Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-12-24 / 52. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 52. szám. most is magyarnak látják az elszakított részeket és alig hiszem, hogy tévednének.' Erősödik a szék Kon írások dongása, brugósok brum- mogása hailik, Táncmuzsika biz ez. Régi huszártisztek sarkantyupengése cseng a fülembe. Már látom isi a párokat, amint ropják a csárdást. Nini! Majális van a kassai Bankó-hegyen. Érdekes: december közepén zöldéinek a fák, asszonyok, leányok lenge nyári ruhában ringanak, lebegnek az erdő tisztásán, daliás ifjú emberek forgolódnak körülöttük. Magam is táncra perdülnék, ha a rokkant lábam engedné. De igy inkább oda igyekszem az öregek közé, akik hosszú asztaloknál csendesen boroz- gatnak. Istenem, mennyi ismerős van közöttük! Hopp, most kezdődik a friss. Pajzán klarinétok sikongatnak, sivalkodnak lélekcsiklandozó cifrázatokban, gyöngyöző cimbalom! ulamok összekeverednek gyöngyöző asszonykacagássah Hajrá, sohse halunk meg. Áll a báli. De ime, üt a szentmihályi toronyóra. A szél elkapja a kalapomat.1 Vége a látomásnak. De kár... Még egy pár lépésem van hazáig. Most már csak a szél zúgását hallom. Csak úgy, mint máskor.. De nem. Mégsem úgy, mint máskor. Én a szél zúgásában zokogást szoktam hallani, mintha büszke, rab- magyarok valahol sírva dalolnának. De most vidáman, biztatóan szól a szél zúgása is. Ne nevessenek ki: én tudom bizonyosan, hogy az éjjel üzenetet kaptam valahonnan. Karácsonyi ajándékot valami mennybéli rádió utján. Üzenetet arról, hogy nemsokára újra vígan szól a magyar nóta egész Nagymagyar- országon, Kassán csakúgy, mint Ungvároa, vagy Kolozsvárott. És hogy én addig nem fogok meghalni, amíg ezt meg nem érem. Köszönöm, kedves Guczi bátyám és Samu cimborám, hogy ezt nekem megüzentétek. De valíjátok meg: ugy-e, titokban ti húztátok annak a kétszáz angol képviselőnek is a fülébe? És a szivébe... Dr. Kárpáihy László. gg O Ö — “oo" HÍREK Bgßsge aBOö Boldog ünnepekéi kíván a Rákos Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. Revíziós ünnepség. E maradandó emlékű ünnepségre, mintha Magyarország magyarságának ereje tért volna vissza a mai válságos időkben oly nehezen; küzködő lelkekbe, vagy a tört éne lem alkotó erőnek ébredését, tudatosodását jelentette az ünnepség. .. Mindenképen nagyjelentőségű élmény volt. A kaszinó színháztermét zsúfolásig megtöltötte a hazafias közönség, 6 óra előtt megérkezett Szűcs István dr. országgyűlési képviselőnk, majd az illusztris előadó, Kenéz Béla dr. ny. miniszter, egyetemi tanár, s 6 órakor az ipartestüiet zenekara a Himnuszt játszotta az ünnepség kezdetére. Megnyitóul a Mansz elnöke, dr. Nagy Sándorné üdvözölte közvetlen, meleg szavakban a nagynevű vendégelőadót, majd az iparostanoncok szavalókórusa adott igazán művészi és hatásos erejű kifejezést Lendvai István egyik irredenta költeményének. A szavalókórust a legkitűnőbb művésziek és legjobb, legkedvesebb müvészpedagógusok egyike: Szőke Sándor vezette és tanította be. (Kenéz miniszter igen melegen gratulált Szőke Sándornak, a Nemzeti Színházban látott szép sikereire is emlékezve.) Ezután Kenéz Béla dr. mindenkit meggyőző, a teremtő gondolat és a megtörhetetlen erejű hazafias érzés monumentális értékeit egyesitő beszéde következett a megszállt területek mai állapotáról, a revízió igazságáról és elkerülhetetlen Gyógyszertarban kapható. voltáról. Az európai hirü tudós, s az igaz, nagy magyar rendkívüli erejű megnyilatkozása volt ez a beszéd, amely bizonyára erősítette a rákosszentmihályiak revíziós hitét Utána Szűcs István dr. képviselőnk szólalt fel, köszönetét mondott a magyar tudományos és közélet kimagasló alakjának, a revízió nagy parlamenti szónokának, s maga is felemlített pár igen megragadó érvet beszédében. A saját kerülete, a Pestkörnyéke szempontjából is foglalkozott az előadás jelentőségével. Szeretettel és megértéssel jellemezte Rákosszentmihály intelligens társadalmát, mely minden hazafias és emberbaráti célért lelkesedni és cselekedni tud. A remek és hazafias tűzzel áthatott beszédnek igen nagy hatása volt. A legnépszerűbb képviselőt zajosan ünnepelték. A magyar lányok elnöke, Miksz Ilonka, igen szép élőkép élén Szatmáry István »Mi nem felejthetünk« c. versét szavalta mély á térzéssel és egészen művészies kifejező erővel. Festői szépségű volt az élőkép színpadi beállítása és szépen énekeltek a magyar lányok a színpadi kép hatásos befejezésében. Igen kedves a polgári leányiskola növendékeinek kis színdarabja is, amelyben a szereplők a gyermeki intelligencia fogékonyságáról, a gyermekiélek gazdagságáról tettek bizonyságot. A prológust Bartos Márta lelkesen, szépen mondta el; a szerepben Kerekes Márta a tiszta érzés bensőségét és csillogását hozta. Temperamentumos, kedves volt kél vidám lányka szerepében Mészáros Ilonka és Novotny Mária; átélte, eltalálta szerepe lényegét Gerzsabek Ilonka. Hatásos és természetes volt komoly szerepében Erdős Vera, mulatságos, ügyes volt Andrási Margit, Bencze Jolán és Tél Margit játéka. Kár, hogy maga a jószándéku darab irodalmi szempontból nem képviselt értéket. A programúi művészi részében igen nívós, sikeres volt az ipartestüiet zenekarának, s a kitűnő Gondos karnagynak bemutatkozása, sikert és értéket jelentett a Krédó-énekkar pompás, művészies szereplése, amely természetesen Pornói Jánosnak, a buzgó és kiváló karnagynak érdeme. Az evang nőegyleí karácsonyfa ün epHye. Gyermekeinket szoktuk azzal biztatni igy karácsony előtt: »Viseljétek jól magatokat, mert az angyalkák az ablakon lesnek be és értesítik a Jézuskát, hogy melyik gyermek, érdemli meg az ajándékot.« Ha valaki belesett volna hétfőn délután az ev. tanácsszoba ablakán, láthatta volna, hogy 12 asszony milyen gonddal igyekszik szent hittel és érző szívvel az évszázados hagyományt ápolni. Égi sugalatra megvalósitani ott is a karácsonyt, ahol a szülő tehetetlenül ül a hideg tűzhely mellett. Ha már a nyomort eltüntetni nem lehet, legalább egy kis meleg érzést, yMÍÉÉtffÉÉI
