Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-08-12 / 32. szám
SÄ RÁKOS vwma 3 oldal napot a francia fronton, Verdun-nél töltöttem, Sabác, Arangyelovác, Valjevo, Trebinje, Gastelnouvo, Loch Vermac, fort. Trinita, Tiasta, Gorazda, Lovycen, Luik, Gradno, Tisonist, Isonzo VIL, VIII., Monte Tómba, Tolmeini hídfő, Grodek, Verclun (Vaux erőd). Sikerek: 2 arany csillag, kis ezüst, 2 szignum lau- disz, Károly kereszt, háborús emlékérem, sebesülési érem? német vaskereszt, német és osztrák háb.ojvis emlékérem. Nemzeti hadsereg: Lehár hadosztály tüzérségi előadóság. Szombathely, Sárvár, Debrecen, Szombathely, leszerelés! Újra kezembe veszem a tövissel ékes vándorbotot. Állomások: Békéscsaba, Szeged, Debrecen, Zalaegerszeg, Magyaróvár, Szegszárd, Keszthely. Szerződés nincs Vigéckedem! Dalizok, vagyis falusi és tanyai színész lettem. Végre egymásra találunk Kallós Jóskával azpfa. nála vagyok. Végül: nem kezdeném újra az élptpt, se a mai estemmel, $e sehogy. Megálltam becsületesen — gondolom — a posztomon! s ha jön a nagy felváltás, felemelt fővel szándékozom egy boldogabb, szebb életbe menni, — de addig ugyan szeretném megérni Szentmihályon veendő villámban 3. fiam lakodalmát:, hogy veled együtt jót táncolhassunk és jót igyunk az uj pár egészségére, kedves szerkesztőm. Dénes Manci. (a primadonna.) Szüléimét korán elvesztettem. Apám, aki katonatiszt volt — orosz fogságban szerzett betegségében, hazaérkezése után néhány hónap múlva meghalt! Anyám a forradalomnak esett áldozatául. Nem lévén senkim — igy vett magához egyik nagybácsim, — aki éppen a helybeli, kassai színház tagja volt. Ilyen körülmények között léptem én a színi pályára. Nagyon szépen indultam, hamarosan a pesti színpadok rivalda lámpái elé kerültem. Huzamosabb ideig voltam a Föv. operettszínház tagja, majd az Újpesti színház primadonnája, amely akkor a pesti színházakkal vetélkedett. A jFőy. Operettszinházban Pécsy Erzsi helyett 15-szőr játszottam el a Nótás kapitány primadonna szerepét nagyon szép sikerrel. Majd játszottam a Budapesti színházban és rövidebb ideig voltam a Szegedi, Miskolci és az Ungvári színházak primadonnája. Kisebb társulatnál az idén vagyok először és remélem utoljára. Sugár Jenő. (jellemkomikus.) Interjú? — Tehát avval kellene kezdenem, hol születtem, hány éves vagyok? stb. Nem illik az évekről beszélni. Dehát mégis, mit mondjak magamról?! A legnagyobb szerénytelenség volna, ha sokat beszélnék magamról. Annyit mégis elárulhatok, hogy nem voltam szininövendék, nem szertelenkedtem a sziniiskola padsoraiban. Egy pesti filmgyár komoly tisztviselője voltam. A gyár igazgatója fedezett fel és többször felhasznált kisebb-nagyobb filmszerepekre. Most már magam is komolyan kezdtem foglalkozni a színészettel. Megismerkedtem egy színigazgatóval, aki elcsalt a társulatához. Szini pályámat Tápiószelefarmoson kezdtem egy kis társulatnál. Drámai színész akartam lenni. A legdrámaibb szerepemnél derült ,ki, hogy egész jó komikus vagyok. A rendezőmnek .elszavaltam ,§gy hurpp- ros verset. A kis versikében volt egy sor, melyben ezek a szavak állottak: »Köztüpk maradjon.« Mivel a hangsúlyra fektettem a fősulyt, ezt a két szót igen halkan mondtam, mire a rendező azt felelte, hogy hangosabban mondjam, mert igazán köztünk marad a szó. Eddig tényleg köztünk maradt ez az eset, csak most értesülnek róla mások is. Szilassy László. (Énekes bonviván és szerelmes.) Szigorló jogász vagyok és tartalékos tüzérzászlós. A szini pályára nem is annyira a rivalda fénye csábított, mint inkább a megélhetés. Egy éve éppen, hogy szinészkedem és mondhatom, hogy ez alatt az egy év alatt egész szépen összebarátkoztam ezzel a göröngyös, de mégis annyi szépséggel tele pályával. Egyben büszkén dicsekszem azzal a szép eredménnyel, amit egy év leforgása alatt elértem. Egyelőre bizonytalan, hogy végkép ezen a pályán maradok-e? "gggn" HÍREK nBggan Elmentek a zarándokok. A rákosszentmihályi zarándok csapat szombaton este indult el Csömösz Gáspár káplán vezetése alatt Máriazellbe. A zarándokok a hét végén érkeznek haza. Jenő kir. herceg és Schwarcz apát. A Nemzeti Újságból idézzük a következő kedves hirt: — Schwarcz Gusztáv pápai prelátus, Rákospalota apátplébánosa külföldi utján kedves eseménynek volt egyik főszereplője. A salzburgi pályaudvaron ismerősei bemutatják az ausztriai kastélyában lakó és épen Bécsbe indujó Jenő főhercegnek, akit a prelátus német nyelven köszöntött. A főherceg, — általános meglepetésre, — zamatos magyar nyelven válaszolt s ugyancsak hibátlan magyarsággal hosszasan elbeszélgetett Rákospalota lelki vezérével. Külön hangsúlyozta, hogy nagyon szereti a magyarokat, minden szenvedésüket átérzi s arra kéri a jó Istent, hogy segítse meg ezt a sokat szenvedett országot és annak igyekvő dolgos, józan, becsületes népét . . . A rákosszentmihályi műkedvelők Árpádföldön. Megint valóságos diadalünnep volt a Szlavkovszky Sándor gárdájának vendégszereplése Árpádföldön. A zsúfolásig megtelt kulturházban mutatták be az „Egy kis senki“ előadását műkedvelőink egyik legpompásabb teljesítményét. A közönség kitüntető szeretettel fogadta a vendégeket, állandó zajos tetszéssel kisérte az előadást, ki nem fogyott a kacagásból és jóformán minden jelenetet megtapsolt. Zajosan ünnepelték a kitűnő rendezőt, Szlavkovszky Sándort és szinte klasszikus alakítását, valamint a kitűnő gárdát. Siegl Maya, Wesselovszky Adél és Orbán Katalin nyaralását szakította meg az előadás kedvéért. Nem is bánták meg, olyan sikert arattak. Igen megszerették a napról-napra fejlődő Maros Antit, aki a legkedvesebb műkedvelők közé tartozik. Wesselovszky Vali, Szénás Kató, Siegl Amanda, Berger Pista, Hóra Dezső, Fábián József, Horváth Pali, Molnár Laci, ifj. Vörös Ferenc és Szanyi Jancsi alakítását már méltattuk. Két szereplő volt csak uj. Horváth Erzsébet és Lantos Bandi vidéken tartózkodván, nem vehettek részt az előadásban. Helyettük színtársulatunk jeles tagja Bihariné Tóth Mária és Juhász István, kitűnő műkedvelőnk lépett fel. Bihariné uj felfogással játszotta szerepét igen kitünően és rutinos művészettel, s állandó ünneplés tárgya volt. Juhász István pedig kabinet alakot formált a komikus figurából és ötletes mókáival gazdagon fűszerezte játékát. A sérült lábával még mindig szenvedő Bánfi Zoltán önfeláldozó módon végezte kitünően a súgó feladatát. A minden tekintetben fényes sikerű előadást vidám mulatság fejezte be.
