Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-23 / 38. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. szeptember 23. vasárnap, 38. szám RÁKOS VIDÉKE “■* ' TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály. Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő r BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla:647. sz Rendszert a segítésben! Alig érkezett el az ősz, mindenfelől megkezdődött a nagy nekigyürkőzés a nyomorenyhitő tevékenységre. A dicséretes és istenes emberbaráti munkára, amelynek nyomában áldás fakad és amelyért minden igazlelkü és érzőszivü ember hálája és elismerő köszöneté jár. Nyomatékosan hangsúlyozom ezt, nehogy ezeket a sorokat bárki is félremagyarázza. A jótékony- célú gyűjtések és egyéb nemes vállalkozások ellen ugyanis nem lehet kifogása senkinek, a nem mindig kellemes, de mindenkor fáradságos, sőt önfeláldozó buzgólkodást pedig nem szabad lankasztani, bénitani soha, sőt ellenkezően az a kötelessége mindenkinek, hogy erejéhez mérten támogassa és elősegitse azt. Ha tehát most néhány megjegyzést kockáztatunk az uj munkaévad kezdetén, ezt nem gáncsoló céllal, hanem a jó ügy és siker előmozditása érdekében cselekedjük. Rendszert és egységes irányitást kérünk a jótékony munkában, tiltakozunk az erők szétforgácsolása ellen és biztosítékot kérünk arra, hogy a verejtékkel gyűjtött és adott segélyadományok valóban érdemes helyekre jutnak. A mai állapot ezekben nem nyújt teljes biztosítékot. Valamennyire a Mansz legutóbbi gyűlésén is szóba kerültek ezek a szempontok, de nem jutottak el odáig, amennyi az ügy érdekében feltétlenül szükséges. Mi a mai helyzet ? A segitő tevékenységgel a hatóságon kivül az egyházak és felekezetek, különféle egyesületek, sőt újabban szervezetek is foglalkoznak, a mi valamennyivel szemben csak elismerést érdemel, de egyúttal az erők szétforgácsolását jelenti és rendszertelenné teszi az egész működést. Arról ne is beszéljünk, hogy egy rókáról nem két, hanem hét bőrt nyúz le, még pedig arról a szerencsétlen áldozatról, amely maga is a legnagyobb küzdelemmel él és arra kényszerül, hogy életszinvonalát úgyszólván hétről-héti;e leszállítsa. A középosztály, a polgárság egyedül az adakozó, a nemzetnek az a hazafias és lelkiekben leggazdagabb törzse, amelynek tagjait legjobban sújtják a közszolgáltatások és bármi cimen támasztott igénybe vételek, az egyházi, társadalmi, közéleti, emberbaráti és még ezerféle kötelezettségek, de jövedelme állandóan csökken és képtelen rá, hogy az iparcikkek, sőt számos élelmicikk árának magasságával lépést tarthasson. Az úgynevezett kispolgárok, munkások és egyéb szerény sorsú lakosok tömege, a legritkább kivételeket nem számítva, akkor sem vesz részt a jótékonykodásban, ha történetesen nem tartozik a nyomorgók seregébe. A népboldogitók mégis értük sírják krokodilus könnyeiket, a vergődő tisztviselő osztálytól, az ezer gonddal küzdő iparostól, kereskedőtől és egyéb verejtékező polgártól csak újabb és újabb áldozatot követelnek, de védelmet ez a középosztály úgyszólván sehol sem talál. Becsületes polgára vagyok az államnak, fizetem az inségadót, támogatom a félhivatalos jótékony egyesületeket, rendelkezésre állok a hivatalos segitő mozgalmakban, a hazafias és jótékonycélu előadásokban. Hü fia vagyok egyházamnak, jótékony gyűjtéseit és vállalkozásait támogatom. Szeretem az ifjúságot, nem lehetek közömbös sorsa iránt. Cserkészet, leventeintézmény, szegénygyermekek felruházása, karácsonyi ajándékok, gyermekebédeltetés, iskolakönyvek, jó tanulók jutalmazása, tejakció, csecsemő védelem és igy tovább. Hódolatom a Magyar asszonyoknak és lelkesedésem a Magyar lányoknak: ők sem maradhatnak támogatás nélkül. Hü tagja vagyok pártomnak, a Nemzeti egység eszméjéért lelkesedem, ott is gyűjtenek, nem mehetnek el üres kézzel. Van-e még? Jó magyar testvér vagyok és egy közös atyánk a jó Isten; ha más felekezet buzog jó célokért, az én tenyerem nem szorulhat ökölbe, megnyitja azt a szivem és emelkedett gondolkozásom. Szent Antal perselyéhez is hetenkint odaköt az egész életre- szóló fogadalmam. Nem folytatom. Ugy-e igazam van, ha valami rendszer után áhítozom, mielőtt oda nem jutunk, hogy nem adhatok többé, mert nincs miből ?... Okos emberek már elég régen kitalálták az óhajtott rendnek legalább is a körvonalait. Hatósági szegénykataszter és egységes segélyezés! Segélyt csak betegnek, munkaképtelennek és rászoruló gyermeknek. Minden más nyomorgó csak inségmunkáért kapjon támogatást. Ha ez nem kell, akkor nincs tovább. Az egyházak ajándékszerü jótékonykodásán kivül minden a hatósági központi szervezet utján történjék. Tudom, hogy nincs rá hivatalos munkaerő, de nem is kell. A Magyar asszonyok kitünően megtanulták és végzik évek óta ezt a munkát. Bízzák rájuk hivatalosan, amiként Budapesten jól működnek a kerületi szegénygyámok, szegény gondozók. Minden utcának van egy vagy több gondozója, aki mindenkit ismer és ott is tud segíteni, ahol legnagyobb a szükség, a szemérmes szegények, a fojtogató nyomorral küzdő intelligens szü- kölködők táborában, nem csak ott, ahol a szánandó szegénység rongyaiban nyilvánosan jelentkezik. A koldulást pedig, amely bár szánalomra méltó, de gyakran bűnös szándékokat takar és kémszemlélődés céljára szolgál, ezerféle visszaélésre ad alkalmat és még ha jogos helyre is kér alamizsnát, igen sokszor illetéktelenül sarcolja lakosságunkat és keserves filléreinket kiviszi a községből, a szegényügy erélyes és intézményes rendezésével véglegesen meg kell szüntetni. A hatósági kapcsolatban működő Mansz szervezet kellőképen ellenőrizheti, hogy valaki ezen a cimen nem vonja-e ki magát önző módon a felebaráti önkéntes adózásból, aki pedig becsülettel eleget tesz ember- baráti kötelességének, legalább védelmet talál otthonában a kéregetők sokszor kétes és veszedelmes csapatának állandó ostroma ellen,
