Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-30 / 18. szám
6. oldal RÁKOS VIDÉKE 18 szám. Krónika. Kedves esetet mesélt el a napokban egy pestkörnyéki orvos, aki a kaszinónkba került. Soróksár- péterin temetkező vállalkozó nyitott üzletet. Első dolga az volt, hogy elment a községi orvoshoz, bemutatkozott és ezeket mondta: — Kérem szépen doktor ur, én itt temetkező vállalatot akarok nyitni. Nagyon szépen kérem vállalatom részére a doktor ur jóindulatú támogatását.. * Bandi műegyetemi hallgató. Mint benszülött rákosszentmihályi fiatalember, lelkes hive a sportnak, s műegyetemi kollégáival rendes látogatója a Nemzeti tornacsarnoknak. A legutóbbi tornaórán magasugrást gyakoroltak. A barátunk csinos eredményt ért el, bár láthatóan terhére esett a régen nem gyakorolt munka. A tornatanár is észrevette ezt és mosolyogva megkérdezte: — Mikor ugrottál utoljára ekkorát, édes fiam? — Mikor letettem az érettségit. Hangzott a zajos derültséget keltő felelet. * Vidéki képviselőtestületben történt ez az eset. A kisgazdák hallani sem akartak olyan újításról, befektetésről vjagy szervezésről a mi pénzbe kerül és ilyen indit\\ínyt a testület »am tagjai nem tudták Volna keresztülvinni, pedig az egyik társuk valóban hasznos és célszerű indítványt vetett fel. Tetszett az ötlet a főjegyzőnek is, meg a nép Vezérének is, akinek szava már hivatásánál fogva is, döntő súllyal birt mindenkor, — csak épen akkor nem, amikor pénzről Volt szó. Ki kellett tehát eszelni a módját, hogy mégis miként szerezzék meg az indítványnak a többséget. Dicséretükre, sikerült is, még pedig a következő ravasz ügyeskedéssel: A közgyűlés napirendjének első pontjául a köz- legelők ügyét tűzték ki. Ez a kérdés érdekli mindennél jobban a gazdákat. Nagy vita is kerekedett és az atyafiakat engedték, hogy vagy háromnegyed órán át alaposan kibeszélhessék magukat és istenigazában össze disputáifonák. Mindenkinek volt valami egyéni panasza, sérelme, kifogása és mindenki hevesen védelmezte a maga álláspontját. Végre azután felszólalt a főjegyző és jobbra-balra igazat adott mindenkinek, de egyúttal megállapította, hogy a tényállást még több irányban tisztázni kell, tehát halasszák el a döntést a legközelebbi közgyűlésre. Ebben mindenki megnyugodott, meri igy senkise maradt alul. Most valami egészen közömbös tárgy következett, amelyben formai határozatot kellett hozni, s amely senkit sem érdekelt. A derék férfiak tovább folytatták az előbbi vitát egymásközött és arra is csak félig figyeltek fel, amikor a kényes indítvány derült a gyűlés elé. Nyomban felszólalt ekkor a nép atyja és igy kezdette beszédét: Tekintetes képviselőtestület! A mai nehéz viszonyok között semmiképen nem vagyok hajlandó arra, hogy a község lakosságára bárminő uj terhet hárítsak és nem járulhatok hozzá, hogy kiadásokkal terheljék a közpénztárt, amikor a közönség teherbíró képessége már úgyis teljesen kimerült... A gazdák megkönnyebbülten hallották a vezér szavait és zajos helyesléssel feleltek rá. Mivel pedig most már úgyis helyes útra terelődött a dolog, tovább nem is figyeltek a szónok hosszúra nyúló beszédére, mely szakszerűen joglalkozott az indítvány; lényegével, — hanem visszatértek újra a legelőd kérdéshez és tovább folytatták ismét egymás között a még ki nem merített disputát. Ezalatt ért a szónok beszéde végére, mely igyen hangzott: ... Ha tehát a most elmondottakat mind lelkiismeretesen figyelembe veszem, szigorú elvi álláspontommal szemben ebben az egy esetben kivételt kell tennem és most az egyszer a hasznos befektetés elől nem tudok elzárkózni, kérem tehát, hogy az indítványt ezzel és ezzel a (— lényegtelen —) módosítással fogadjuk el.« Ezzel leült, a biró pedig nyomban feltette a kérdést, hogy elfogadják-e a képviselőtesti tag ur javaslatát? Leghangosabban a gazdák helyeseltek és egyhangú határozat került a jegyzőkönyvbe. Jó hetek múlva derült csak ki, hogy mit fogadtak el, amikor már a döntés jogerőre emelkedett... Mivel pedig a beruházás később üdvösnek és hasznosnak bizonyult, senki sem akadt, aki azt állította volna, hogy nem az ő akarata szerint történt. — A közigazgatásban gyakran bizonyul célravezetőnek a helyes fortélyosság, ha azt jó cél érdekében alkalmazzák. * Az előbbi történet hiteles. Arra azonban nem mernék mérget venni, hogy nem ráfogás-e a következő, amelyet azonban minden odavalósi ember jól ismer. Történt ugyanis, — nem most, hanem jó régen valamikor, — hogy a lutheránus templom ablaka betörött és a gyűlés elé azt a kívánságot terjesztették, hogy a megcsináltatása költségeit megszavazza. Nem is tett kifogást ellene senki, csak az egyik felszólaló azt jegyezte meg, hogy a kath.s templomnak is ugyanannyit kell megszavazni, mert különben felbillen az egyenlő elbánás elvén alapuló békés egyensúly. A gyűlés ezt az észrevételt is méltányolta, de ekkor meg azt mondotta valaki, hogy minek szavazzák meg ia hath, templomnak a javasolt összeget, — holott annak nem törött be az ablaka? Ezen aztán csakugyan megfeneklett a falu nagyjainak bölcsesége. Tanácstalanul állottak a megoldhatatlan probléma előtt, midőn valaki kettévágta a- gordiusi csomót és zajos helyeslés közben azt java- solta, hogy be kell törni a másik templom ablakát is. * A régi cinkotai társaság egyik közismert tagja igen mulatós cimbora volt. Gyakran elmaradt a vig kompániában, hol Budapesten, hol Mátyásföldön, s egyebütt. Jlyenkor, ha még sikerült az utolsó villamost elérnie, rendszerint elaludt a kocsiban és csak a cinkotai végállomáson ébredt fel, — ha felköltöt- ték. Néha megesett azonban az is, hogy a vonatkísérő személyzet hanyág volt és az álmos utast betolták a pihenni térő szerelvénnyel együtt a remiszbe. Egyik ragyogó nap reggelén az állomásfőnök épen a kocsiszín felé tart, midőn onnan kikecmereg a barátunk. — Hát te hol jársz itt? Kérdi a főnök. — Most érkeztem az ut\olsó vonattal, feleli amaz, őszinte meggyőződéssel. * I ,, t 1 , nem, de léniákat 01Q V 0 R 01és 1 iukat tefötöl-talpig ) kifogástalan eleganciával a PLATSCHEK ÁRUHÁZ Budapest, IV. Károly-kőrút 28 etsőrcndfl minőségek Szigorúan szabott Arak, Kérjen árjegyzéket. öltöztet ... . .
