Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-09-17 / 38. szám
38. szám XXXÍII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. szeptember 17. vasárnap, RÁKOS VIDÉKE társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A harmincéves Hfizseg. Rákosszentmihály most tölti be önálló községgé alakulásának harmincadik évét. Az emberek szeretik a jubileumokat és szívesen ünnepük meg a nevezetesebb évfordulókat, erről a dátumról azonban tudva vagy akaratlanul, úgy látszik megfeledkeztek. Meg is lehet érteni, hogy a mái viszonyok között nem nagy a hajlandóság az ünnepelgetésekre, a községi élet pedig soha se volt még olyan sivár, mint manapság. A községi önkormányzóit már nem is árnyék, hanem jóformán csak bágyadt illúzió. A felsőbb intézkedések a képviselőtestület hatáskörét jpformán csak arra korlátozzák, hogy a kiadott rendelkezéseknek megfelelő határozatikat meghozza. Maga a polgárság is mind kevesebb érdeklődést tanúsít a községi élet irányít, A képviselőtestület helyett egyesületek foglalkoznak közügyekkel, sokszor egészen illetéktelenül is és a sok gánesoskodás és fellebbezgetés elveszi az arra illetékesek munkakedvét. A testületi tagság ma már nem tér a közjó javára kifejthető eredményesebb működésre, hanem kellemetlen teher arra, akinek osztályrészül jut. A községi szervezet mai alakja valamiképen túlhaladott állásponttá válik, a mi kiáltó bizonyítéka annak, hogy milyen helyes és üdvös volt a várossá alakulás érdekében indított mozgalom. A községi szervezet tehát ma már kevésbbé alkalmas arra, hogy közörömmel ünneplés tárgya legyen, — viszont azonban ezek a körülmények és jelenségek még sem változtatnak azon a tényen, hogy a Szentmiháiy-puszja telepeiből alakult község harminc éves születésnapjához ért és nem lehetnek alkalmasak arra, hogy miattjuk a születésnapnak őszintén ne örüljünk és a mi községünket szivünk szerint ne ünnepeljük. Szeretjük mi, mindannyian — legalább is, mi régiek — ezt a községet és épen azért panaszkodunk, mert szeretjük. Bántaná csak másvalaki, majd meglátjnák, hogy mennyire szeretjük. Eszembe jut az az utas, aki a rakoncátlan kisfiát szidj,a és veréssel fenyegeti, amikor azonban a gyerek lába besározza a szembenülő utitárs nadrágját és az rátáimul a gyerekre, — az apa nyomban a fia védelmére kel és összevesz az utitárssal. Valljuk meg hát, hogy Rákosszentmihály a miénk, a mi alkotásunk, a mi munkáink),■ reményeink, örömeink, fájdalmaink és emlékeink lap- panganak itt mindenütt, minden alkotásban, minden szervezetben. Ezeket az emlékeket kitörölni nem lehet, ezt a kötelékeit végleg és nyomtalanul elszakítani lehetetlen., Felejtsük el a hosszúságokat, a sérelmeket, a méltánytalanságokat, felejtsük a ma gondját és kellemetlenségeit, ünnepet üljünk, a mi Rákosszentmihályunk születése napját 1 ■sliS" HÍREK -slisKészülnek az utca és házszámtáblák. Végre valahára eljutottunk idáig is! Rákosszentmihály képviselő- teistülete szombaton döntött az utca és házszámtáblák; 'szállitására kiadott versenytárgyalás ügyében és megbízást adott a táblák elkészítésére. A versenytárgyaláson nyolc pályázó vett részt, összesen kilenc ajánlattal. A legtöbben zománctáblákat ajánlottak. — Dibusz Sándor főjegyző azonban az elöljáróság nevében a tartósabb és egyébként is célszerűbb horganytáblákat ajánlotta elfogadásra, amihez a képviselőtestület egyhangúlag hozzá is járult és a legolcsóbb ajánlattevőnek, Simon Lajos helybeli iparosnak adott megbízás t, aki az utcanév táblákat] i P 53 fillérért, a házszámtáblákat pedig 53 fillérért szállítja. Érdekes, hogy az egyik régebben, meglartott versenytárgyaláson, mely azután a fellebbezések következtében érvénytelenné vált, ugyancsak az ő ajánlatát fogadták el. Akkor még sashalmi iparos volt Simon, most pedig Rákosszentmihályon Lakik, a Ne fel ejts-utcában. November 15-ikóig keli az összes táblát szállítania. *— Ötezer házszámtábla készül, amelyet előljárósági tag jelenlétében mindjárt felerősitemek a házakra, az árát pedig a tulajdonostól beszedik. — Az 1050 utcanévjelző tábla költségét a község pénztára viseli. Az idei költségvetésben gondoskodtak 3000 pengő fedezetről, amely összegből a főjegyző javaslatára 500 pengőt megszavaztak Balogh Antalnak, aki a házszámozás tervét nagy szorgalommal és kiváló gondossággal elkészítette. — A képviselőtestület egyhangú örömmel fogadta, hogy ez a fontos ügy végre elintézést nyert. Többen kifejezést is adtak örömüknek, Balázsovich Zoltán pedig azt ajánlotta az elöljáróság figyelmébe, hogy a végleges megrendelés előtt hívják még egyszer össze az utcanév megállapitó bizottságot, mely munkálatát évekkel ezelőtt végezte el, hogy azt még egyszer felülvizsgálja. Krenedits Sándor helyesnek találta és a maga részéről is pártolta az indítványt s megjegyezte, hogy épen tiz évvel ezelőtt, 1923-ban határozta el a képviselőtestület a,z utcatáblák elkészítését és csak most tudja azt végrehajtani. A sok komolytalan fellebbezgetés akadályozta meg a fontos kérdés megoldását. Itt történt meg az az operettszerü eset, hogy előbb azért fellebbeztek, mert a képviselőtestület az utcanévtáblák költségét is a háztulajdonosokra akarta kivetni, a házszámtáblával együtt, a mi összesen se jelentett volna számottjevő megterhelést, utóbb pedig, a mikor a vármegye helyt adóid a fellebbezésnek, azért fellebbezték ujjból, mert az utcanévtáblák költségét a közpénztárnak kell viselni és nem háztulajdonosoknak. — (Ez mindenesetre méltánytalanabb, mert igy a kültekekért is a minden terhet, viselő ingatlantulajdonosok kénytelenek adó alakjában a költséget viselni, de hát a fellebbezők akarták igy, nem a képviselőtestület!) — A gyűlés mostani egyhangú döntésével bizonyára befejezést nyer az a hosszú
