Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-11-11 / 45. szám

XXXIV. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1934. november 11 vasárnap,

45 szám.

RÁKOS VIDÉKE

TAHSAML8I8, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103.

TELEFON : Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Másíéiszáz díúfa haldia.

Felzudul a lakosság.

Szomorú szenzációt hozott ez a hét Rákosszentmi- hálynak: A Rákosi-ut mentén a Rákóczi-úttól az Ilona - utcáig sorra kivágták a szépen fejlődő, értékes diófákat. Rideg kegyetlenséggel pusztított a balta és tette semmivé másfél évtized gondos és céltudatos munkáját. A fapusztítás példátlan felháborodást keltett a községben. Csekély hijja, hogy a lakosság erőszakkal nem gátolta meg a farombolást. Kikelt arcú polgárok rohantak szerkesztőségünkbe, hogy védelmet kérjenek a fák számára. Levelek áradata özönlött hozzánk, hogy akadályozzuk meg a vandál munkát. Kiderült, hogy a fairtást maga az elöljáróság intézi. Azon igyekeztünk, hogy a felzúdulást leszereljük és a felzaklatott kedélyeket megnyugtassuk. Az elöljáróság rosszat nem ákar- ‘ hat. Ilyet még feltételezni sem szabad és nem is lehet rá okunk. Úgy, ahogy sikerült is, hogy a felháborodás hirtelen fellobbanását korlátok közé szorítsuk, sajnos, azonban, a tényeken mit sem változtathattunk. Körülbelül 140—150 szép diófa már áldozatul esett. Nagy részük már tizennégy esztendős és gyümölcsöt is terem. Kedden felapritották a községházán tüzelőnek. A fiatalabbakat másutt újra elültetik. Szép érték pusztult el, szép, hosszú és fáradságos munka veszett kárba, amit hiába pótolnának, a tizennégy esztendőt pótolni többé nem lehet. ..

De hát, miért történt mindez? A legilletékesebb, maga az elöljáróság a következő magyarázatát adja:

Mit mond az elöljáróság?

Az elöljáróság hivatalos nyilatkozata szószerint igy hangzik:

»Az elöljáróságnak a községi biró régi ismeretsége folytán sikerült a földmivelésügyi minisztériumtól 3000 darab utcai fát és 10.000 darab 2 éves csemetét 800/0-os kedvezményes árban kieszközölni. Ezzel szándékozik a község a belterületen a pótlásokat végezni, és a még be nem fásitott utcáknak egy részét befásitani.

A Rákosi-utnak azon a szakaszán, ahol a villamos közlekedik, a diófákat ki kelletett venni és helyükbe gömbákácok kerülnek.

Minden félreértés elkerülése végett közöljük az. ottani ház- és telektulajdonosokkal, hogy nem a lakosság bosszantására vagy talán rosszakaratból kerültek e fák kivágásra, hanem a Hév. felszólitására már a nyár folyamán kelletett a diófákat megcsonkitani, pedig a megcsonkitott diófa nem valami dísze az utcának. Ugyanis az ágak már súrolták a Hév. kocsikat, de még az utasok szemevilágát is veszélyeztették és igy az ebből származó bajokért és esetleges károkért az elöljáróságra hárítja a felelősséget.

Az onnan kikerülő és még elültethető fiatal diófákkal a többi szakaszon levő hiányokat pótoljuk.

A 10.000 darab csemetével az elöljáróság a temetőt fogja bekeríteni.«

Ebből tehát megtudjuk, hogy az elöljáróság csakugyan jót akart, de az is bizonyos, hogy nem jót cselekedett. Most hallgassuk meg, mit mond a másik legilletékesebb, Kecskeméthy Vince, aki tizenhét évig volt Rákosszentmihály község bírája és gazdasági ügyeinek intézője.

Kecskeméthy Vince nyilatkozata.

A diófapusztitás hire leírhatatlan hatást tett Kecskeméthy Vincére. A szó szoros értelmében könnyre fakadt és omló könnyekkel siratta másfél évtizedes munkáját. Mikor egy kissé lecsendesült, a következőket mondotta:

A kommunisták elpusztították Rákosszentmihály közterületein a fákat, tönkretették a község fő szépségét. Az én feladatom az volt, hogy tervszem gazdálkodással és lehetőleg költség nélkül visszavarázsoljam a régi Szentmihályt. Ezért dolgoztam minden tudásommal és fáradságot nem ismerve két évtizeden át a faiskolában, ahol magról neveltem a dióíacseme- téke\ A hajdani Szentmihály pusztán gyönyörű diófák voltak, amelyek értékes termést hoztak. A »sötét lombu diófa« legszebb fáink közé tartozik. Szép, nemes és értékes. Kitűnővé teszi a levegőt, az orvosok szerint is olajos illata kiválóan egészséges.

— Vagy harminc évvel ezelőtt, az akkori »ellenzék« sokat kifogásolta az akácfákat. Nem volt ugyan igazuk, de a kertekben csakugyan árnyékot vetettek és sok úttestünk sáros volt miattuk. A kedves akácfasorok egymásba borultak az utakon és a kis lóvasut a lomb- sátor alatt szaladt végig a pályán. Ezt a felejthetetlen szépséget akartam visszavarázsolni, még pedig úgy, hogy még értékesebb és hasznosabb diófából szerzem vissza újra.

— Az akácfákkal sok baj volt a villamos vezetékek miatt is. Hol a Phőbusz, hol a Hév. kívánta a fák megcsonkítását. A diófa jobban nevelhető magastörzsre és igy is szép és hasznos. Ahol tehát vezeték van, ott okszerűen mindig úgy metszettem a fákat, hogy semmi akadályt ne okozhassanak. Már csak néhány év választott volna el attól, hogy ezeknek a fáknak a lombjai olyan magasságban fejlődjenek ki, ahol a vezetéket és villamost nem érintik. Mint régen az akáclombok, a diófa lombjai borultak volna egymásba és alattuk haladt volna a villamos. Tervszerűen és előre meggondolva cselekedtem mindent. Sajnos, munkámat nem fejezhettem be.

— A Hév. tizennégy éven át soha sem tett panaszt a fák miatt. Ha most talán tett, — én ugyan nem tudok róla, — akkor sem keLeti. volna mindjárt térdre hu - iani előtte. Eddig mindig olyan nagy legények voltak,