Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-08-12 / 32. szám

SÄ RÁKOS vwma 3 oldal napot a francia fronton, Verdun-nél töltöttem, Sabác, Arangyelovác, Valjevo, Trebinje, Gastelnouvo, Loch Vermac, fort. Trinita, Tiasta, Gorazda, Lovycen, Luik, Gradno, Tisonist, Isonzo VIL, VIII., Monte Tómba, Tolmeini hídfő, Grodek, Verclun (Vaux erőd). Sikerek: 2 arany csillag, kis ezüst, 2 szignum lau- disz, Károly kereszt, háborús emlékérem, sebesülési érem? német vaskereszt, német és osztrák háb.ojvis em­lékérem. Nemzeti hadsereg: Lehár hadosztály tüzér­ségi előadóság. Szombathely, Sárvár, Debrecen, Szom­bathely, leszerelés! Újra kezembe veszem a tövissel ékes vándorbotot. Állomások: Békéscsaba, Szeged, Debrecen, Zala­egerszeg, Magyaróvár, Szegszárd, Keszthely. Szerződés nincs Vigéckedem! Dalizok, vagyis falusi és tanyai szí­nész lettem. Végre egymásra találunk Kallós Jóskával azpfa. nála vagyok. Végül: nem kezdeném újra az élptpt, se a mai estemmel, $e sehogy. Megálltam becsületesen — gon­dolom — a posztomon! s ha jön a nagy felváltás, fel­emelt fővel szándékozom egy boldogabb, szebb életbe menni, — de addig ugyan szeretném megérni Szentmihályon veendő villámban 3. fiam lakodalmát:, hogy veled együtt jót táncolhassunk és jót igyunk az uj pár egészségére, kedves szerkesztőm. Dénes Manci. (a primadonna.) Szüléimét korán elvesztettem. Apám, aki katona­tiszt volt — orosz fogságban szerzett betegségében, hazaérkezése után néhány hónap múlva meghalt! Anyám a forradalomnak esett áldozatául. Nem lévén senkim — igy vett magához egyik nagybácsim, — aki éppen a helybeli, kassai színház tagja volt. Ilyen kö­rülmények között léptem én a színi pályára. Nagyon szépen indultam, hamarosan a pesti színpadok rivalda lámpái elé kerültem. Huzamosabb ideig voltam a Föv. operettszínház tagja, majd az Újpesti színház primadon­nája, amely akkor a pesti színházakkal vetélkedett. A jFőy. Operettszinházban Pécsy Erzsi helyett 15-szőr játszottam el a Nótás kapitány primadonna szerepét nagyon szép sikerrel. Majd játszottam a Budapesti színházban és rövidebb ideig voltam a Szegedi, Mis­kolci és az Ungvári színházak primadonnája. Kisebb társulatnál az idén vagyok először és remélem utoljára. Sugár Jenő. (jellemkomikus.) Interjú? — Tehát avval kellene kezdenem, hol születtem, hány éves vagyok? stb. Nem illik az évek­ről beszélni. Dehát mégis, mit mondjak magamról?! A legnagyobb szerénytelenség volna, ha sokat beszélnék magamról. Annyit mégis elárulhatok, hogy nem vol­tam szininövendék, nem szertelenkedtem a sziniiskola padsoraiban. Egy pesti filmgyár komoly tisztviselője voltam. A gyár igazgatója fedezett fel és többször fel­használt kisebb-nagyobb filmszerepekre. Most már ma­gam is komolyan kezdtem foglalkozni a színészettel. Megismerkedtem egy színigazgatóval, aki elcsalt a tár­sulatához. Szini pályámat Tápiószelefarmoson kezdtem egy kis társulatnál. Drámai színész akartam lenni. A legdrámaibb szerepemnél derült ,ki, hogy egész jó ko­mikus vagyok. A rendezőmnek .elszavaltam ,§gy hurpp- ros verset. A kis versikében volt egy sor, melyben ezek a szavak állottak: »Köztüpk maradjon.« Mivel a hang­súlyra fektettem a fősulyt, ezt a két szót igen halkan mondtam, mire a rendező azt felelte, hogy hangosab­ban mondjam, mert igazán köztünk marad a szó. Ed­dig tényleg köztünk maradt ez az eset, csak most ér­tesülnek róla mások is. Szilassy László. (Énekes bonviván és szerelmes.) Szigorló jogász vagyok és tartalékos tüzérzászlós. A szini pályára nem is annyira a rivalda fénye csábí­tott, mint inkább a megélhetés. Egy éve éppen, hogy szinészkedem és mondhatom, hogy ez alatt az egy év alatt egész szépen összebarátkoztam ezzel a göröngyös, de mégis annyi szépséggel tele pályával. Egyben büsz­kén dicsekszem azzal a szép eredménnyel, amit egy év leforgása alatt elértem. Egyelőre bizonytalan, hogy végkép ezen a pályán maradok-e? "gggn" HÍREK nBggan Elmentek a zarándokok. A rákosszentmihályi zarándok csapat szombaton este indult el Csömösz Gáspár káplán vezetése alatt Máriazellbe. A zarándokok a hét végén érkeznek haza. Jenő kir. herceg és Schwarcz apát. A Nemzeti Újságból idézzük a következő kedves hirt: — Schwarcz Gusztáv pápai prelátus, Rákospalota apátplébánosa külföldi utján kedves eseménynek volt egyik főszereplője. A salzburgi pályaudvaron ismerősei bemutatják az ausztriai kastélyában lakó és épen Bécsbe indujó Jenő főhercegnek, akit a prelátus német nyelven köszöntött. A főherceg, — általános meglepe­tésre, — zamatos magyar nyelven válaszolt s ugyan­csak hibátlan magyarsággal hosszasan elbeszélgetett Rákospalota lelki vezérével. Külön hangsúlyozta, hogy nagyon szereti a magyarokat, minden szenvedésüket átérzi s arra kéri a jó Istent, hogy segítse meg ezt a sokat szenvedett országot és annak igyekvő dolgos, józan, becsületes népét . . . A rákosszentmihályi műkedvelők Árpádföldön. Megint valóságos diadalünnep volt a Szlavkovszky Sándor gárdájának vendégszereplése Árpádföldön. A zsúfolásig megtelt kulturházban mutatták be az „Egy kis senki“ előadását műkedvelőink egyik legpompásabb teljesítményét. A közönség kitüntető szeretettel fogadta a vendégeket, állandó zajos tetszéssel kisérte az elő­adást, ki nem fogyott a kacagásból és jóformán min­den jelenetet megtapsolt. Zajosan ünnepelték a kitűnő rendezőt, Szlavkovszky Sándort és szinte klasszikus alakítását, valamint a kitűnő gárdát. Siegl Maya, Wesselovszky Adél és Orbán Katalin nyaralását szakí­totta meg az előadás kedvéért. Nem is bánták meg, olyan sikert arattak. Igen megszerették a napról-napra fejlődő Maros Antit, aki a legkedvesebb műkedvelők közé tartozik. Wesselovszky Vali, Szénás Kató, Siegl Amanda, Berger Pista, Hóra Dezső, Fábián József, Horváth Pali, Molnár Laci, ifj. Vörös Ferenc és Szanyi Jancsi alakítását már méltattuk. Két szereplő volt csak uj. Horváth Erzsébet és Lantos Bandi vidéken tartóz­kodván, nem vehettek részt az előadásban. Helyettük színtársulatunk jeles tagja Bihariné Tóth Mária és Juhász István, kitűnő műkedvelőnk lépett fel. Bihariné uj felfogással játszotta szerepét igen kitünően és rutinos művészettel, s állandó ünneplés tárgya volt. Juhász István pedig kabinet alakot formált a komikus figurá­ból és ötletes mókáival gazdagon fűszerezte játékát. A sérült lábával még mindig szenvedő Bánfi Zoltán ön­feláldozó módon végezte kitünően a súgó feladatát. A minden tekintetben fényes sikerű előadást vidám mulat­ság fejezte be.

Next

/
Thumbnails
Contents