Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-14 / 2. szám
XXXlV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. január 14. vasárnap, 2. szám RÁKOS VIDÉKE Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKÖSS? EN rnVIHÁLV NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Ál-emberbaratoK. A Helyiérdekű vasút igazgatósága kebelében működő fegyelmi bizottság négy kalauzt állásvesztésre Ítélt jegycsalás miatt. Mind a négy családos ember és — fájdalom — a legtöbb bűnt a rákosszentmiháíyi vonalon követte «L Mi volt a bűnük? Az utasoktól visszakérték vagy visszafogadták az elhasznált jegyet és újra eladták. A vasutigazgatóság annyi visszaélés nyomára jött, hogy titkos ellenőröket utaztatott a vonalon. Ezek aztán leleplezték az üzelmeket és négy ember kenyerét vesztette, négy ártatlan család nyomorba jutott. j A meglóvedt emberek megérdemelt büntetésüket vették el, kötelességüket szegték, megcsalták a kenyéradó gazdájukat. Erre nincs mentség. Ä nyomorúság, a fizetés kicsisége sem elfogadható magyarázat. De ha ők megérdemlik a szigorú büntetést, mit érdemel az utazó közönség, mely a visszaéléseket lehetővé telte és támogatta? Az eset szomorú, ez a rész azonban valósággal visszataszító’! Világos fejű és jellemes ember számára érthetetlen, hogy nők és férfiak, akik tisztességes tagjai a társadalomnak, ilyen álemberszeretetre vetemedhetnek! Nem gátolják meg felháborodva a jegycsalásra irányuló' kísérleteket, nem jóiakaratu intelmekkel utasítják rendre ,és világosítják fel az ingatag jellemű közegeket, hanem készségesen teljesitik a kérésüket, amikor a végállomás közelében a jegy visszaadására kérik fel az utasokat, sőt számtalan esetben ök maguk kínálják fel az elhasznált jegyet a kalauznak. Nem jószívűség ez, hanem a bűntárs vagy felbujtó' szerepe a közönséges csalásban. Jószivü és gavallér csak a saját zsebéből, a saját áldozatával, a saját jó cselekedetével lehet valaki. A ki mást tudva megkárosít, a ki más vagyonárnak vagy jövedelmének egy részét eltulajdonítja, csak tolvaj és csaló az, bárha nem is magának tartja meg az elorzott értéket, hanem másnak ajándékozza. Mélységesen szomorú jelenség, hogy épen a mi közönségünkből került ki a legtöbb jegyajándékozó. A mi közönségünk a jó szivéről hires; ez azonban nem annak a jószivnek a megnyilvánulása, hanem a legalább is a legszégyenletesebb felületesség, meggondolatlanság bizonyítéka. Vájjon milyen álmuk lesz ezeknek a »jószivü« utasoknak, ha most megtudják, hogy emiberszeretetük eredménye az lett, hogy szerencsétlenné tettek néhány családot és nyomorba döntöttek ártatlan nőket és gyermekeket? Nem csak erkölcsrombolást müveitek felületességükkel, esetleg hiúságukkal, hanem segítés helyett jóvátehetetlen kárt okoztak pártfogoltjaiknak. Valami hitvány és meg nem emésztett álszociálizmuis köntösét ölti magára rendszerint ez a szégyenletes jótékonykodás és összefogás a szegényemberrel a gazdag vállalat ellen. De nem veszik észre, hogy mekkora erkölcsH teliensóg ez az eljárás, mely a maga nemében az égés® társadalmi rend és gazdasági rendszer felforgatására alkalmas eszközök közé sorakozik? Vagy szabad egyszerűen rabolni attól, akinek több van? Hiszen akkor minden tolvajnak igaza van, mert azt veszi el, ami neki nincs és attól veszi el, akinek van! A munkaadó és az alkalmazotti között a tisztességes i iszony alapja nem a becsületesség, a hűség és bizalom? A mi vasutunk ellen évek hosszú sora óta az a jogos panasz, hogy drágák a viteldijai és a közönség joggal követelheti a tarifái esz állítást. Vájjon remélheti-e, hogy célját valaha eléri, ha a vasút még a törvényes jövedék meit sem kapja meg és a vállalat üzleti haszon nélkül dolgozik? Ezt akarják előmozdítani maguk az utasok, nóhán' meglévedt alkalmazott kedvéért? Maga a közönség gátolja meg a vállalatot, hogy ügyeit rendbeszedhesse és az engedékenységre képes legyen? Ebből látható, hogy a közönség magatartása nem. csak erkölcstelen és elítélendő, hanem saját magával szemben is oktalan és meggondolatlan. — A vasutigazgatóság okosan és helyesen cselekedett, amikor erélyes kézzel nyúlt bele ebbe a dísztelen dologba és fortélyos módon leleplezle a bűnösöket. Igazán van elég teljesen tisztességes ember is manapság, aki akár egyetemi oklevéllel a zsebében boldogan vállalkozik rá, hogy kalauz lehessen és örül, ha bármilyen módon hozzájuthat a mindennapi szűkös kenyérhez. A vonatkísérő személyzet modora, intelligenciája az utóbbi években örvendetes módon javult Nagyon könnyen elérhetik, hogy az erkölcsi színvonala is a kellő fokra emelkedik. A titkos ellenőrök ügyes munkája elismerésre méltó. Nem haj, ha ezúttal még a közönségre nem terjesztették ki a leleplező és megtorló eljárást A jövőben azonban akkor végeznek tökéletes munkát, ha nem csak a kalauzt, hanem a cinkosait is leleplezik. Ha egy pár utast alaposan meghurcolnak, akkor nem akad majd többé olyan, aki a kalauzokkal megalázó bűnszövetségbe lép az emberszeretet hamis cégére alatt. R% egyetemista bál. A fiuk megint derekasan kitettek magukért! Nagyon- nagyon régen, talán az álomszerűvé vált béke idők óta nem volt olyan színes, fényes és minden izében tökéletesen sikerült mulatság Rákosszentmihályon, mint az egyetemisták bálja Vizkereszt éjszakáján a Nagykaszinóban. Ezek a gyerekek megmutatták, hogy csak akarni kell, csak merni kell és nincsen lehetetlen! A legszebb műkedvelő előadások félig sikerülnek, mert másfél vagy két pengőre szabták a belépő dijat! Az egyetemisták budapesti elitbál árakon dolgoztak és bevettek 1350 pengőt, amelyből legalább 800 pengő a tiszta haszna az (egyesületnek! Ezek a gyerekek meglóditottak az áldásos körforgás«- ba legalább 5000 pengőt, a mi közgazdasági szempont^ hói is számottevő eredmény, ennek a lehervadt, fix jöve-<
