Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-28 / 4. szám
6 oldal. RÁKOS VIDÉKE 4. szám ü leél patak. Az egyik patak valahol messze orosz földön csörgedez. Partjait a nagy világégésben annyi magyar könny mosta, annyi magyar sóhaj szállt mellőle hazafelé. A könnynél csak a magyar vér volt több, a sóhajnál pedig a jajkiáltás és a halálhörgés volt hangosabb. Az egyik patak nagyon messze van, a másik meg nagyon közel. Az egyik patak. — Két hadirokkant, aki megjárta a nagy orosz földet, beszélget egymással. Az egyik csak huszonöt, a másik azonban ötven százalékos hadirokkant, Itlíhon találkoznak és beszélgetnek a nagy időkről. — Na. és mondja csak baj társ, hol és hogyan vészi- tél?, te el a lábát? Egy sóhaj és megrándul a kemény, marcona, sokat szenvedett arc. Egyideig hallgat. Rossz emlékek, de egy haj társnak csak elmondhatja, hiszen az vele érez! Megj- igazit ja a térdszijat, amely a botlábat tartja. Nem olyant szoros ez, mint az acélos kemény izmok és inak, amelyek tartották, mikor még kemény léptekkel, zeneszóval, bokrétában, vígan indult a harctérre, — Hát haj társ, ez karácsonyi emlék, — mondja jés szomorúan tekint a hiányzó lábára. — Karácsonyi emlék? Hogy lehet ez? Újra gondolkodik és mély sóhaj után folytatja— A dolog úgy történt, hogy a fronton kaptunk karácsonyra kis szeretet,adomány csórnia gok at és ezeket hordtuk be a lőállásba. A velünk szemben lévő (oroszok meglátták és azt gondolták, hogy municiót hordunk, el kezdtek bennünket lőni. Mi telefonáltunk hátra a tüzérségnek, hogy az 'oroszok támadnak, vegyék őket tűz alá. Azt a választ kaptuk, hogy a támadás nem komoly. Mikor már nagyon veszedelmes volt a helyzet, újból telefonáltunk és erre már megkezdődött a tüzérségi harc. Az első pár lövés után lecsapott mellettem egy gránát és összeroncsolta a térdemet. Nem vesztettem el az eszméletemet, hanem megpróbáltam felállni, de amint az egyik lábamra felálltam, gépfegyver golyót, kaptam. Most már fekve maradiam és néztem, merre volna menekvés. Nem messze volt tőlem egy kis patak, el kezdtem arrafelé mászni, de az összeroncsolt lábamat nem bírtam magam után huzni, akadályozott a mászásban. Kivettem a zsebkésemet és azt a hús- és bőrdarabot, amelyen a lábam lógott, átvágtam, hogy tovább tudjak mászni. Azt a lábamat, amely még egy pár perccel előbb az enyém volt, ott hagytam, elváltam tőle, még időm sem volt elbúcsúzni. Tovább kúsztam a patak felé, hogy legalább az életemet megmentsem. Sikerült a patakot elérnem, amelyen át akartaim mászni, de a vízben elvesztettem az eszme letemet.. .< . Mikor magamhoz tériem, napok, talán két-három hét múlva, a sok vérveszteségtől alig volt bennem élet. Az or- vosok mondták, hogy az volt a szerencsém, hogy befagytam a vízbe és ez elállitotta a vérzést. Azután sósvizet préseltek belém és igy megmentettek az életnek’. Lehajtja a fejét és újra a botlábát nézi. — Hogy lehet bajtárs, hogy maga csak ötven (százalékos rokkant? — Voltam én kérem hetvenöt százalékos is, de le- minősil el lek öt ven re. —- Hát ez hogy lehet? Csak nem nőtt azóta ki a laba? — Nem. Azt mondták a felülvizsgálaton, hogy meg van a skála és hogy ha térden, felül (szaki'.plta volna le a gránát a lábamat, lehetnék most is hetvenöt százalékos és többet kapnék. De igy — a lábára mutat — csak ötven százalékos vagyok. A másik patak. — Ez a patak közelebb van hozzánk. A' két hadirokkant megint találkozik. — Mit csinál ba j t árs? — Dolgozom. Megszűnt a szükségmunka, nincs más,, tehát jelentkeztem ide á patakszabályozó munkára. Kell a gyerekekről gondoskodni, kell nekik a kenyér. Van egy pár gyerekem odahaza. — Na és aztán, hogy megy a munka? — Nagyon nehezen. Nem tudja az ember megkeresni a napi kenyérre valót, mert tessék elgondolni,, köbméte- renkint ötvenöt fillért fizetnek. Sár, eső, piszok, gyökerek stb., nem lehet olyan könnyen dolgozni. Odaát a palotai határban hatvan fillért fizettek köbméterenkint, itt csak ötvenöt akartak, de most ötvenöt fillért adnak köbinéte- renkint. Ezt n karácsonyi ajándékot sohasem felejtheted el. Most már érteni. Milyen másképen ástad ott, az (orosz patak szélén a fedezékedet és milyen, más érzéssel veszed itt a kezedbe az ásót a magyar patak partján, hogy a gyerekeidnek tudj kenyeret adni. Te szegény hadirokkant, a hősiesség élő, de osonka keresztfája! Ebben a történetben az a fő és az az érdekes, hogy szóról-szóra igaz. A magyar vitézség ezit kapta jutalmul n világ hatalmas uraitól, hogy kifosztott, megtépett nemzetünk még a hős áldozatairól sem képes megfelelően, gondoskodni. Nagy Ferenc. — Ne egyél abból a nehéz tésztából, mert megárt. — Anyuka, npm is igaz. Olyan könnyű a kezemben! Belvárosi kávéház Apponyl9 (volt Kígyó) tér Elsőrangú italok. Egész nap kitűnő meleg konyha. Külön termek. Figyelmes kiszolgálás. Ötórai tea Rónay Miklós Tóthfalusy Kálmán speciális hölgyfodrász szalonja Rákosl-ut 72. (Hóra ház) Manikűr, kozmetika, hajfestés, gépondolálás a legújabb módszer szerint. Szőkítés és gyógymosások a főnök személyes vezetése alatt. Gyors és gépírást kipróbált módszer szerint, gyorsan és eredménnyel tanít, nyelvórákat ad és korrepetálást, előkészítést vállal irodai gyors- és gépírás-vizsgára előkészít Kovács Tódor Rákosszentmihály, Farkas Ignác-utca 5/a. szám Szentmihályi Miska.
