Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-03-12 / 11. szám

XXXIII. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1933. március^l2. vasárnap,

íl. szám

RÁKOS vidéke

TÁRSADAL9IB, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Mózes és a „kavicsot*.“

Jó néhány hónappal ezelőtt »KiavicsoK« cimen cikket irta|m ezen a helyien. A cikk annak idején élénk feltűnésit keltett és — nem tagadhatom — elég vegyes érzelmeket váltott ki. Az volt a lényege, hogy »törüljük le a táblát«. Ha már a rettenetes) gazdasági helyzeten és a véget nem érő jövedelem csökkenéseken segíteni nem tudunk, legalább tegyük úgy elviselhetővé az életet, hogy egy meghatározott időpontban törüljünk ej minden tartozást, mert vérlázitóan lehetetlen állapot az, hogy az ember jövedelme napról-napra kisebbedik, de a jóhiszeműen és nem könnyelműen vállalt kötelezettségeinek mégis teljes mértékben eleget kell tennie. Ilyen módon a, saját hibájukon kívül áldozatul esnek a tisztességes emberek és a világ egyáltalán nem tud kikászálódni a gazdasági hínárból, amelybe belejutott. Az államokat fojtogatják a háborús tartozások, az egyes embereket pedig a vállalt kötelezettségek, amelyeknek senki sem tud eleget tenni. Gondoljunk csak azokra, akik takarékos szorgalommal otthont szereztek a családjuknak, mert tudták, hogy a fizetésük, lakásbérük, nyugdijuk ennyi, meg ennyi, holott ezek a járandóságok állandóan keveshednek, a vállalt törlesztés összege azonban változatlan marad és a komoly, tisztességes jószándéku családoknak egy szerűen tönkre kell menniük.

A fizetéscsökkentés pedig egyáltalán nem segít a bajokon, mert hiába csökkentik az állam kiadásait, az egyensúly soha helyre nem állhat, mert a kiadások csökkentése az állam bevételeinek meg- apadását vonja maga után és igy a hiányt eltüntetni soha sem lehet, az — amint tapasztalhatjuk — mindenkor újra jelentkezik. Ezen a lejtőn nincs megállás, tehát csak más, gyökeres változás teremthet uj, egészséges és elviselhető helyzetet.

A világ minden okos Ós arra hivatott nagy elméje hiába keresi az orvosságot1 errei a szörnyű, háború utáni betegségre), tehát nem nagy bűn, ha kuruzsló laikusok keresik, jelentkezvén,, mint felcserek, a hivatásos, de tehetetlen orvosok mellett. Távol legyen tőlem, hogy azt hirdessem: valóban ez a keresett csudatévő gyógyszer, de nem szégyellem az ötletet, mert máig sem hallottam, olvastam az igaízi csodaszerről, amelyet annyira vár az egész világ.

Mikor a cikk megjelent, sokan jóindulattal fogadták, természetesen a szorongatott és pusztulásra, szánt emberek tömegéből. Annál nagyobb megbot- ránykozást keltett az a hitelezők, a bankok és általában azok körében, akik létalapjukat védelmezik vele szemben, — akiknek létfent artását biztosítja a fennálló kötelezettségek behajítása. Ezen az oldalon szinte a tőke ellen irányuló forradalmi ötletnek minősítették a felvetett kívánságot, amely a kapitalizmus megdöntését segítené elő. Nem tartom a gondolatot annyira komolynak, — különösen és elsősorban már csak azért! sem, mert nem ott pattant ki, ahol az emberiség sorsát intézik, — hogy vitába kellene száílani mellette, de azért annyit mégis meg kell említeni, hogy nem a kapitalizmus elvének lerombolása, hanem megvédése érdekében született meg. Az ugyanis nem lehet1 vitás, hogy azon az utón, amelyen a világ halad, valóbajn a pusztulás felé rohan. Nem szabad tehát megvárni, amíg oda jut és martalékul esik azok kezébe, akik megdöntésére törekednek. Van eset, amikor a kanalas orvosság nem használ, de az alapos érvágás megmentheti a beteget. Hajdanában nagy divat volt a köpülyözés és érvágás, később azonban az orvosi tudomány végleg ellene fordult és azt állította, hogy az ember vére sohá sem lehet elég sok, tehát azt fogyasztani nem szabad, — a vérbő embereket pedig sorra megütötte a guta. Legújabban ezért igen gyakran visszatérnek a régi eljáráshoz és alapos érvágásoki, kai segítenek az embereken, akiket a baj’ fenyeget. Vájjon nem épen a kapitalista világrend javát szolgálná e,z a durva orvoslás, amely a végleges elpusztulástól esetleg megmenthetné?

Végeredményben nem is olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Az a »törüljük le a táblát« csak egy kisebbség pusztulását, károsodását idézné elő, de viszont megmentené a nagy tömegeket, amelyek a velük szemben gyakorolt kegyetlen elbánás miatt előfbb-utóbb úgyis ellenségeivé válnának annak a gazdasági rendsze rnek, mely megélhetésüket nem biztosítja. Ez pedig súlyos és jóvá tehetetlen baj lenne. A kötelezettségek megszüntetésé után pedig mindenkinek ahhoz képest kellene berendezni az életét, amennyi a jövedelme, ezzel a feladattal pedig minden jóravaló ember megbirkózhatnék. Meg aztán, a hitelezőm nem okvetlenül károsodnék, mert ha én nem fizetem meg, mondjuk a szabószámlámat, — viszont a szabó nem fizet a posztókereskedőinek, a kereskedő a gyárosnak, a gyáros végül a részvényesinek. Senkinek nem esett baja, — »Fekete Péter« legfeljebb a részvénytulajdonos lesz, akivel azonban szintéin nem esik méltánytalanság, mert a mai viszonyok között a részvény úgyis elértéktelenedik, tehát az értékvesztésnek csak a módja változik, — sőt ha a mai módon omlik össze a vállalat, a részvény vég-i leg megsemmisül, mig amúgy a munka és az üzlet újra kezdődvén, — még a feltámadás lehetősége sem lehetetlen.

A Kolumbus tojása igen egyszerű dolog. Bizonyára ezt is azért nem akarják megérteni, mert; túlságosan egyszerű, sőt annyira egyszerű, hogy