Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-08 / 2. szám
XXXlil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. január^, vasárnap, 2. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási És közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám Ara 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Rajta,fiuk! Igen régi példázat, hogy egy csepp vízben benne1 van az egész tenger. A miről most beszélni akarok, aránylag nem több, mint az egyetlen vízcsepp. A világot mozgató eseményekhez mérten mosolyogni való csekélység az, hogy Rákosszentmihályon az egyetemista fiatalság egyesületbe tömörült és igy akarja szolgálni nem csak a maga érdekeit, hanem a társadalom javát is. Arra törekszik, hogy visszásságokat szüntessen meg és hiányokat pótoljon. Azt amit az öregek elrontottak jóvátegye, amit elmulasztottak, azt lelkes törekvéssel megcselekedje. A vidéki társadalmaknak és általában minden szükebb közösségnek megvannak a maguk megszokott hibái, sőt idült betegségei. A miénknek talán még a rendesnél is súlyosabb bajai. A nem örvendetes, de természetes szóttagozódása, csoportokra, még pedig ellenséges csoportokra oszlása és valami alig érthető idegenkedés, gyakran gyűlölet, mely az egyes csoportokat egymással szembe állitja. Az emberek életfelfogása, politikai és egyéb meggyőződése, erkölcse, ízlése, kedvtelése különböző. Egyesek örömet lelnek egymás társaságában, mások viszont közönbösek egymás iránt, vagy épen idegenkednek egymástól. Ez érthető, — de merőben érthetetlen, hogy él itt sok-sok derék, értelmes és tisztességes ember és család, akik megmagyarázhatatlan ellenérzéssel viseltetnek egymás iráni a nélkül, hogy valaha valakitől valami sérelmet szenvedtek volna, vagy akár közelebbről ismernék is egymást. Amikor a Rákosszentmihályt alkotó telepek létesültek, szinte egy nagy család volt itt a társadalom. Mindenki ismerte és legnagyobb részt szerette1 egymást. Elszigetelten akadt egy-egy békebontó, az is többnyire magára maradt és vagy elcsendesült, vagy más otthont keresett. Akkoriban fejlődött ki az a tisztelet reméltó =— hagyományos szentmihályi szellem, amely széles körben méltánylásra talált és becsülést vívott ki társadalmunk számára. Minden közcélú munkát testvérként egyesült erővel végzett el az a közönség. A vallásos célú mozgalmiakban minden felekezetbeli együtt vett részt. Mindenki segítette a kath. többség törekvéseit és viszont a kath. tömeg szeretettel segítette a többi felekezetet templom építő munkájában. Hazafias ünnepségekben, mozgalmakban mindenki együtt vett részt. A Sporttelep egyesitette a fiatalságot, — a jótékony célú, közművelődést szolgáló és községi célokért mindenki szeretettel áldozott a mulatságok, előadások, gyűjtések alkalmával. Akkor sem voltak a? emberek mind egy párton, s amikor eljött az ideje, korteskedtek egymás ellen, megmérkőztek a választásokon, végezték külön a maguk szükebb — felekezeti és egyéb — feladatait, de mindez nem jelentette azt, hogy egymást gyűlölni kell és nem ment a rendes társadalmi érint-í kezés és együttműködés rovására. A fejlődés során, •a lakosság nagy része kicserélődött és csodálatos- képen a megújuló lakosságnak még az egymáshoz: illő elemeiben is tömegesen akadnak, akik tudomást,' sem akarnak venni a többiről és széttagozódásukat, a társadalmi térre is át viszik. Kétségtelenül része van ebben a céltudatos uszításnak, amelynek forrása egyéni vagy anyagi érdek, — társadalombontó törekvés vagy a személyes bosszúvágy. Mindezek azonban legfeljebb arra alkalmasak, hogy egyes szükebb látókörű, könnyebben befolyásolhatói vagy alantasabb lelkibe rendezésű egyéneket nyerhessenek meg a maguk céljaira, — a túlnyomó többség azon-: ban nem válhatik áldozatukká. Ezek bizonyára azért kerülnek a közömbösséget, idegenkedést mutató elszigeteltségbe, mert nem volt olyan alkalom és energiaforrás, amely őket a szélesebb társadalmi egyesülés számára megnyerje és békés szándékuk lelriasztja őket attól a közösségtől, amelyről a látszat, vagy még inkább a szakadatlan rágalom hadjárat azt mutatja, mintha elsősorban valamilyen irányban harcos c sopo rtot jelentene. Ezzel szemben a valóság az, hogy az ilyen intelligens és fejlettebb műveltségű társadalomban meg kell férni egymás mellett mindenkinek, aki az egyetlen feltételnek: a hazafias ^gondolkozásnak és egyéni tisztességnek megfelel. Kell-e egymást gyűlölni vagy csak kerülni is azért, mert másnak más a meggyőződése, más pártra szavaz, vagy más templomban imádja az Istent? Most jutunk el a vízcsepp példájához. A derék egyetemista ifjúság újabban tánctanfolyamot szervezett, amelyre társadalmunk különböző csoportjaiból toborozott résztvevőket. Maga az ötlet és megvalósítása is elismerésre méltó, mert ezúttal igazán kiváló tánc mester, komoly és társadalmunknak megfelelő' szín vonalon álló kurzust folytat, amely a mai szűkös anyagi eszközökkel is mindenki számára hozzáférhető, — de jelentősége még sokkal nagyobb, amikor azt látjuk, hogy az emberek, csoportok között közeledést tud előidézni és irne, példát ad rá, hogy társadalmi téren békés, sőt kellemes együttélést lehelt elképzelni olyanok között is, akik eddig egymástól elszigetelten töltötték szabad idejüket. Kalapot le, a fiuk törekvése előtt. Útmutatás ez, meggyőző példa és a jobb jövő jogos reménye. I me, a fiatalság, mely méltónak mutatkozik az egykori sporttelepi ifjúsághoz, talán jóváteszi a hibákat és uj társadalmi életet teremt. A készülő' bálja, a többi mulatsága, a tenniszpálya terve, mind nagyszerű eszköz és kitűnő alkalom, hogy társadalmunkban uj, egészséges szellem fejlődjék ki. Az ut, amelyen indultak, úgy látszik célra vezet. Rajta, fiuk, bátran, tovább előreI
