Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-12 / 7. szám
XXXlíi. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. február 12. vasárnap, 7. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Testvériség. A »Rákos Vidéke« leveles ládájában ezen a héten értékes ajándékot találtunk. A következő' levelet, amely mindenképen megérdemli, hogy ezen a kiváltságos helyen adjuk át a nagy nyilvánosságnak: »Kedves Szerkesztő ur, nekem régi, jó barátom! Mint rendesen, elolvastam múlt heti cikkedet, melynek »Pusztaszentmihálytól-Rákosszentmihályig« volt a cinné. Élvezettel és örömmel olvastam és minden szava meleg visszhangra lelt a lelkemben. Menynyire igaz, a mit mondasz benne és mennyire kevesen ébrednek rá erre az igazságra! Ha rajtam állana, azt szeretném, hogy a régi Szentmihály még mindig elég tekintélyes számban levő közönsége külön lenyomatban ezt a cikket minden helybeli lakoshoz eljuttatná és igy mintegy rákényszeritené a felületes embereket is, hogy kellő gonddal elolvassák és gondolkozzanak rajta. Hiszem, hogy sok ember szemét megnyit,ná és ítéletét helyes irányba terelné. Nagy igazságtalanság az, a mi itt, mindnyájunk, előtt folyik. Az ilyen meggyőző erejű felvilágosítás alkalmas arra, hogy az emberek lelkiismeretét felébressze és téves ítéletét helyes útra terelje. Általában, mindig örvendek, ha a régi emlékeket felújítják, ha régi eseményekről olvasok és a régi viszonyokat ismertetik a mai közönséggel. A Rákos Vidéke, tudom, szívesen foglalkozik ezzel és talál is rá elég gyakran alkalmat. Én azt szeretném, ha még többször találna és bizonyos vagyok benne, hogy ebben a felfogásban nem vagyok egyedül, hanem, igen sokan vannak, akik szívesen veszik a már szinte történelmi jellegű visszaemlékezéseket. Igaza van a cikknek: ma már sejtelmük sincs az embereknek arról a testvéri, családias kapcsolatról, amely ift a régi lakosságot egybefoglalta. De, hiszem és tudom, hogy bizonyos mértékig újra hely re lehetne állítani azt a közszellemet. íme, milyen szép1 példa erre a szombati kath. bál! Boldog vagyok, hogy részt vette rnbenne, pedig — megvallom — a mai körülmények között, csekély hijján lemondtam róla. Nagy kár lett volna, mert régen nem örült a lelkem valaminek úgy, mint; annak, amit ott láttam. A kat;h. bálon, a kath. célra rendezett mulatságon,, testvéri szeretettel ott volt egész sereg ev. és ref. vallásu lakostársunk is. Úgy, mint hajdan! Együtt, szeretettel, vállvetve! Mindenki jól érezte magát, senkit a világias jellegű mulatságon bántódás nem érhetett és tüntető módon hirdettük az összetartást, az igazi testvériséget! Senki se szóljon bele, hogy ha valaki a maga, felekezetűhez ragaszkodik. Nem szégyen az, — a vitát pedig, amely egymástól elválasztja őket, — az egész világ minden okos embere sie tudta eldönteni, helyesebben megszüntetni. Hia azonban a szertartás, a vallásfelekezet el is választ egymástól, mint a magyar nemzet, fiai -édes testvérek vagyunk és ez a kötelék elég erős kell, hogy legyen arra, hogy szerethessük egymást és támogassuk minden jóravaló igyekezetében. A vallásos törekvés pedig mindig ne;mes, tehát támogatásra méltó. »Olyan kevesen vagyunk magyarok, hogy az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni.« Nem igaz-e ima is ? Tehát nem jobb igy, nem ez az igazi, hogy mindejn jó célt vállvetve támogatunk és mindenkor jmagyar testvéreknek mutatkozunk? Ne jusson szóhoz, aki konkolyt hint közénk, ne hallgassunk arra, aki egymás ellen ingerel, — ne keressük, a. mi egymástól elválaszt, hanem forrjunk össze abban, a mi egybekapcsol! A régi Szentmihályon, úgy van! — ón is tanúja vagyok, — a templom-mulatságokon találkozott az egész közönség. A protestáns kisebbség híven ott volt a katholikusok mellett. A reformátusok viszont a kath. közönség támogatásával templom telket szereztek. Én még ott voltam a Vittek kertben, amikor szegény Kiss Ferenc rendezte a nagy ref. mulatságot. A közönségnek fele katholikus volt. Én még, kath. testvéreimmel együtt tucatjával vásároltam a ref. sorsjáték sorsjegyeit. Ott voltam a szép ev. estélyeken, sok-sok katholikussal együtt, amikor számos* alkalommal te konferáltál, kedves barátom és a közreműködőktől senki se kérdezte, hogy milyen vallásu? Sőt később, amikor az lett a rendszer, hogy vendégeket hoztak az estélyre, a református Balázs Árpád aratta nagy sikerét az ev. előadáson. Újabb időkben a ref. célú előadásokon, amikor azokalti Móricz Pál rendezte, nagy számban jelentünk meg katholikusök is, az előadó, a művészi élvezet, meg a miagyar testvériség kedvéért;. Vagy, hogy még nagyobbat mondjak, ott voltam az izr. imaház felavatásán, ahol polgári ruhában megjelent, mint vendég, a kath. plébános is. Sízeretnek - arra hivatkozni, hogy a túlságosan szabadelvű álláspont meglazítja a vallásos hűséget, ez azonban téves szempont, mert mindig csak olyan világi jellegű estélyről van szó, amely kívül esik a vallás gyakorlásának keretein. Nem arról van szó, hogy egyesek más felekezet vallásos jellegű összejövetelein részt vejgyeoek, de ha vallásos cél érdekében teljesen világi jellegű estélyt, mulatságot, előadást rendeznek, azon igenis, testvéri szeretettel támogassuk egymást, ügy, mint eleink, a régi Szentmihály megalkotói. Nem tudom, volt-e a múlt heti cikknek részié abban, hogy az eddigi, ujabban olyan szomorú merevség enyhülését láthattuk a szombati kath bálon, avagy pedig a lelkekben önként és egyidőben sarjadt fel a jobjb érzés, — de az bizonyos, hogy a kath.
