Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-11-12 / 46. szám
XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. november 12. vasárnap, 46. száni RÁKOS VIDÉKE Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A Koldulás megszüntetése. A községházáról a következő felhívást kaptak közzététel céljából: A téli inségakció szervezésével kapcsolatjoisan felmerült az a kérdés, hogy községünkben az annyira elharapódzott koldulás megszüntetése iránt kellene lépéseket tenni, Az ínség bizottság foglalkozott a kérdés megoldásával, de ez csak agy vihető keresztül, hogyha a község lakossága önkéntes adakozásaival és felajánlásaival igyekszik az anyagiak,. illetve szükséges fedezet előteremtésére áldozatot hozni. Azért az iuségbizoiftság a községet nyolc kerületre osztotta fel, amely kerületek mindegyikének szervezését külön-külön valamely társadalmi egyesület, avagy intézmény vállalná. Az egyesület tagjai maguk között felosztanák ezeket a kerületeket utcák és házankint és felkeresnének mindenkit, hogy az akcióból teherbíró képességéhez képest vegye ki a részét. Önkéntes felajánlásokat gyüjtenének, amely felajánlott összeget havonkint kellene a község pénztárába fizetni és azt havonta a társadalmi egyesületek vállalkozó tagjai szabályszerű nyugta ellenében összegyűjtenék s igy a felajánlókat, megkímélnék attól, hogy havonkint kénytelenek legyenek felfáradni a községházára, hogy ott a felajánlott összeget befizessék. Az elgondolás szerint mindenki, aki bizonyos összeget társadalmi állásához és teherbíró képességéhez képest felajánl, igazolványt (esetleg különböző színű plakettet, amely a felajánlott, illetve befizetett összeg szerint más és más szinü lenne) kapna, azt ajtajára, kapujára felszegezné és ezzel már igazolná azt, hogy a kolduskérdós megoldására és megakadályozására adakozott, illetőleg azt a központba befizette s igy neki minden további kötelezettsége a koldusokkal szemben megszűnt. Ezzel megoldódnék az a kérdés, hogy községünk lakossága idegen városokból és községekből jövő és községünket nagymértékben, elárasztó koldusok zaklatásálnak legyen kitéve. A folytonos csöngetés és dörömhölés megszűnnék, mert ha olyan ház elé kerülne a koldus, amelyen már plakett látható, úgy is tudja, hogy oda hiába jött, tehát meg sem kísérli ott a kéregetést. Azért felkérjük a község lakosságát, hogy az akcióból a saját kényelme és nyugalma érdekében is ki-ki a tehetségéhez mérten vegye ki a részét és a felajánlásokat gyűjtő egyéneket szeretettel fogadják és igy havonta csak egyszer kellene eltürniök a zaklatást, amikor a felajánlott összeget az arra illetékesek beszednék. A társadalom és az egyesületek megértő vezetői szívesen foglalkoznak a kérdés megoldásával és az újonnan/ alakított helyi setlement mozgalommal kapcsolatosan az egyetemi és főiskolai ifjúság ajánlotta fel önfeláldozó munkáját a szegényügy és szociális kérdések megváló-., (sitására. # Ezt a hivatalos felszólítást nem a szokott módon, a hivatalos részben, hanem itt ,a lap élén közöljük* bizonysága ml a dolog nem mindennapi fontosságának. Ha a koldulást meg akarják szüntetni, valóban derék és okos dolgot cselekszenek, mert a mai állapotok valóban tűrhetetlenek, még pedig nem is annyira a zaklatás, hanem a vagyonbiiztosság miatt. A koldulás cimén nem egyszer betörök és tolvajok tartanak kémszemlét a házakban, akiktől csakugyan meg kell védeni a lakosságot. Az sem helyénvaló, hogy a félelem miatt elzárkózó lakosság kivonja magát az adakozás alól. A legjobb megoldás tehát, ha az adakozást rendszeresítik, abba mindenkit belevonnak, az adományokat valóban méltó helyre juttatják és a lakosokat a háborgatástól mentesitik. Az elöljáróság kérelme tehát méltó rá, hogy meg- hallgassák és a koldulástól mentesítő igazolványok rendszere eredményesen kiépülhessen. Ez nem csak kötelessége, hanem érdeke is községünk minden lakosának. Más kérdés, hogy a tervezett formában megválósitható-e és a közjótékonyság újonnan tervezett szervezete pótolni tudja-e a régi, kipróbált szervezeteket. Nem szeretünk jó törekvések útjába állani akadékoskodással, tehát ezeket a kérdéseket ezúttal nem feszegetjük. Csak örvendeni tudnánk, ha a szép tervek, az elgondolás szerint csakugyan megvalósulhatnak. Egyelőre az a leghelyesebb, ha a hó- naponkint kért hozzájárulást a lakosok vállalják és a koldusok elől elzárkóznak. Adja Isten, hogy ezzel a nagy kérdést csakugyan meg lehessen oldani. Aszentmihályi hajótörött Kalandos.története Alig pár hete, hogy a »Magyar« nevű tengerjáró gőzös az Atlanti Óceánon elsülyedt. A hajó 29 főnyi személyzete megmenekült, közöttük Blagotincsek Emil rákos- szén tmihályi lakos is, aki a napokban hazaérkezett szülei lakására. A 24 éves, hatalmas, vállas, villogó szemű fiút mái' gyermekkorában hajtotta kalandos természete ki a nagyvilágba. Mint fiatjai ember, 1926-ban egyéni kerékpárhajnok- ságot nyert. Nyolc hónapig ült kerékpáron, 12.735 km-t hagyva maga után. Két évre rá, 1928-ban, Ausztria;* Svájc, Franciaország, Belgium és Németország ujtjain 6 hónapig kerékpározott Nyugtalan vére hajtotta a kalandok felé. 1930-ban már ismét Párishan voltt, ahonnan a munkaügyi minisztertől kapott szerződése a Szahara mellett fekvő foszfátbányákba kónyszeritette. Keserves napokat töltött ott A mérges gázokkal teli, bűzös aknákban 3 hónapig dolgozott. Egy aknaxobbanás alkalmával súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után Észak-Afrikába, Öránlba, majd Marokkóba utazott, ahol két évi tartózkodása alatt anyagiakban megerősödve elérhette gyermekkori álmát. Állást kapott a »Magyar« nevű gőzösön, ahol mint konyhafia, majd szenes, füfő és végleg, mint pincér nyert alkalmazást A 4700 tonnás hajó 29 főnyi,
