Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-07-08 / 27. szám

XXXÍV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. Julius 8. vasárnap,

27. szám

rAkos vidéke

TAKSAUALIIli, kOZIUAZOATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

rAkosszentmihAly naoyhözsé« és szAmos egyesület hivatalos lapja.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 103.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz

Szeptemberben lesz uj larlfa.

A legilletékesebb helyről nyert értesülésünk alapján jelentjük, hogy a Hév. uj tarifája csak szeptemberben lép életbe. A dolog úgy áll, ahogy a Rákos Vidéke már hónapokkal ezelőtt közölte. Sok mindenféle mendemonda indult meg azóta, a legkülönbözőbb sajtótermékekben csudálatos módon figyelemmel ajándékozták meg a fővároskörnyékét is, vastagbetüs hirszenzációkat röppentettek világgá, de semmi mást nem mondhattak, ami igaz lenne azon kivül, amit a Rákos Vidéke olvasói már hosszú hónapok óta tudnak.

A hosszú és következetes szakszerű fejtegetés végre is megerősítette a Hév. igazgatóságában azt az áramlatot, mely a tarifarevizió érdekében megindult, mégpedig azzal a jelszóval, hogy a kisebb haszon nagy forgalom biztosíthatja a vállalat jövedelmezőségét. A Hév .igazgatósága készített is terveket, amelyekről azonban nem dönthetett, mert a főváros megvásárolta a vállalatot. Most azután meg kellett várni a vétel hosszú ideig húzódó Jóváhagyását, azután pedig Márkus Jenő dr. h. vezérigazgató készített hatalmas tanulmányt a vállalat helyzetéről és szintén a vi,teldijleszállítás mellett foglalt állást. Most már a Beszkárt is hozzászólt a dologhoz és elkészült a végleges javaslat, mely hónapok óta a főváros előtt fekszik.

Egy ideig nem foglalkozhattak az üggyel, mert a főváros autonómiáját felfüggesztették és a hatáskörüket vesztő fórumok már nem dönthettek e fontos kérdésben. Most Borvendég főpolgármester fog dönteni, ő azonban előbb a mégfontosabb pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, nyári szünet is következik, s igy a várva-várt döntés szeptember előtt meg nem történhetik.

Az előterjesztés lényeges pontjait már ismertettük. A 24 filléres átszálló jegy érvényes lesz a Zöldikéig, azontúl fokozatosan emelkedik a tarifa, talán kisszakaszszerüen Rákosszentmihálvra körülbelül 36 fillérig.

Ezzel szemben hangoztattuk állandóan, hogy ez a megoldás nem kielégítő. A 24 filléres jegy érvényességét legalább is a Nagyítóéig kívánjuk és azt óhajtjuk, hogy Rákosszentmihály utasai *e fizessenek többet, mint évek óta Pestszentlőrinc, meg Újpest utasai fizetnek. Ha ezzel, szemben szükséges, hogy a 24 filléres átszálló jegy árát általában 26 fillérre emeljék, nem nagy baj. Sokkal kisebb áldozat a 2 fillér, mint amekkora méltánytalanságot szüntetne meg az állandóan mostohán kezelt közönséggel szemben. Ismételjük azonban, az előterjesztés nem ezt javasolja, hanem még mindig magasabb tarifát állapit meg számunkra.

Érdekes, hogy most, csaknem két évtized után, észreveszik a létezésünket. Kakasok szólnak, nyilván, mert hajmalodik és azt hirdetik, hogy ők hozzák a hajnalt. Az egyik reggeli lap »ligát« szervez a vitel- dij leszállítás érdekében. A sashalmi ipartestület elnöke, Moldován Ferenc lapunkat kérte fel annak közlésére, hogy tudtán kivül került a neve a ligához csatlakozók közé. Tehát nagy a lendület. Bajnak nem baj, mert nem ellenséges szándék vezérli az érdekünkben folyó sürgő lődést. Csak akkor is segítsenek, ha valóban nem kapunk kielégítő megoldást.

Mindenesetre jogos érdeklődéssel várjuk a szép- {terűbe rt.

mezei boKréta es orchideeb.

(Megemlékezés Krammer Terézről.)

A csöndes csömöri temető' akácfái alatt alussza már örök álmát a magyar művészet egyik nagy büszkesége Krammer Teréz, kinek személye elválaszthatatlanul kapcsolódott bele a Rákosvidéke közönségének életébe s igy emléke kötelez arra, hogy a barátság és kegyelet immár hervadó koszorúival tetőzött sírjánál egy pillanatra szerető emlékezéssel megálljunk.

Krammer Teréz, a magyar művészet történetében a legrokonszenvesebb alakok közé tartozik. Istentől csodálatos tehetséggel megáldott művésznő volt, aki hangjának varázsával ezrek- és ezrek lelkét emelte fel a nyers, rideg valóságból a művészet fenséges ábrándvilágába. És nemcsak nagy művésznő volt, hanem páratlan jószivü asszony, önfeláldozó anya, hűséges, szerető' feleség. Ember tudott lenni a szó legszebb, legmelegebb értelmében.

Hangja hatalom volt, amellyel legyőzte pályájának minden nehézségét és szerzett magának magyar leány létére külföldön hírnevet. Mikor pedig a német operaszinpadoknak már elismert jelessége volt, a m. kir. Operaház meghívására nemes szivének minden szép álmával boldogan jött haza. A külföldön szerzett sok fényes dicsőség és gazdag- anyagi eredmény nem ért neki annyit, hogy örömmel ne adta volna oda azért, hogy itthon énekelhet hazája közönségének. Tudta, hogy magyarnak lenni feladat és minél nagyobb ez a feladat, annál drágább1 ajándék.

Hazajött és felejthetetlen szerepeinek egész sorát teremtette meg, mint operánk drámai szopránja. Akik hallották, ma is lelkesedéssel beszélnek róla, mint Melindáról, Aidáról és Toscáról, hogy csak iá legnépszerűbbjeit említsük nagyhatású szerepeinek.

Wagnertől laz olasz operáig- egyformán biztos és öntudatos művészettel., hangjának különös szár-