Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-08-12 / 32. szám

XXXlV. évfolyam. tfákosszenimlháiy, 1934. augusztus 1± vasárnap, 32. szánt RÁKOS VIDÉKE VaKSADALIHI, KÖZI»AíEttAT4Sl ÉS HÖ£OAZBASA«t HEíBLAP. RÁKOSS2ENI MIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér, 'ostatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Kél szomszédvár. Érdekes esemény történik éhét végén Rákosszent - mihályon. Jelentőségében sokkal nagyobb, mint aminő­nek első tekintetre látszik. Ha megmondjuk, hogy arról van szó, hogy a Rákosszentmihályi Nagykaszinó és a Postáskaszinó kuglizó társasága barátságos mérkőzést rendez és kölcsönösen látogatást tesz egymásnál, akkor a felületes olvasó szája bizonyosan mosolyra görbül és azt mormolja, hogy »Mucsa«, ahol a kuglicsata vezér­cikk téma és nagy közéleti esemény. Nos, hát, felettébb téved, aki ezt a kicsinek látszó társadalmi eseményt igy Ítéli meg. Aki ugyanis ismeri a vidéki társadalmak természetrajzát, az hamarosan rá­jön, hogy itt nem az a lényeg, hogy ki tud több babát dobni, hanem arról van szó, hogy a társadalom annyit panaszolt széttagoltsága, merev különállása enyhülni kezd és a forrón óhajtott egyetértés, sőt együttműködés reménye kezd a megvalósulás útjára találni. A rendes és elmaradhatatlan vidéki jelenségektől, a mi sok tekintetben joggal különbnek tartott Rákos- szentmihályunk sem mentes. Bizony nálunk is csak tár­sadalmi ábránd az egy akol és egy pásztor elmélete, az volt még akkor is, amikor a társadalmi élet belefért volna egyetlen szervezetbe, vagyis egyesületbe, hát még ké­sőbb, amikor a fejlődés következtében természetszerűen is több otthonnak kellett alakulni annak számára. Ami­kor a lakosság száma már ennyire megnövekedik, ak­kor egészen magától értetődő, hogy különböző társa­dalmi központok alakulnak. Budapesten néhány száz egyesület, kör és kaszinó áll a közönség rendelkezésére és senkinek se jut az eszébe, hogy ez ellen kifogást emeljen. A baj csak ott van, amikor ezek a társadalmi gyűjtőhelyek ellenséges viszonyban állanak egymással, egymás kárára törnek és egymás útjait keresztezni akarják, amiből súlyos károk származnak az egész tár­sadalomra, az egész közösségre. Ha ellenben egymást jó célok érdekében szeretettel támogatják, ha kell, kö­zös munkára készek, ha valamennyit jó szellem hatja át és a szeretet és barátság válik úrrá a lelkeken, akkor ebből minden irányban, mindenkire és minden jó ügyre csak áldás fakad. Régi átka volt Rákosszentmihálynak, hogy a tár­sadalom legrégibb és természetszerűen vezető egyesüle­te, a kaszinó, a titkos és nyílt rágalmak állandó cél­táblája volt. Tájékozatlan idegenek telepedtek meg községünkben, akik soha még belülről nem látták a kaszinót, de megtanulták és elhitték, mert valósággal beléjük szuggerálták, hogy az valami önző klikk ta- nyája, pártfészek, ahol a húsos fazekat rejtegetik, helyi felfújt nagyságok lovagvára, amelyet, mint a pestis­fészket, kerülni kell. Ki ezért, ki azért képzelt és hite­tett el magával valami sérelmet, amiért haragudni és gyűlölködni kell. Ilyen körülmények között azután min­den jószándék meghiúsult. Évtizedeken át hirdették ott a Széchenyi szellemét, a legtisztább jóakaratot és szere- tetet, de sokan nem hallgatták meg és nem vették ma­guknak a fáradságot, hogy a való helyzetről közvetle­nül meggyőződést szerezzenek. Valahogy, úgy látszik, mégint egy fokkal előbbre jutottunk immár a fejlődés utján, vagy az uszitás vesz­tette el erejét, mert mindgyakrabban mutatkozik örven­detes jele, hogy az ellentétek leköszörülődnek, csopor­tok és egyesületek között szives és nyájas viszony léte­sül, sőt — ime — már a testvéri érzés is kezd jelent­kezni. Ezen a téren legkomolyabb és legtöbbet jelentő esemény a két kaszinó szives érintkezése és. baráti kéz­fogása. Az újabb társadalmi gyűjtőhelyek között legjelen­tékenyebb, legszebben fejlődő és legügyesebben veze­tett egyesületünk a Postáskaszinó, mely most szeretettel látogatja meg öregebb testvérét. Igazán szives és őszinte fogadtatásra talál és bizonyára állandó kölcsönös érint­kezés folyamatát nyitja meg és erős, meleg kapcsolatot teremt. Ezt az örvendetes eseményt érdeme és jelentő­sége szerint méltányolni kell minden jóakaratu ember­nek és meg kell ragadni a kedvező alkalmat a társa­dalmi együttműködés alapos és nagyarányú kiépítésére. Ha valóban az a kedvező folyamat indul meg. ez­zel a tekeverseny-találkozóval, aminőnek ebben a pil­lanatban látjuk, úgy nem szabad sohasem elfelejteni, hogy az uj légkör megteremtésében a Postatisztek ka­szinójának el nem múló érdeme van. Színház. Csütörtökön a »Sárga liliom« közkívánatra ötöd­ször zsúfolt ház előtt került színre. Pénteken a »Tessék beszállani« ismétlésére megint örvendetesen nagy közönség jelentkezett. Szombaton az Erdélyi Mihály operettjét uj alakjá­ban mutatták be »Szabad a csók« cim alatt. A közön­ség jól mulatott, sokat nevetett és sokat tapsolt. A jó előadás teljes dicséretet érdemel. Jókedvvel mókáztak, kitünően táncoltak. Vasárnap három szép — este egyenesen zsúfolt — terem mulatott három kitűnő előadáson. »Bál a Savoy- ban«, »Az ezred babája« és »Szabad a csók« szerepelt a műsoron. Hétfőn — igen helyesen — »csak felnőtteknek« figyelmeztetéssel nagyon mulatságos malacságot mutat­tak be igen jó előadásban. A »Finom kis lakás« való­ban nem erkölcsös, de mulattató és ügyes bohózat, amelyet állandóan harsogó kacagás kisért. Nyomulásig telt nézőtér, amely olyan hírét vitte a pajkos mulatság­nak, hogy bizonyára még jó néhányszor megtelnék a színház, ha ezt a darabot újra műsorra tűzik. Dénes Manci és Szánthó Méry, Biharyné nagyon kedves és

Next

/
Thumbnails
Contents