Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-28 / 43. szám
XXXIV évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. október 28. vasárnap. 43 szám. rAkos vidéke Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági betilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET B1VVIALOS L4PJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős sztrkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre lü pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Hiúság és kegyelei. Nem uj amiről irok, nem is először emlegetem, sőt nem is én találtam ki, de mindaddig ismételgetem, amig valami eredményt remélhetek. Jóval a háború előtt egy Werner Gyula nevű tüdő- bajos újságíró kiadta a »Csak egy virágszálat« jelszót. ö, szegény a tüdőbaj ellen vezette a magyar társadalom harcát és tiszteletreméltó energiával és újságírói ötletességével sok ezer koronát teremtett a tüdőszanatóriumok céljára. A »csak egy virágszálat« azt jelentette, hogy mindenki, aki Mindszentkor, halottak napján virágokkal árasztja el szerettei sirhalmát, legalább egy virágszál árát juttassa a tüdőszanatórium javára és igy a helyett, hogy mindent a holtakért áldozna, akik abból mit sem kapnak, segítse az életükért küzdő eleven embertársait. Manapság minálunk élethalál küzdelmet folytat jóformán mindenki. Ma nemcsak betegséggel, hanem a fojtogató nyomorúsággal, amelynek kétségbeesett áldozata a nemzet jelentékeny része. Ilyenkor ősszel megindul a verejtékes társadalmi munka a szegényekért, a gyermekekért, az iskolásokért, a csecsemőkért és az egyházak és társadalomvezérek mindenféle fortéllyal azon fáradoznak, hogy minél többet sajtolhassanak ki a nemes emberbaráti célra azoktól, akik maguk is gondokkal küzdenek és elviselhetetlen közterhek súlya alatt roskadoznak. Nem önmagától kinálkozik-e a gondolat, hogy a »csak egy virágszálat« jelszavát alkalmazzuk a mai helyzetre és a temetői kegyelet költségéből legalább is részt kérjünk az élők számára is ? Nem akarom én a temetők néma lakosait megfosztani a mindszenti virágdísztől. Nem pedig sem lelki, sem gazdasági okokból. A kegyelet erény, amely tiszteletet követel, a mindszenti virágforgalom pedig gazdasági tényező, amely pénzforgást és hasznot jelent, úgy a közpénztárra, mint magánosokra. De egy virág- szálat! A többletet, amely a szemérmes és szerény kegyeleten felül a hivalkodó hiúságot szolgálja, — azt bizonyára vétek nélkül elkérhetjük a szűkölködő elevenek számára! Szép az a kegyelet, de — sajnos — igen gyakran csak alkalom a hiú versengés számára és — fájdalom — igen sokszor azért kell annak a koszorúnak olyan nagynak és diszesnek lenni, hogy különb legyen, mint a másik, amely a szomszéd sirt ékesíti. Visszariasztó vetélkedés folyik az emberek, szabatosabban az asszonyok között ezen a téren is és ha elvegyülsz felebarátom ilyentájban a zsúfolt temető tolongó tömegében, lélekemelő megszóiásokat, megjegyzéseket leshetsz el, amelyek mind a körül forognak, hogy szebb a koszorú, virág vagy sirviiágitás a mi halottunk sírján, mint a barátnőnk rokonának nyugvóhelyén. »Na ez az X-né ugyan nem erőltette meg magát!« »Nézd csak fijKansz közgyűlése Rákosszentmihályon. A rákosszentmihályi Mansz és Stefánia október 22-én d. u. 5 órakor tartotta évi közgyűlését a községháza tanácstermében. A közgyűlésen dr. vámosi Nagy Sándorné elnökölt. Résztvett a közgyűlésen a központ részéről albisi Both Péterné, az országos szervező osztály titkára, s megjelentek az egyesület tagjai és az érdeklődök igen nagy számban. Ott volt a község vezetősége Dibusz Sándor főjegyzővel, Nagy Géza esperesplébános és sokan mások társadalmunk köréből. Dr. Nagy Sándorné elnök közvetlen és meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Both Péterné a központi szervező osztály irányitója nagy koncepciójú beszédben ismertette a boldog családi élet feltételeit, kiemelve azt a nagy művészetet, amelyet a női lélek a családi életben szeretetben, türelemben, lemondásban kifejteni tud. A lelkes hangú és meggyőző erejű beszédet dr. Nagy Sándorné elnök őszinte, elismerő szavakkal köszönte meg. Az ünnepi beszéd után dr. Nagy Sándorné elnök tartotta meg tartalmas és sokoldalú beszámolóját a Mansz egy évi működéséről, amelyet oly eredményessé, széppé tett a nagyasszony mindig magasszel- lemü és gyakorlatias értékű irányítása. Jellemezte azt a Y-ék hogy elhanyagolják a hozzátartozójuk sirját!<< És igy tovább. Nem lenne jobb, ha mindenki csak szerénységre és egyszerűségre törekednék, nem több szeretet, őszinteség és Ízlés nyilvánulna-e az ilyen kegyeletben és a megtakarított pengőcskéket odaadnák a téli jótékony mozgalmak céljára. Nem jobb lenne, ha a szegény gyermekeknek egy kis leves, egy kis tej kerülne ki a feleslegesen, pusztán hiúságból kiadott összegekből? Egyik nyáron a temetőben járva, láttam a »koszorúk temetőjét«. Megrendítő látvány. Valóságos domb csupa elszáradt, dísztelenné vált sirkoszoruból, amelyek sodrony-szerkezete, mint magannyi csontváz vicsorog felénk. Évente egyszer ezt a sok drótot összeszedik, a koszorú roncsokat pedig elégetik. Úgy semmisül meg a sirhant virágdísze, mint az ember porlandó része, amelyet a sirgödör rejt magában. A test, melyet levetettünk, mint az elnyűtt ruhát. Mindegyik porrá lesz és az anyag tovább halad az örökös körforgás utján, midőn elszakadt a lélek szolgálatától. A lélek halhatatlan és az eszme örök. Ha látható jelét kell is adnunk a nemes kegyeletnek, a lényeget nem szabad megcsufolni a külsőségekkel. A lényeg pedig az, ha azt a testet gondozzuk, amelyet még nem vetett le a lélek, amely még él és rendelkezésére áll a léleknek, amelynek szolgálatát végzi. Hallgassatok meg, embertestvéreim: csak egy virágszálat a hiúság dombjáról a jótékonyság oltárára!
