Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-22 / 16. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. április|22. vasárnap, 16. szám rAkos vidéke TaRSAOíILII, KÖZIGAZGATÁSI És KÜZ6AZDASÁOI HETILAP. KÁKOSSZENFMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz PiiymaUih. A Rákos Vidéke mait heti hírrovatában szenzációs értékű közlés húzódott meg, amely a mélyebben gondolkozó olvasók figyelmét magára is vonta. Arról adtunk hirt, hogy illetékes helyeken megint komolyan foglalkoznak a pestkörnyéki törvényhatóság tervével, amelyet évekkel ezelőtt Preszly Elemér dr. főispán vetett fel. A főispán átlátta azt, hogy budapesti közönséget a falu népével egyenlően kormányozni nem lehet és az a közigazgatás, amely megfelelő lehet a falu számára, nem elégítheti ki a fővárosi közönség igényeit. Már pedig az nem vitás, hogy a főváros környékének lakossága teljesen azonos jellegű a fővároséval, sőt még, — különösen a háború előtt — a szerényebb fővárosi polgárság értékesebb része telepedett le a határon kívül eső telepeken, ahol a gondosabb családapák keresték gyermekeik számára a több levegőt és lombos kerteket és ahol meg takarított, vagy saját maguktól elvont garasaikból kedves családi otthont szereztek maguknak. Ez a közönség, ezért a szándékáért nem érdemelte meg, hogy a fővárosi életszínvonalról letaszítsák és a város kulturközösségéből ki- rekesszék. A Rákos Vidéke három évtized óta a határkő babonájának nevezi azt az átkos csapást, amit kitaszítottságunk jelent és három évtized óta küzd a jobb jövőért Hosszú ideig a boldogulás útját Nagybudapest megalkotásában kerestük, ami a háború előtt az egészen komoly tervek közé is tartozott. A borzalmas világégés azonban uj helyzetet teremtett és a Nagybudapest tervét körülbelül eltolta a Nagymagyarország helyreállításának közelébe. Arról a hatalmas tömegről, amely a főváros határvonalain kívül lakik, más módon kell tehát addig is gondoskodni, amig Nagybudapest megalkotása időszerűvé nem válik. Az orvoslás legtetszetősebb módjául a külön törvényhatóság megalkotása kínálkozik, amelynek keretében az érdekelt lakosság jellegének és igényeinek megfelelő gondozásban és vezetésben részesülhet. Ha pedig a külön törvényhatóság megalakul, meg kell szűnni a mai községi (szervezetnek is, mert a törvényhatóság tagjait a terv szerint, városok fogják alkotni, — vagyis lekerül a polcról eddig még el nem intézett városi tásunk aktacsomója és megtörténik az átalakulás, aminek esztendőkkel ezelőtt meg kellett volna történnie, ha akkor üres kortes jelszavakkal el nem gáncsolod ük,. Egészen bizonyos, hogy most nehezebb és drágább lesz a megoldás, mint akkor lett volna, de még igy is valóságos megváltást fog jelenteni közönségünknek. A községi közigazgatás mai alakjában — csaknem komolytalan. Az autonómia már jóformán külsőségeiben sincs meg'. Tízezrekre menő intelligens lakosságot valósággal pórázon vezet ez a rendszer, amelyben még a választásoknak sincs igazi komolysága. Vannak valóban magasabb érdekek, amelyek az egységes vezetést és felsőbb irányítást és eUenőrzést szükségessé teszik', de a gyakorlatban ez odáig fajul, bogy rendeletek érkeznek például egyszerű számvevőségi észrevétel alapján, hogy a község képviselőtestülete ilyen és ilyen határozatot hozzon. Épen e sorok írója szólalt fel az egyik közgyűlésen, hogy ha a felsőbbség valamit elrendel, tisztelettel tudomásul vesszük és ahhoz alkalmazkodunk, de arra, hogy valamit az autonom testület elhatározzon, utasítani joga senkinek sem lehet. Ez csak egy kis példa a helyzet megvilágitására. De beszéljünk arról, hogy a község utat burkoltat. A szerződést a vármegyei ügyészség készíti, az ellenőrzést az ál- lamépitészeti hivatal végzi, a községnek még azt sem engedik meg, hogy ellenőrző mérnököt alkalmazzon. Az ut rossz. A községen elverik a port. A közönség fizet. A költségvetés évekre megbénul és a Lakosság a képviselő- testületre és elöljáróságra acsarkodik, holott ezek csak sakkfigurák, akiknek pusztán annyi szerepük volt, hogy a közóhajnaik megfelelő jó utat akartak építtetni. Érdekes volna pontos számadást készíteni arról, hogy mibe került a községnek az a baleset, hogy a várossá alakulás annak idején meg nem történhetett. Az lenne csak az érdekes, az a hiteles számoszlop! A községi vergődés még folyik. Nagynéha választásokkal is tartózkodik, az sem egyéb, mint kis érdekek harca a nagy semmiért. Egy kis időbe még beletelik, amig fel- virrad: de már pitymallik; az a komoly és hivatalos hír, hogy készül a pestkörnyéki törvényhatóság terve, az első hajnali napsugár az éj e'loszló szürkeségében. Sashalmi tevéi. Már megint levelet irok, kedves, jó szerkesztő bátyám, de ezt a borzasztó nagyi on tosságu Írásomat nem bízom a postára, hanem magam viszem el hozzád. Nem azért viszem személyesen, mintha azt remélném, hogy esetleg még maradt valami a pompás húsvéti kürtös- kalácsból, amely után még Mussolini is megnyalhatná a száját, — hanem egészen más okból. Pái' héttel ezelőtt levelet kaptam Móricz Pál urunktól, amelyben arra kér sürgős választ: hajlandó lennék-e a református nőegylet teadélutánján közreműködni. Megnézem á dátumot: — a levelet harmadnapra a feladás után kaptam meg. Mellesleg megjegyezve, öt percnyi távolságra lakunk egymástól; az utcám sarkáról pápaszem nélkül is odalátok. Ugyanígy jártam nemrégiben a Cselényi levelével, aki bizonyos nóta-ügyekben invitált magához Rákosfal- vára. Tavaly pedig névnapi köszöntőt küldtem valakinek — Sashalomról Sashalomra. A névnap már régen elmúlt, mikor a levelem megérkezett. A rejtély megfejtése mind a három esetben az lehetett, hogy a posta a levelet előbb beszállította Budapestre, azután onnan irányította vissza-
