Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-10-14 / 41. szám
2. oldal. KAKOS VIDÉKÉ 41 szám. kában 18 »Pro Hungária« szervezet végez felbecsülhetetlen munkát a revízióért és hogy az ott született magyar gyermekeket megőrizze magyarságukban. A »Pro Hungária« newyorki ifjúsági osztálya beadvánnyal fordult a népszövetséghez az Amerikában született második magyar generáció nevében. A Chicago és környéki szervezetek nevében Füzy Béláné elnök intézett a közgyűléshez testvéri együttműködésről biztositó szép levelet. A közgyűlés Horváth Ferencnéhez, a clevelandi »Pro Hungária« alapitó elnökéhez és Füzy Bélánéhoz köszönőlevelet intézett. A pittsburgi, youngstowni, newyorki, mátyásföldi, sashalmi, rákospalotai stb. »Pro Hungária« szervezetek működésének ismertetése és Zachariás Mária pénztári jelentése után Becze Annie, a szövetség amerikai kiküldöttje számolt be kétéves amerikai működéséről. A közgyűlés köszönőlevelet küldött Amerikába az Elmire collegébe, amiért a szövetség részéről kiküldendő egyetemi hallgatónő részére helyet felajánlott. A leánykor elnöke Becze Annie, társelnöke Tóth Emese dr. lett. A közgyűlés a Himnusz hangjaival ért véget. azdag és megelégedett lesz, ha osztálysorsjegye* VJ Somló Gyulánál vesz. Budapest, I., Csaba-utca 9* Egész P 24, V. P 12, V« P 6, V» P 3. Manvéxa. Hild László előadása. IV. Nem tudnám megmondani, hogy melyik beszéd volt fenségesebb, elragadóbb, az-e, mikor a szülői, a gyermeki, avagy a hitvesi szeretetről beszélt, vagy mikor a tékozló fiú esetét ecsetelte megrázó szavakkal. De úgy érzem, hogy a koronája Krisztus szenvedése volt, aki feláldozta magát a keresztfán azért, mert szeretett bennünket, mert ki akarta engesztelni az ő mennyei Atyját, hogy számunkra megnyissa a mennyek országát. Ha egy ily beszéd után kifelé indultunk, egymásra tekintettünk és ott láttuk egymás szemében a krisztusi szeretet könnyeit, tanúbizonyságként, hogy az elhintett magvak termékeny talajra találtak lelkűnkben, hogy érdemes volt idejönni. Egy másik beszéd mottója volt: »Mi az életcélom.« Akinek életcélja nincs, az élhetetlen. A család nem lehet életcél, különösen akkor, ha nincsenek gyermekek, ha pedig vannak is, a leány férjhezmegy, a fiú megnősül, magunkra maradunk, tehát akkor nem volna már más életcélunk, csak a halál. A halál pedig életcélja az embernek nem lehet. Azt mondja az Ur: »Én vagyok a kezdet és a vég, tehát az Isten a cél, mert végnélküli. Az Isten önmagáért él, az Istenért, mi is az Istenért élünk. Istennel élni itt e földön és egykor a mennyekben, ez a mi életcélunk. Gyönyörű példázatot hozott fel erre, mint élettapasztalatot. Egy alkalommal a budakeszi tüdőbeteg-szanatóriumba hivták gyóntatni. Az egyik teremben, amint belép, egy fiatal ló év körüli leány feküdt az egyik ágyon. Arca lázban égett, a tüdőbajosok jellegzetes pirosságával. Meggyóntatta, utána vigasztalni kezdte, hogy csak bízzék a jó Istenben, majd meggyógyul. Erre a leányka elmosolyodik és azt mondja: »Ne tessék tisztelendő ur engem vigasztalni, tudom én, hogy meghalok. Én vak vagyok, de örülök, hogy a jó Istent nemsokára láthatom. Viseljük béketüréssel, ha az Isten meglátogat bennünket, mert az Istennek, akármily csapást is mér az emberre, céljai vannak az emberrel, tehát nem szabad kétségbeesnünk.« Mennyi vigasz, mennyi buzdítás, bátorítás az élet küzdelmeihez e szavakban. Révay atyánk minden egyes szava az isteni igazság meggyőző erejével hat ránk, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a volt érseki titkár, később kalocsai kanonok, otthagyva a diszes egyházi méltóságot és azzal járó anyagi javadalmakat, kényelmeket, beöltözik egyszerű szerzetesnek, hogy amint mondá, egyedül a jó Istennek éljen és neki szolgáljon. Mily felemelő, mily csodás oly férfiútól hallani az isteni szavakat, aki életével bizonyítja be, hogy az ember végcélja itt a földön csak a jó Isten lehet. De mi is lehetne más a célunk, amikor itt a földön minden múlandó. A földi élet bizonytalanságát egy gyönyörű költemény a következőkben fejezi ki. NEM BIZONYOS . . . Ha elszunnyadunk, hogy felébredjünk, Ha elutazunk, hogy megérkezzünk, Hogy learatjuk azt, amit vetettünk, Hogy megtarthatjuk azt, amit szereztünk... Nem bizonyos, hogy kinyilik a rózsa, Hogy a kenyérből mindig lesz egy morzsa, Hogy felnő minden fa, virág, gyerek, Hogy mozdulatlanul állnak a hegyek, Hogy nem lesz soha gazság az igazságból, Nem válik gyász, bánat, a vigasságból... Kiért ma égünk, hogy holnap is szeretjük, Mit ma Ígérünk, hogy holnap megtehetjük. Nem bizonyos itt semmi, semmi sem, Mégis építünk, bízunk, remélünk, Gyűjtünk, mulatunk, égünk, Ígérünk, De arra alig-alig gondolunk, Hogy egy bizonyos: — az, hogy meghalunk. Egyik este, vacsora után, a terraszon gyönyörködtünk a kivilágitott fővárosunk szépségében, amikor hozzám jpn egyik vidéki tanitótársam és suttogva a következőket mondja: »Amikor első este ezt a tündéri kivilágítást láttam, azt mondottam, érdemes volt ezért is idejönni. De mi ehhez képest az a fenséges lelkivigasz, amit mi, elfáradt vándorként naponkint magunkba szivünk.« Kedves Krédó testvéreim! A Manréza a világ felülmúlhatatlan lelki fürdője, a katholikus lelkek szanatóriuma, honnan mindenki gyógyultan távozik. Ha eddig katholikusnak tartottam magam születésemnél fogva, most lettem valóban katholikussá, mert megismertem, megtanultam, hogy nem az ajkon, hanem a szívben kell elsősorban hordani a katholikusságot és nem elég, hogy magam gyakorolom a katholikus erényeket, hanem hogy tettekkel bizonyítsam katholikusságomat abban, hogy Krisztus egyházának szellemében apostol- kodjam mások leikéért is. Keressék fel tehát minél többen a Manrézát, semminemű áldozat nem elég ahhoz, hogy ne kárpótolná az embert oly lelki kincsekkel, melyek lelki üdvösségünket szolgálják, s ezzel a földöntúli örök életet, de itt a földön is anyagiakban adja vissza a jóságos Isten ezt a csekély áldozatot, melyről sok köszönő levél tanúskodik a Manrézában azoktól, kik ott három napos lelkigyakorlatot tartottak. Ezzel is megmutatjuk, hogy öntudatos, keresztény katholikusok vagyunk. (Vége.) I Párisi modellek után készült IlÖI PSlhák blouzok, pongyolák és pyjamák a legolcsóbban |j és legszebb kivitelben kaphatók !' BREITFELD-nél Budapest, IV., Váczl-utca 12.
