Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-16 / 37. szám
2. oldah •RÄKOS VIDÉKE 37. szám. ben. Nem is akarok vele polemizálni, hiszen voltaképen egy malomban őrölünk. Csak a figyelmét szeretném felhivni egy-két részletkérdésre, továbbá rá szeretnék mutatni arra: miért nem elegendő a magyar zene és tánc fokozottabb propagálása és miért kell kifejezetten a dzsessz ellen küzdenünk? Mindenekelőtt tiszteletteljesen engedelmet kérek: tartani.« Hiszen a cigány ritmusérzéke szinte köz- ta^tan.« Hiszeny a cigány ritmusérzéke szinte közmondásos. A gyors csárdást talán nem is tudja más olyan ropogós, tüzes, szinte démonikus ritmusban játszani, mint a cigány. És ha a régi keringőket, polkákat kifogástalanul tudta talp alá játszani, miért mondana csütörtököt a ritmusérzéke épen a modern táncoknál? Máshol van a hiba. A dzsessz terjeszkedése révén koldusbotra jutott cigányoknak nincs meg az anyagi lehetőségük arra, hogy a gombamódra szaporodó modern táncdarabok kottáját beszerezzék és betanulják. Kénytelenek csak úgy »fül után« játszani, bár ezek a modern táncdarabok igenis megjelennek cigányzenekari letétben is, s a csekélyszámu jólkereső, úgynevezett »nagy banda« kifogástalanul játsza is azokat. A magam részéről is hajlandó vagyok arra az engedményre, hogy a magyar táncok mellett bizonyos kereteken belül a modern táncok is szóhoz juthassanak mulatságainkon. S ha a cigányok megint jól fognak keresni, majd tudni fognak »modernül« is muzsikálni. Itt azonban nagyon óvatosnak kell lennünk. Ne higyje senki, hogy a dzsessz-bendjeink által játszott »modern táncdarabok« mind valami fémjelzett angol, amerikai, vagy szerecsen műremekek, amelyeket illik szeretni és bámulni, mert az »a műveltséghez tartozik.« A mi dzsessz-nótáink legnagyobb része dobutcai »keleti zene«, melódiában és szövegben egyaránt olyan messze esik akár a magyar, akár a szerecsen lélektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Aki engem ismer, az tudja, hogy nem szoktam faji, vagy felekezeti kérdéseken lovagolni. De itt egészen másról van szó. A dob-utcai zeneszerző elővesz két-három régi patinás magyar nótát, egy kissé kiforditja, összefűzi, megspékeli »modern« szinkópákkal, leönti egy kis keleti szósszal — és kész az uj foxtrott, rumba, vagy carioca. Még a szövegben is régi magyar nóták versét töri kerékbe, hozzávegyitvén egy-két pesti jassz kifejezést, hadd épüljön rajta a »modern« fiatalság. A legszomorubb pedig az, hogy hallottam immár ablakot mosogató falusi cselédlánytól is ilyen gyönyörű »pesti nótát« zengedezni, s amikor a szerző által felhasznált eredeti magyar nótákat szerettem volna tőle hallani: kiderült, hogy azokat nem tudja, nem is ismeri. íme a dzsessz romboló, nemzetrontó hatása. S a bálokon mulatozó intelligens fiatalság közül ugyan hányán ismerik a régi szép nótákat? A dzsessz-bendek zenei tudását is bátor vagyok kétségbe vonni. Persze tisztelet a kivételeknek. De annak idején, amikor divatba jött a dzsessz, viszont a kenyérkereset mindig nehezebb lett, garmadával akadtak egyébként igen derék, tisztességes szabósegédek, állástalan magántisztviselők és facér pincérek, akik egyszerre zenei tehetséget fedeztek fel magukban és siettek dzsessz-benddé alakulni. Pesten hangos reklámmal hirdették magukat azok a zeneiskolák, amelyek »három hónap alatt tökéletes dzsessz-kiképzést nyújtanak.« Most nem akarok arra kiterjeszkedni: hogyan sikerült ezeknek az álzenészeknek befurakodniok az Országos Zenészszövetségbe, hogyan szereztek működési engedélyt és hogyan tették állástalanná azokat a szegény cigányokat, akik nem birták a tagsági dijat befizetni a Magyar Cigányzenészek Országos Szövetségébe. Azután az egész országot ellepték ezek a zenei analfabéták, de hogy ezek különb ritmusban játszottak volna, mint a muzsikára született magyar cigány, azt nem merem állitani. Ha a dobos jó volt, akkor a ritmus is jó volt. De a többiek a biblia szerint muzsikáltak: »ne tudja a te jobbkezed, hogy mit csinál a balkezed.« Mondom: van a fővárosban néhány igazán magas szinvonalu, művészi felkészültségű dzsessz-bend. Aki szereti, hallgassa meg őket. De általában a dzsessz destruáló hatása kétségtelen. Merénylet a zenei Ízlés és a magyar lélek ellen. Most, hogy a gazdasági viszonyok kezdenek némileg javulni, igazán itt az ideje annak, hogy a suszterek visszamenjenek a kaptafához és ne vegyék el a világhírű magyar cigányok kenyerét. Nem oldalakat, hanem köteteket tudnék Írni az idevágó sajnálatos eseményekről és problémákról, hiszen fiatal korom óta aktiv részese vagyok a magyar zenei életnek, s nem egyszer volt alkalmam a kulisz- szák mögé is betekinteni. Most természetesen csak futólag_érinthettem egyes kirívó adatokat azok számára, akiknek esetleg nem elegendő, az, ha az ember a nemzeti érzésükre apellál. Mindenesetre igen örvendetesnek találom, hogy a rákosszentmihályi Mansz hazafias mozgalma egyre szélesebb hullámokat ver, s hogy komoly, lelkes férfiak is a porondra lépnek értékes állásfoglalásukkal és tanácsaikkal. Hiszem, hogy rövidesen országos mozgalom lesz a szentmihályi hölgyek kezdeményezéséből. Kárpáthy László dr. Féláru vasúti kedvezmény a frontharcosok részére. A világháború életbenmaradt magyar frontharcosai minden év október első vasárnapján Budapesten országos találkozóra jönnek össze. Az idén a nagyszabású találkozó, amely október 6-án és 7-én fog lezajlani, egyúttal a Frontharcos Szövetség öt éves fennállásának jubileumi ünnepsége is lesz. A hatalmas arányokban kibontakozó idei VI. országos találkozó résztvevőinek a magyar vasutak, valamint a Budapest-környéki helyiérdekű (HÉV.) vasutak féláru menetdijkedvezményt engedélyeztek. Ennek igénybevételére jogosító névre szóló igazolványokat az érdeklődő frontharcosok az egyes helyi alakulatok elnökségein keresztül, vagy ahol még megalakult frontharcos alakulat nincsen, közvetlenül az országos elnökséghez intézett bejelentés alapján, 50 fillér kiállítási és kezelési költség (bélyegben is lehet) egyidejű beküldése mellett igényelhetik. Az igazolványok igénylésének határideje szeptember 28. bezáróan. A kedvezményes vasúti igazolványok október 8-án, bezáróan 16 óráig érvényesek. Az ország nagyobb gócpontjairól október 7-én előreláthatólag' különféle »Frontharcos« filléres gyors- és kulturvonatok is fognak közlekedni.
