Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-04-16 / 16. szám

XXXlll. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1933. április 16. vasárnap.

lé. szám

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

TELEFON : Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: M7. sz

Húsvéti ének.

— A rothermerei templomépitö magyarokról. — Irta: Móricz Pál.

A magyar Nagypénteknek, a magyarok már- tiromságos ke reszt refeszité síének, a gyötrelmes évek múlásával sem akar uj életet, feltámadást hozó boldog magyar Husvétja virradni. Óh, nemcsak az ádáz ellenségek gyilkát, bilincsét, korbácsát, méreg- poharát sínyli ez a szörnyűén bűnhődő magyar nemzet! Széthúzásával, egymás elleni agyarkodásával, a testvériességet megtagadó hazug álnokságával, az önzést, a kapzsiságot, a magánérdeket, a mások rovására hatalmat és hasznot hajhászó rut kupec-gőgö.t mindeneknek felé emelő elfajültságával méginkább maga állandósítja a nagypénteki mártiromságot és vigasztalan aláhanyatlását ez a korcsnemzedék. Bármerre fordul a bus magyar tekintet, mindenütt, minden téren, nagy, akár kisebb, világi, akár egyházi közösségben a kérlelhetetlen ellenségektől körülzárt maroknyi magyarok marakodnak a féregélet hulladék koncain! S ahelyett, hogy kart-karba öltve dolgoznának, építgetnék az ostromolt magyarság omladozó bástyatornyait, s testüket, lelkűket erősítenék a közelgő élet-halál harcra, — egymást marcangolják! Hazug és képmutatón álnok a nagypénteki töredel- műk és az egymásrataláló húsvéti »hallelujájok« sem őszinte!... Kigyósziszegés inkább 1

És az én lelkemnek, testvéreim, csüggieteg szárnyakkal a tengereken túlra,, a messze Kanadának zord vadonjaiba kell átszállani, hogy e nemzet jö- vőjéhez, e meghasonlott magyar-faj fennmaradásához vigaszt, bizakodóbb hitet nyerjek és a bibliába illő bizonyitékot találjak Jézus szent szerelmében és Teremtő Istenünknek a vaksetétséget és a mérhetetlen távolságot átütő kegyelme által... Egy kanadai magyar levélből hozom, adom a légimé ghat óbb húsvéti énekül és az árvaságba kivándorolt magyar föld- mives fajta legnagyobb dicséretéül, hogy két piciny, alig pár száz főnyi testvér-település miként építette fel odakint a maga Szent Tamás, illetőleg Árpád- templomait. A nagyszerű teljesítmény megértéséhez hozzátartozik annak a tudása, hogy doktor Hoffmann magyar misszionárius-atya két gyülekezete, a Rother- mere és Mistaifim magyar földműves telepek & kanadai erdőktől, vizektől tarkított óriási mezőségben,; 275 mérföld távolságra esnek egymástól. ,S egyik-egyik szomszéd-magyar tanyaság, között olyan a távolság, hogy a kegyetlen hideg télben, amikor a föld is pihen, három-négy napot kell utazniok,, amire egymáshoz eljutnak és immár tetőalá hozott, mondásuk szerinti »nemzeti templomaikban« imádkozhatnak, prédikációt hallhatnak, énekelgethetnek édes magyar anyanyelvűnkön a bujdosók!...

Hallelujah 1 Halleilujiah!... Testvéreim, akik már arra is büszkék, önteltek vagytok, ha az ünnepi ruhát mutogatni, egymást mustrálgatni, szólni-szapulni, papjaitok dolgát felelőtlenül birálgatni, az Uradójátj a kiszámított perselypénzzel leróvni az utcavégén hívogató templomaitokhoz fel-felsorj,áztok, — húsvéti énekül hallgassátok meg miként épült fel a Rothermere-magyarok temploma... Hallelujah! Hallelujah!... És miként zengedezik a szép, az igazi magyar husvétot dicsérni a kanadai óriás nyárfákból faragott haranglábakról a végetlennagy pusztában kis magyarharangjuk... Hallelujah!

*

Ott a messze, a zord Kanadában, hol mindenért keményen kell megdolgozni, különböző felekezetekből keveredtek össze a Rothermere-telep magyarjai, mintahogy az elhagyott Ó-hazának is legkülömbö- zőbb részeiből verődtek ki oda ezek a hazátlanok. S az ő »teológiájuk« abban foglalódik össze, hoigy az Uj-hazában csakis magyar testvéri összefogással lehet boldogulniok! Hogy a magyar anyanyelven hirdetett szent Ige közelebb hozza kedves emlékeit |a szülőhazának. Hogy a magyar lelki vezetés a gyermekek magyar jövőjét is leginkább biztosítja . . , Nomeghagy vasárnaponként hiányzott nekik a harangszó, amely nélkül nem falu a falu ... Azért 1928. óta valahányszor összegyűltek a Tóth Ferenc, Simon Ferenc és más gazduramék tanyáin, mindig legerősebben vágyakoztak, hogy »templomot kellene építeniük ...« A dunaadonyi Schmidt Ferenc és felesége, a rácalmási Morva Mária azután 1930-ban. megadták a nagy lökést, amidőn két-acre földet adományoztak templom-helyül, a többi jelenvolt 28 gazda (Kerekesék, Balázsiék, Schmidték, Imrédiék, Simonék, Takácsék, Szücsék, Babicsék, Szántóék, , Tóthók, Czimmerék, Kovácsék, Hajduék, Csizmadiáék, stb.) és 11 hü magyar asszony viszont megajánlották a szükséges faanyagot, — mert errefelé rengeteg (az erdő. A háziak, gazdasági épületek, mind kanadai óriás nyárgerendákból épülnek. A Röthiermere-telep Szent Tam,ás temploma ugyanígy gerendákból épült a kimagasló haranglábbal együtt... Az ottani magyar testvérek az épitkezéshez a legértékesebbet is megajánlották: — az önkéntes, díjtalan tenyeres és fogátas munkát... A »nemzet« eme lelkesedése H. Ferenc misszionárius lelkészt is annyira magával ragadta, hogy feleségével nemcsak a templom betetőzését felajánlották, hanem a lelkész a tenyeres- talpas munkát, a sártaposást és a tapasztást is vállalta ... A Rothermerei Szent Tamás-templom alapgerendáit 1931-ben rakták le. Az építkezéshez ja-