Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-02-05 / 6. szám

XXXlíi. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. február 5. vasárnap, 6. szám.

RÁKOS VIDÉKE

társadalmi, közigazgatási És közgazdasági HETILAP.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS L*P4A

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz

Pusxiasxenimihátyiói RáUossxenimihá

A régi Szentmihály! Hovatovább bizony csak emlékké válik már a régi Szentmihály. Itt-ott akad még egy-két élő tanúja a szép múltnak, alig néhány azok közül, akik ezt a naggyá fejlődött, de mindinkább idegenné váló községet alapították és kedves, szép kereteit megalkották. Azok az emberek rajongással szerették ezt a rákosi homokos pusztát és sok ideig valósággal hatalmas családként éltek rajta. A szere- tetük vezette minden lépésüket, a faültetéstől kezdve ia templomépitésig. A mai emberek talán meg sem tudják érteni azt a rajongást, azt a naivan kedves lelkesedést, amely a régiek lelkét fűtötte és cselekedeteit sarkantyuzta. A mikor már arról is alig tud valaki, hogy mi és hogyan történt, miként ismerhetné az események belső rugóit, hogy érthetné meg a régiek lelki világát, gondolkozását, szándékát, hogy méltányolhatná sikereik, eredményeik értékét és jelentőségét 1 Ez épen ennek a helynek, ennek a társadalomnak a tragédiája. Másnak indult, másnak született és egészen más lett belőle. A régi, kedves, egyszerű és kisszerű, meleg és közvetlen, családias jellegű nyaralótelepet megölte a fejlődés; átalakította belső és külső képét, átformálta lelkét, elűzte régi szellemót és a mi helyébe került, különösen a zavaros, gonddal terhes^ válságos időkben, neim tudott még megérni és uj jellegében kialakulni.

Gondoljuk csak meg: jó negyven évvel ezelőtt itt, a Rákos isivó homokján még legfeljebb kukorica földek voltak és egy-két majorság húzódott, meg közöttük, mint oázis ia Szaharában. Szerény pesti polgárok, j óravaló családapák, takarékos, kispénzű hivatalnokok vetettek rá szemet, amikor megkezdődött itt-ott a parcellázás. Ezek a derék emberek a maguk szűkös garasait arra szánták, hogy egy darabka földet, kis kertecskét szerezzenek és azon hovatovább fészket rakhassanak családjuk számára. A lakásbérre szükséges összegeit igy megmentik, a nyaralás kérdésiét olcsón és könnyű szerrel megoldják, sőt egészséges lakóhelyet biztoisitanak a miaguk, s főként gyermekeik számára. A telepesek közül mindenki ismerte egymást; a szórakozásban, a közös célú munkában egymásra szorultak és egymásban találták örömüket és támaszukat. A mi itt történt, az mind közös egyakarattal intéződött és igy mindenkinek egyformán tetszésére szolgált. A bírálat kimerült a családias jellegű vitatkozásban, megbeszélésekben, gyűlöletre ok, alap és alkalom nem kínálkozott. Hia olykor, — nagynéha megesett» ilyesmi is, — olyan valaki keveredett ebbe a társa-» dalomba, a ki külön utakon járt, mert gondolkozása^ szándéka más mesgyén vezette, — ezt az a kis társadalom úgy kivetette magából, mint a forrásban levő bor a belé került salakot, vagy idegen anyagot^ így lett, igy fejlődött szép, virágzó községgé a Szentmihály pusztán alakult nyaralótelep.

Többféle parcellázás történt, s ezek szerint létesültek a különböző telepek. A régebbi József főher- ceg!-teleip és a nagyobb lendülettel szervezett, lüktető életet teremtő Almássy Pál-telep körül még vagy huszonöt különböző» telep keletkezett, amelyekből jó három évtizeddel ezelőtt szervezték és Csömörtől kihasították Rákosszentmihály nagyközségét. Igaz, hogy másfélévtizednyi fennállása után az úgynevezett »történelmi idők« viharai, válságai és rendkivüh változásai szakadtak rá, de meg is változott a képe olyan alaposan, hogy a tulajdon anyja sem ismerne rá. Akik itt élnek, járnak-kelnek, »haj- hásznak örömet, élvet«, vagy rójják a mindennapi gondban küzdelmes életük útját, legnagyobb részben idegenek ezen a helyen és értetlenül állanak szemben a régi közszellemmiel. Mit tudja a mai uj tömeg, hogy valamikor, nem is olyan régen, milyen kedves és fontos volt itt az alkotó munkát végző' telepeseknek minden, ami van, hogy ismertek minden bokrot, minden rótzsatőt és miként ápolgattak iminde,n fát a maguk és egymás gyönyörűségére, mint hordták a téglákat minden alkotáshoz, ami itt létesült. Minden, de minden a lelkes emberek áldozatos munkájából keletkezett, a szeretet volt 'a maitere minden építésnek és minden úgy jött létre, ahogy a közönség ereje és tehetsége megengedte és azzal a céllal, hogy az ő szerény igényeiket kielégítse.

Ez a nagy család szeretetben élt egymással, minden tagja egymás példáján buzdult és egymással versengett a közös célok szolgálatában. Istenfélő volt és hazafias; szerény és tiszta szándékú. A polgári tisztesség szeplőtelen köntöse díszítette és jabiban találta legnagyobb örömét, ha törekvéseit méltányolták, jószándékát megbecsülték. Nem segítette külső erő és hatalom. Gazdag vállalatok nem teremtettek itt kis Amerikát. Ez a közönség mindent a maga erejéből alkotott és szerzett meg. Szentmisére vágyott: fogadott lelkipásztort a vasárnapokra. Iskolja kellett, gyűjtöttek, táncoltak, mulatságokat rendeztek és szerény garasaikból telket, épületet szereztek. így teremtették meg szép tom- píomunkat is és igy jött létre minden, ami csak itt látható.

Közlekedés kellett? Megalakították a lóvasut- társaságot 25 forintos részvényekkel, amelyeket miaga az érdekelt közönség vásárolt meg. A vasút üzemét házilag vezették, az igazgató nem nagy tiszteletdijakat húzott a párnás ajtó megett, hanem hajnalban kelt, hogy a lovak patkóit, meg a kocsik! kerekeit megvizsgálja, s amit kellett, fillérekért há-