Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-10-22 / 43. szám
6 oldal. RÁKOS VIDÉKE 43 szám Krónika. Mostanában sokszor szó esik a régi, kis lóvasuiról. Ebből \az alkalomból elevenitett jel egy kedves esetet Pillér György állatorvos. — Még a régi »jó világban« történt, hogy az egyik verőfényes nyári napon délelőtt tiz órakor érkeztem Csö- mörről a Nagy itce állomásra és felültem a kis lóvasutra, amelynek ilyenkor alig akadt utasa. A kocsin azonban ott találtam a kisvasút egyik igazgatóját, még pedig mélységes álomba merülten. Megkérdezem a kalauzt, hogy miért nem költi fel? — Próbáltuk, instálom, de nagyon mélyen alszik, de meg nem is igen mertük, mert nem tudjuk, hogy hova utazik, Budapestre-e, vagy Szentrnihályra? Még reggel öl órakor ült fel... Én azután felköltöttem, de akkor már a Paulusz-téren jártunk, a végállomás felé, ahol kiderült* hogy csakugyan — Budapestre akar menni. Eddig hétszer kocsi- kázott a Nagy itcéig — oda-vissza. Most nyolcadszorra mégis sikerült, hogy a jpizü alvás után, a pompás levegőn, tökéletesen felüdiilten — célját elérje. * i Lelket üdítő kis történet a mai keserves világban. Egy rákosszentmihályi vállalkozó uj alkalmazóijai vett fel. A kiéhezett, elgyötrődött családos ember arra a kérdésre, hogy mi az igénye, — remegve felelte: — 80 pengő havi fizetés. — Jól van. Az ember tisztességesen végezte munkáját, s mikor elérkezett a fizetés napja, a főnöke átnyújtott neki egy százpengőst. Az alkalmazott megriadtan szólt: — Nem tudok, kérem, visszaadni. — Nem is kértem. Tegye el. Tisztességesen dolgozott. Ha elárulnánk a főnök nevét, senki sem csodálkoznék a történeten, mert mindenki tudja róla, hogy talpig ember, még pedig derék, igazlelkü és ügyes, okos ember, akinek nem csak esze, —- hanem szive is van. — Bál* volna ebből a példányból még néhány tucat. * Megint jóizü eset, amelynek a kis Lacika a hőse. Öcsi, aki kisebbsZerü meghűlése miatt a szobát őrizte, lerántott az asztalról egy újságot, amelyben az apu zsebórája nyugodott. Az óra lepottyant és összetört, apu pedig ráütött az öcsi kezére. A kint játszadozó Lacika meghallja a zenebonát és ijedten szalad az anyjához: — Apa pofonütötte öcsit! — Nem, fiam, csak a kezére ütött, mert rosszul viselte magát. Laci urfi elgondolkozik, aztán megszólal: — Azért még sem illik megverni valakit, amikor beteg. * Érdekes dolog történt aZ egyik szentmihályi háznál, ahol egyéb háziállaton kívül egy sündisznó is nyájas otthont lelt. A hasznos kis állat természetesen szabadon járkált az egész birodalomban és valamiképen lekerült a pincébe is, ahol szorgalmas kutatása közben felborított egy vörös boros üveget. Az üveg eltört, a bor kifolyt, a sündisznó pedig megkóstolta a folyadékot. Úgy látszik, hogy ízlelt neki, mert jórészt elfogyasztotta és a szó teljes értelmében berúgott. Három napig tökéletesen részeg volt, felborult, tántorgott és mindenképen úgy viselkedett, mint az árokban henlergö részeg ember. Részeg csak akadt már Szentmihályon eddig is, — de részeg sündisznó még soha. Kérdés, volt-e valaha már egyebütt is, vagy a rákosszentmihályi különlegességek közé kell besorozni? SASHALMI HÍREK. Lövész pályaavatás. Vasárnap avatták feil bensőséges keretek között, a sashalmi lövészpályát. Hatalmas közönség jelent meg. A régen nélkülözött lövőtér építését a lakosság dicséretes megértése és áldozatkészsége tette lehetővé. A nemes akció lelke, főirányitója, fáradhatatlan,, odaadó munkása Rozlozsnik Mihály; a Polgári lövész egyesület ügyvezetői elnöke volt. Az ő nevéhez fűződik a szép pálya létesítése. Érdemeit a járási vezető is hálásan említette meg. A szép ünnepélyen megjelent: vitéz Fu- tásfalvy Pál Imre alezredes, Révész Béla dr. főszolgabíró, Egedy Kálmán dr. szolgabiró, Alapffy István rendőr- tanácsos, Fekeljö Gerzson főjegyző, Szabó Kálmán bíró* Mayer Ferenc ezredes és valamennyi egyesület képviselője. Az ünnepély Szabó Kálmán bíró ünnepélyes bevezető szavai után vitéz Futásfalvy ezredes beszédével kezdődött, majd Révész főszolgabíró mondott beszédet. A pályát Fekete főjegyző vette át s ünnepélyesen átadta Mayer Ferenc ezredesinek. Beszédet mondott még Obetkó Kálmán, az egyesületek nevében. Végül Futásfalvy ezredes emlékezett meg azokról, kik a pálya megteremtésében segédkeztek és elsősorban Szabó Kálmán bírónak, Rieger Miklós építőmesternek mondott köszönetét. Járási elismerést nyert: Nagy Sándor, Bérentés Béla, Malmos András, Szabó Gyula, Széntgyörgyvári István, Sztricsek Lajos, Reintz Rezső, Bugos Mihál^, vitéz Hortobágyi József, KavionvuháU. Óh, hosszú volt még akkor a haj És könnyben csillogtak este a szemelt És csendes utcáit on szerenádot adott Sok-sok diák gyerek. Nem csillogtak pompázó estélyi ruháit Csak szelíd karton a táncos estben, Nem villanlak selyemharisnyás bokák És sóvárgó láz volt a szivekben. Azok voltait a rózsáit, mik akkor nyíllak, Hamvasak és nem talmi virágok; Azok voltak, kikért élni-halni kellett, Azok ia kartonruhás lányok. Hol volt a dzsesz és hol volt a cserlston, A szakszofon még hol üvöltött? De párás nehéz szerelemmel Illatoztak azok a kertek. Mit tudták mi az az autó? És mit tudták, hogy mik a flörtök? Dekobra... Istenem hol volt még akkor És Jókaiért tüzbe mentek! Illatos szekrények rejtekében Őriztek egy-egy szál virágot; Emléket egy-egy forró bálról, Rózsákat, szekfüt, violákat... Hosszú estéket álomba szőttek, S ha fehérbe rendült kinn a táj, Forró, igazi drága könnyet sírtak Lavotta szerelmes, lemondó dalán! ... S aztán jött egy ... az igazi, a drága, A Grál lovag, akit úgy vártak, S hosszan próbáltálc a tükör előtt A hosszusleppes menyasszonyruhákat. Levendula illat... menüett... valcer, Nippek az etazser falán ... Karácsonyeslék, hófehér utak ... Hol vagy te régi, drága lány! M. G. P.
