Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-08-13 / 33. szám
33. szám WAKOS VIDÉKE 3. oldal is pajkoskodott velünk minduntalan. Hol ez, hol az aiz. apróság hiányzott, s félórányira kellett elsétálni a göröngyös, szúrós talajon, vagy perzselöen meleg homokban;* hogy valahonnan megszerezzük. Végre, több órai keserves munka után készen állott a nagy mü, de akkor az időjárás tréfált meg minket. A rekkenő meleg után szörnyű zivatar keletkezett, s olyan szélvihar, hogy valamennyiünknek a sátort kellett védeni az elpusztulástól. Órákon át még csak evésre se gondolhattunk, csak a ponyvát fogtuk, meg a hajladozó sátorfákat védelmeztük. A vihar azonban nem szűnt meg, s mi egész éjjel, másnap reggelig mit sem aludhattunk, csak a sátrunkat fogtuk és őriztük. A karaván gyengébb tagjai a borzalmas éjszaka után másnap reggel hoza akartak utazni, de makacs rábeszélésünk nagynehezen mégis csak el téritette őket szándékuktól. Jól is jártak, mert a következő napon példátlan élvezetekben jutott részük. A főzéshez szükséges viz szivattyúzásában a három erős, fegyverfogható férfi ujjai felhólyagosodtak és erői sorra kimerültek. A nedvesség ugyanis az emberekből jelentkezett verejték alakjában, a kutból csak nagynehezen és negyedórás küzdelmek után... A szabadalmazott petróleumfőző is fényesen bevált. Négy órai pumpálás után főzte meg a zöldpaszulyt, ami nem sok gyönyörűséget nyújtott, mert hát: i - Ugy-e, édes tekintetes ur, Auflág nélkül mit ér a paszuly? Az a vigasztalásunk azonban mindenesetre meg lett, hogy másnap a petróleum főző szerencsésen felrobbant és a kultúrának ettől az átkától nem kellett többet szen- vednünk. A kultúra átka az is, hogy girhes csontjaink nem kedvelik a szabadföldön fekvés örömeit. Szalmazsákról, szerencsére, gondoskodtunk, — már mint a zsákról. Ki tudhatta, hogy a természet ölén nem kapunk bele szalmát?! Okos ember igy is segit magán. A napot azzal töltöttük, hogy zöldnádat vágtunk. Pajzán zöldség ez. Be- retva éles. Ahol a testhez ér, ott vág, metsz és hasit. Vérfürdőt rendezett már az aratásakor. Hát még a szalmazsákban! A vurstliban a fakir fekszik ilyen nyájas nyughelyen ... A hidegételkészletünk, bár rohamosan fogyott, mégis alaposan megérezte a hőséget, meg a pince és jég hiányát. A liptói túró csekély zsirtartaimát kiizzadta a papirosába és csak a száraz kőpor maradt belőle. A kenyérért, italért messze kellett gyalogolni és ez is gondot okozott, mert egyik erősségünk közreműködéséről le kellett mondanunk. Feii barátunk ugyanis lábvizet vett a Balatonban, azután felfeküdt egy kiálló oromra és onnan többé nem volit hajlandó lejönni, csak napszállta után, amikor a gyomra végre nem bírta tovább türelemmel. Természetesen fel- perzselte a bőrét, sőt hasonló baleset ért minket is, úgy, hogy harmadnap valamennyien, mint kókadt kacsák szé- delegtünk lázas-szenvedőn. Ezen az éjszakán egyébként uj öröm is várt ránk. Sátrunkba vonulva, hatalmas kígyót találtunk birodalmunkban. Ott tekergődzött vidáman és csak a botokkal fellépő túlerő hatása alatt hagyta el kéjlakunkat. A társaság azonban nem mert elaludni; minden szellő zörre- nésre kígyót sejtett és fel ugrált. ' Az egyik éjszaka fülbemászók hada támadta meg alvásra vágyó csapatunkat, a másik éjszaka pedig hangyaraj. Igen kellemes mind a kettő. Vakarództunk eleget, erre különben elég okot adott az előnyösen ismert szúnyogok vizmellett nélkülözhetetlen légiója is. A társaság kényesebb része barátságtalannak minősítette a békák szorgos jelentkezését is, ezt azonban mi megokolatlan finnyásságnak nyilvánítottuk. Kísérletet tettünk a bogrács-főzéssel is, melyhez tudvalévőén pásztorok és más szabadban élők kitünően értenek. Nem tudom, hol volt a hiba, de bizonyos, hogy egyik munkaerőnket állandóan arra kellett áldoznunk, hogy a főzés alatt az ételbe hulló kormot kikanalazza ... Ez éjszaka uj társak érkeztek sátrunkba. A szalmazsákokat át kellett csoportosítani. Ekkor ért az a kellemes meglepetés, hogy a beléjük tömött nád telve van levél- tetüvel, amiről eddig nem is tudtunk. Ez az éjszaka a versenyvakaródzás pazar évadja Ion. Vakaródzott, akinek oka volt rá és vakaródzott, aki képzelődött. Aludni azonban egyik sem tudott. A kis karaván végre is megállapította, hogy a nomád élet egyetlen öröme a fürdés, de ez azután igazi, zavartalan, nagy öröm ... Másnap csendőrőrjárat vonult el a parton és az egész társaságot felírta, — mert tilos helyen fürdött... A balatoni kirándulás két nappal a hót vége előtt végétért. A nagy főnök és a karaván elgyötört tagjai három napig nem akarták elhagyni lószőr derékaljo, pehelypaplanos ágyukat, hogy a nomád élet viszontagságait kipihenhessék. — Jaj, Istenem, a villamoson felejtettem az egyik csomagomat! — Hát bizony, kedves nagysád, az ilyesmi megesik. De minek is cipel annyi csomagot? — Bent járt-apa kirakatokat nézegetni és vásárolni. — Hölgyeim, hát még mindig nem okulnak? Okosan teszik, há a kirakatokat tanulmányozzák, ez hasznos szórakozás, de vásárolni idehaza kell! Jobbat kapnak, legalább ugyanazon az áron, sőt gyakran olcsóbban és a csomag sem vész el. Még csak cipelni sem kell: szívesen hazaküldjük. Rákosszentmihályt kereskedők egyesülete. Apróságok. A fekete kép. Balog József, Regele János-u. 7. sz. a. lakostársunk igen barátságtalan hangú zsebbevágó levelet kapott. A levél írója, a titokzatos »Fekete kéz« nem a legudvariasabb formában »halálos veszély« következménye mellett szólítja fel szerény 1 o pengőnek a református kulturház melletti kőrakásban való elhelyezésére. A kisérlet kudarccal járt. Fekete kéz elmondhatja, hogy kár a fáradtságért: Nincs szivük ma az embereknek!. Paradicsom-madár. Fallerék Pista inasa verebet fogott. Nagy unalmában gondolt egyet: Bemártotta a madarat piros, majd kék festékbe, a fejét bekente zöldre, a csőrét feketére. Meg- szárított^ a pihegő kis állatot és útjára engedte. A veréb felszállott a szomszéd ház tetejére, majd boldog csipogással a kocsiuton lakmározó társai közé repült. A járókelők szájtátva bámulták a nagy csodát, a verebek közé került paradicsom madarat. A verebek holoftt e|zt nem cseleked ték. í \ Az állatvédő rendőr. A szegény, agyonhajszolt ló nem bírta tovább a vág- tatást. A Rákosi-ut kemény kövezetjén összerogyott, A szája csupa tajték. Melle zihált és hátán csikókat hasittot-* tak ittas hajtójának, Hegedűs János lókereskedőnek ostorosapásai. A boldogtalan állat szomorú vergődését meglátta a rendőr és megmentette a meggyötört lovat a további kínzásoktól. A rendőr híven telj esitette kötelességét, bárcsak a jobblelkü közönség is segítségére sietne, ha lelketlen állatkínzást tapasztal.
