőknek külső­belső ellenségeink máiglan elrágalmaznak, akkor Lenau leikéből sem muzsikálhatott volna ki halhatatlan meló­diákat a — magyar nádas... Akkor a Lenau Miklós volt császári kapitány derék sógora: Maygráber Ágos­ton. 48-as őrnagy is aligha fogta volna kezébe a 48-as honvéd zászlót, s ott Szegeden az elnyomatás gyötrel- mes korszaka alatt aligha vállalta volna a nehéz ma­gyar sorsot?! A Maderspachok nemes nagyasszonyát, a magyar nemzeti történelem egyik legfájóbb emlékezetű vértanúját is aligha botozták volna meg, — az ezernyi sebtől vérző magyar lét és közös csonka-J^zar~<41en mindmáig oly’ igazságtalanul bujtogató »el'h^qititöirti ja sebbségi« vezető (? ) uracskáim ?! s'-A V <*>'?' ■ ■ —

Next

/
Thumbnails
Contents