Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-22 / 4. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 4. szám rüljön egyensúlyba. A kath. bált már egy pengős belépődijakkal rendezik! A pénztelen; farsang tanulságai igen hasznosak, ha a megkótyagosodott emberiség nem takarja el a szemét és nem dugja be a fülét. Nézzük le a fényűzést, a drága divatot és nyissuk meg az örömök kapuját azok előtt is, akiket a mostoha viszonyok a mai körülmények között kirekesztenek a vidámság boldog birodalmából. Csakhamar tapasztalni fogjuk, hogy az uj divat a köznapi életben is éreztetni fogja hatását és sok-sok család mindennapi gondja is megenyhül, ha nem sulyosodik rá a társadalmi kényszer hatása alatt keletkező sok mellőzhető költség és kiadás. Krónika. kefeseprüt, amely a taharéktüzhelyre zuhant, majd a kisebbszerü földrengés előidézése után eszeveszetten kimenekült a konyhából és a háztetőn keresztül végérvényesen eltűnt... A történet befejezését jótékony homály fedi... * A szentmihályiak idehaza nem mind szeretik egymást, de ha idegenben két szentmihádyi találkozik, nyomban testvérnek érzi magát és még ha nem is voltak személyes ismerősök, úgy megörülnek egymásnak, mint két régi jó barát. Az életben azonban néha furcsa találkozások esnek. Ezek közé sorozható az a végzetszerü véletlen, amikor nemrégiben két szentmihályi ember Budapesten a zálogház rácsos ablaka előtt került egymás mellé.Ez a pillanat valóban nem mutatkozott alkalmasnak arra, hogy ia »látásból« való ismeretséget bemutatkozással tegyék közvetlenebbé, sőt mind a ketten meglehetősen zavarba jöttek és kerülték egymás tekintetét. Aki előbb került a szigorú becsüs zord itélő- szé'ke elé, agy akarta palástolni zavarát, hogy jókedvűnek mutatkozott és amikor a becsüs kimondotta ! megfellebbezhetetlen Ítéletét, »francia szóra adott« holmiját átnyújtván, akasztófahumorral dúdolni kezdte: — »Lesz maga juszt is az enyém!«. Derű szállta meg a zálogház egész közönségét, a nyomában következő szentmihályi honfitársa pedig felkacagott és megszólalt: | — Igaza van! Látszik, hogy szentmihályi. És 'a két ember, mint két vidám, régi, jó cimbora jött [ki ia zálogáhz ajtaján, csak az egyik kezéről hiányzott a karkötő óra, a másik mellényében pedig üres volt az ezüst cigarettatárca helye. * Kedves jó nagyanyám, Isten tartsa jó egészségben, 70 éves régi módi, de fiatal kedélyű asszony. Sok szépet mesélt Blaha Lujzáról s a régi világ nagy színészeiről. Moziban még nem volt és sejtelme sincs annak mivoltáról. Hosszas rábeszélésre eljött velem a »Tarzan« cimü film bemutatására. Az előadás közepéig minden jól ment. Azonban egyszer csak kellemetlen fordulat következett. A legizgalmasabb jelenetnél,’amikor a hősszerelmes Tarzan a. krokodilusokkal versenyt úszik s a közönség lélegzetfojtva figyel, felugrik az én édes, jó, fiatal nagyanyám és elkezd kiabálni: — Tarzan! Tarzan! Vigyázz! Jönnek a kroko- dilusok! Köszönetnyilvánítás. A helybeli Katholikus Egyházközség vezetősége ezúton tudatja, hogy az idei téli szegényakciója során a nemesszivti adakozók áldozatosságából a következő segélyt nyújtotta: Kiosztott 85 pár részben uj, részben átjavitott cipőt, 75 fiú és leány felsőruhát, 10 télikabátot, 100 alsóruhát és 50 pár harisnyát. Ezen adományt csaknem kizárólag a szegény- sorsú iskolás gyermekek kapták. Ezenfelül mintegy 120 szegénygyermek kap a téli hónapokban december 1-től kezdve meleg ebédet a kedves nővérek zárdájában. A nemesszivü jótevőknek ezúton mond hálás köszönetét az egyházközség vezetősége. A fekete macshUj ha előtted keresztülszalad az utón, balszerencsét jelent, tartja a néphit. Ennek a kis történetnek a hőse holta napjáig bizonyítgatni fogja, hogy a babonának igaza van. Derék barátunk felesége nem kevésbbé derék asszony, csak egy kissé, hogy úgy mondjuk, kardos, a lelkem, erélyes és szigorú a gyarló férfinemhez tartozó élet párjával szemben. Egyébként jószivü, könyörületes és nagy állatkedvelő. Gyöngéd gondozásban és pártfogásban részesíti az állatokat, de azok nem is szórnak szivarhamut ia tisztánt ártott szőnyegre, nem cseppentik le ia hófehér abroszt, nem hordanak sárt és port a ragyogó tisztaságban tündöklő otthonba és nem késnek el ebédről, vacsoráról holmi korcsmái tárgyalások miatt. Ilyenféle baleset . történt pedig a minap is, amikor a ház ura két korsónyi távolsággal elszámitotta magát és alaposan me gvárakoztatta hitvesét ia tűzhelyen már-már romladozó ebéd fel- tálalásában. Nem csekély aggodalmak között igyekezett tehát hazafelé, s épen valami elfogadható mentségen törte a fejét, amikor az a bizonyos fekete\ macska útjában megjelent, sőt csodálatosképen a lábához dörzsölödött. — Megvan! — kiáltott fel a mintajérj. — Lehajolt a macskához, megsimogatta, jelvette,, ölbekapta és vitte haza nagy buzgalommal. A macskának, úgy látszik, tetszett a• közlekedésnek ez a módja és békén tűrte, hogy cipeljék és babusgassák. — Bocsáss meg lelkem, — szólt a férj, már a konyhaajtóban — hogy egy kissé megvárakoztattalak, de az egyik barátom elmondotta, hogy ezt a szép cicát kínozzák és gyötrik. Szívtelen ember a gadája. A határszélre gyalogoltam el érte. Szívesen ideadták, én meg gondoltam, hogy neked úgy sincs most csak egy macskád, megmentem és elhozom. A kitörőfélben lévő égi háború elmaradt. Jótékony derii tört át a zordon fellegeken, s az asszony: — Csuda, hogy egyszer okosat is tudsz tenni — kijelentéssel át akarta venni az állatot. A macska azonban az idegen helyen megriadt. Rémülten nyávogni kezdett és kiugrott a férfi kezéből, egyenesen az ablaknak, melyet betört. Az üvegcsörömpöléstől meg jobban megijedve, beleugrott a tejes lábasba, innen kétségbeesett meneküléssel a levesestálba. A forró fürdő végleg megvaditotta; nem csoda hát, ha a poharak közé ugrott és leszórt közülök vagy féltucatot, mafd felborított egy tálat, leverte a tálba rakott mandulás kiflihalmazt, felborított egy vizescsebret a földön, leverte az ajtó mellé akasztott
