Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-18 / 11. szám

XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. március 18 vasárnap, 11. szám Tarsamlihi, közigazgatási És közgazdasági hetilap. RÁKOSSZ EN I MIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Március lS-ihéve. Azt mondja a francia közmondás: »az ember szüle­tik haj, fogak és illúziók nádikul és meghal haj, fogak és illúziók nélkül«. Az élet napról-napra leköszörül Jelkünk­ről egy-egy ábrándot, amelyek helyén a csalódás csalán­levelei nőnek ki. Hápy eszménykép dőlt romba életünkben, hány igaz­ság dőlt meg és vált semmivé, olyan, amelyért vérünket ontottuk és akár életünket adtuk volna. Most látjuk csak, amikor deres hajjal ülve életünk romjain, a múltakon száguldanak végig gondolataink és lelkűnkben elkészítjük a keserű és hús záró számadást., Mint lelkesedett perzselő lángban égve a serdülő ifjú a 48-as eszmékért és békétlenkedett, tüntetett a kiegyezés után megnyílt korszakban, amelyről csak a világégés után derült ki, hogy a fellendülés ragyogóan szép ideje volt! Milyen botorul törtünk egymásra abban a boldog időben: a Magyarország ellen dolgozó hagyományos osztrák poli­tika, gonosz nemzetiségi taktikájával, közös hadseregével, 25. §-ával, (a német nyelv erőltetésével, provokáló Gotter- haltéjával), Magyarországot elsikkasztó külügyi képviseleti rendszerével. Mi meg a másik oldalon, kicsinyes sérelmi politikánkkal, önálló vámterületre és teljes különszakadásra irányuló, szélső 48-as törekvéseinkkel, obstrukcióinkkal, a lelkesedés parazsán melegített veszedelmes és sokszor el­hibázott parlamenti politikánkkal., Ki első nagy összeomlás lelkemben akkor történt, amikor az ujongva fogadott ellenzéki koalícióban csalidra kellett. Azután már gyorsan következett a többi lelki katasztrófa. Egymásután cserben hagytak eszményképeink, elfoszlottak ábrándjaink. A világháború nekik is megírta a serverset hires német vezényszavu politikájukra. A halálbamenő magyar ezredeket már nem a parádés szabályszerű vezényszavak­kal küldték a pokol torkába és nem az osztrák néphim- nusszal lelkesítették., A hires nemzetiségi politika megásta sírját az egész monarchiának. Összedőlt a világ és mi szabadok lettünk; önállóak, függetlenek. Egyedül maradtunk önálló vámterületünk­kel, — politikai és gazdasági szabadságot élvezve. Ök is megszabadultak a terhes társtól, amelytől nem tudtak annak idején: kedvük szerint való magas kvótát kicsikarni a közös költségek fedezésére. És ekkor kiderült, hogy az élvezet nem is olyan nagy, az öröm nem is olyan túl­ságos, miért csak épen, hogy megélni nem tudunk., Mit mond Bánk bán, midőn Tiborc sóhajtozik: ■— Mily boldog lettem, hogy szabad levék! — Miként örültem én bilincseimnek! íme, ötven esztendő tévelygése után, most arra ébre­dünk, hogy egymás kezét keressük, azt a kezet, amelyet, mig erős kötelék fűzte egybe, elkeseredetten rángattunk, hogy egymástól elszakítsuk. És most úgy jut sötét jele­nünkbe egy kis biztató reménysugár, hogy az egymástól elszakított kezek közelednek egymáshoz és már keresik a köteléket, amellyel újból egybekapcsolódhassanak, ha nem is azt a régi, durva köteléket, amely felvérezte a csuklókat:, hanem az enyhe bársonyszálagot, amelyet a megértés, sze­retet és egymáisrataláltság kapcsa tart össze majd a ke­zünkön. A világ forgandó, az idők, emberek, eszmék változ­nak, ideálok omlanak össze, nagy célok, melyekért évtize­deken át lelkesedlünk, értéktelenné válnak, gondolkozá­sunk átalakul, Ítéletünk megváltozik, nagy igazságok csa­lóka lidércfényekiiek bizonyulnak, — mi egykor hevített, ma hidegen hagy, ami valaha bőszitett, ma talán kecseg­tető és vonzó tárgya lett törekvéseinknek. Vannak azonban eszmék és ideálok, amelyek soha el nem halványulhatnak, amelyek értékét nem csökkenthetik a változó idők és váltó ó körülmények, — amelyek kul­tusza sértetlenül száll apáról fiúra. Ilyen a március 15-ike, amelyről leolvadhatott a politika hava, amelynek törté­nelmi helyzetét bármily világításba vonja is a történelem tanulsága, lényegében meg nem változhatik és nem deval­válódhat ik. Pirosbetüs ünnep marad mindemkor, — mert az eszme, amelynek lángjai ezen a napon káprázatos fény­nyel ' gyuladtak fel: örökké élő, soha le nem hanyatló; szent és igaz marad mindenkor. A szabadság, a testvéri- bég és a mindent lenyűgöző hazafiság ünnepe ez a ragyogó nap, és ezek az eszmék és ezek az ideálok függetlenek1 minden politikától, függetlenék minden gazdasági meg- i tóléstől, függetlenek min dán tapasztalattól és célszerűségi körülménytől, ezek eszményképék, amelyekért élni és halni kell, ezek legdrágább értékei lelkűnknek és életünk­nek, ezeket cserben hagyni nem tudjuk és nem fogjuk; sohasem. Mig tavasz lesz a világon és mig magyar ember ól a földön: március 15-ét túláradó szívvel és felujongó öröm­mel fogja köszönteni mindenkor! M Ö *05 Ö“ggöB w WWW HÍREK “SggS" Krédó gyűlés. Az elmúlt vasárnapi rendes havi gyűlés előadója, Szunyogh Xavér Ferenc bencés, egyetemi m. tanár »Korunk és a vezeklós szelleme« címen a világ mai sok hajának, betegségéneik orvosáról és orvosságáról beszélt. Az igazi orvos Krisztus és ő hármas (orvosságot ajánl. — Minden baj az ősi hármas forrásból ered. Ezek: a kapzsiság, a szemek és a test *nohó kívánsága és az élet dölyfössége. Orvosságaik: a szegénység, tisztaság, engedelmesség. — Imádkozzunk a mindennapi kenyérért, de a túlságos aggódás felesleges. Inkább nagy bizalom kell az Istenhez, hogy a holnapi kenyeret is megadja., A tisztaság gondolatánál elv legyen a szép szeretet érté­kelése. A költő szavai szerint: »A virágnak megtiltani nem lehet«, de ápolni, gondozni kell szerető kézzel, hogy szép v'irág nyíljék a bimbóból. Be kell állni a szép szeretet szolgálatába. Jöjjön el a jó feleség és az (édesanya kor­

Next

/
Thumbnails
Contents