Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-04 / 9. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. március 4. vasárnap, 9. szám RÁKOS VIDÉKÉ / YaRSADALIHI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz az ipartestuiet nagy napia. Vasárnap délután tartotta a rákösszentmihályi általános ipartest,ülőt rendes évi közgyűlését, amely uj, örvendetes korszak kezdetét jelenti iparostársadalmunkban. A gonddal teljes évek után a testület pénzügyi helyzetének lényeges meg javulásáról számoltak be a gyűlésen. Ez a kedvező eredmény annál nevezetesebb, mert a gazdasági válság még mindig nem enyhült és a testületet törvényes bevételeinek — a tagsági dijaknak nagy részétől még mindig megfosztja. Az iparosházat terhelő adósság mégis lényegesen apadt és most már rövid idő alatt tökéletesen eloszlik. Ez az eredmény a céltudatos és sikeres gazdálkodás fényes bizonysága. Lantos András elnök működéséhez nem hiába fűzték a legszebb reményeket, most már az örvendetes tények a várakozást meghaladó módon igazolják azokat. Lantos1 András és szükehb gárdája érdeme az a sok figyelemre méltó, komoly gondolat és terv is, amely az ipartestület működését értékes tartalomínal töltötte meg és amely a különös figyelmet érdemlő évi jelentésiben tükröződik. Az általános érdekek szempontjából sem közömbös iparosságunk helyzete és testületi működése. Ha mindezekben örvendetes jelenségek mutatkoznak, az egész lakosság javára válik. Akiknek ezek előmozdításában érdemes részük van, méltók az általános elismerésre és az egész közönség hálás megbecsülésére. Lantos András elnök mindezt immár nem csak régen ismert és méltatott egyéni tulajdonságaival, polgári erényeivel és iparában kifejtett kiváló működésével érdemelte ki, hanem mint az ipartestület hivatott vezére és elnöke is, aki tisztét a komoly cselekvésre akarja és tudja felhasználni. A közgyűlésről a következő tudósításunk számol be: Lantos András elnök a Magyar Hiszekeggyel nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte Krenedits Sándor iparhatóság! biztost, valamint az Ipoik. képviseletében megjelent Varga Ferenc dr-t. A jegyzőkönyv hitelesítésére Szabó K. Zsig- mond és Maiovits Lajos; tagokat kérte fel. Amikor egy évvel ezelőtt átvette a testület vezetését tudatában volt annak, hogy nem könnyű feladatra vállalkozik. A feladat sikeres megoldását két tényező segiti elő. Az egyik az anyagiak sikeres áthidalása, a másik a lélektani összehangolás. Tudjuk, hogy az iparostársadalom nehéz gondokkal küzd és ez idegessé és elfogulttá teszi a lelkeket, ennek következtében a hibákat mindig másban és máshol keresik. Felkéri a tagokatj, hogy a hibák keresésére ne különüljenek el és ne alakítsanak (kisebb csoportokat, amelyek az egységet megbontják, hanem szoros együttműködéssel igyekezzünk a bajok orvoslását megtalálni. Az elmúlt év anyagi sikerét a száraz számok is igazolják. A helyzet múlt év óta semmit sem javult és ha más eredmény nem lenne csak az, hogy a helyzet nem változott, már ez is eredmény lenne. Ezzel szemben; a té- nyek^ igazolják, hogy 3.000.— pengővel javult a vagyoni mérlegünk. A múltban a vagyoni mérlegünk 1.750 P-öt mulatott s ma 5000 P tesz ki. A javulást úgy az elöljáróság, mint a jegyző munkálkodása is elősegítette. A javulás lélektani részéti pedig igazolja, hogy áz elöljáróság gyűléseit sikerült már az első alkalmaikkor megtartani. Végezetül arra kéri iparostársait, hogy küszöböljék ki az egymás ellen való gyűlölködést és széthúzást és tikkor meg jön a szebb jövő. Ezután Nagy Gyula jegyző felolvasta az 1933. évről iszóló jelentését;. A szép és tartalmas jelentés méltatta azt a hatalmas munkát, melyet az Ipartestületek Országos Központja fejt ki a kézmüiparosság érdekében. A magyar iparosság hazánk egyik legmegbízhatóbb fenntartó oszlopa és gazdasági tényezője, jó és balsorsnak egy aiánt részese, joggal megkíván hatja tehát az eléje tornyosuló nehézségek elhárítását, bajaink orvoslását és jólétének előmozdítását. Ezt pedig az ipartestület az IPOK- on keresztül igyekszik elérni a következő elgondolásokkal': Egyhangú kívánsága a magyar kézmüvesilparosság- nak, hogy a törvényhozásban számarányának és; gazdasági súlyának megfelelően képviseletet nyerjen. Erre az érdekképviseleti választp> rendszer látszik a legalkalmasabbnak; miért is a választójogi törvény ilyetén módosítását kéri íik • A munkaalkalmak hiánya a mai súlyos helyzet egyik közvetlen oka a ezért meg kell tenni mindent, hogy visszahódítsuk: azokat a területeket, amelyekre természetes és törvényadtja jogunk van. Ilyen munkaalkalmakat nyújtanak az olyan közmunkák megindítása, amelyekben a kéz- müvesiparosság foglalkoztatható, olyan intézkedések és kedvezmények, amelyek a ma gá népit kezesek megindulását segítik elő; a házadómentesség széleskörű kiterjedése, a tatarozó hitelek kereteinek kibővítése és könnyebben hozr záférhetővé tétele, a tisztviselők családiba zépitő akcióinak legmesszebbmenő pártfogölása, az ópitő anyagok kartel árainak leszorítása s általában az olyan rendelkezések, amelyek a magánépitkezést gazdaságilag is előnyössé és az ezzel járó’ terheket elviselhetővé teszik. Jelen lös munkaalkalmakat adna vissz a a közüzemek megszüntetése. A hatósági üzemekkel párhuzamosan a kézmü vesiparosság munkaalkalmait ritkítják a fegyházak is. A rabok ipari munkája megszorítandó, illetve más munkaterületekre terelendő át. Számos munkaalkalmat szerezne a kézmüvesiparosság részére olyan törvényes intézkedés meghozatala, amely a jogosulatlan ipar űzők féktelen tobzódását lehetetlenné tenné, a kereskedőknek a kézmüvesiparosság munkaterületeire való elkalandozását megakadályozná és a mumka- egyesitós kérdését rendezné. A munkaalkalmaknak teremtése szempontjából rendkívül fontos lenne, hogy a nagyipar részére biztosított termelő' és exportkedvezményekből a kézmüvesipar is részesedjék. A köziszállitásokat megfelelően szabályozni kellene olyan értelemben, hogy tudatlan, vagy rosszindulatú, irreális ajánlattevők ne tehessék tönkre azokat az iparosokat,
