Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. januárul, vasárnap, 1. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Boldog uj évei! Lelkem re mondom, hogy őszintén és becsüle­tesen kiáltjuk ezt a három szót, innen a Rákos Vi­déke műhelyéből szives olvasóink felé. Igazán nem tehetünk róla, ha az 1932. keserves esztendő után üres udvariasságnak, puszta társadalmi alakiságnak látszik, akár a mindennapos »alászolgája« köszöntés, amely a legtöbb esetben távolról sem jelenti azt, hogy aki mondja, valóban a köszöntéssel megtisztelt; felebarátja alázatos szolgájának tartaná magát. Nincsen abban semmi hiba: őszintén kívánjuk egymásnak azt a bizonyos boldog uj esztendőt, ta­lán még őszintébben és melegebben, mint máskor az évforduló küszöbén, mert ha valaha, úgy most kölcsönösen és valóban rászorulnánk a boldogabb uj esztendőre édes mindnyájan, —- de, hogy azután tudunk-e remélni a boldogabb időszak elkövetkezé-t seben, az már kissé aggodalmasabb és bizonytala­nabb körülmény. Tartottuk egymást jó szóval, biztatással elég hosszú időn át. Ha másért nem, hát pusztán csak azért is biznunk kellett a boldogabb esztendőben ,< mert szentül hittük, hogy az elmúltnál rosszabb már csakugyan nem következhetik. Meg kellett azonban tanulnunk, hogy ha csodát nem is várhatunk, amely megnyitná előttünk a szebb idő kárpátját, azt a csudát évről-évre megélhettük, hogy még mindig tudott — rosszabb következni, a baj és nyomorúság' tornyosulásában még mindig akadt újabb fokozat. Most már lassankint egészen kimerül a képzelő­tehetségünk, ellankad akaraterőnk lendülete, fásult egykedvűség válik úrrá rajtunk és üres szemmel meredünk az uj év kapujába, keserű mosollyal fo­gadván a felénk szálló jó kívánságokat... Az igazság pedig az, hogy csillogó reményke­dés és elfásult tompultság — egyaránt csak naiv hangulat, mely saját lelkűnkből árad ki és az okszerű következtetés szerint helyénvalónak* el nem fogad­ható. Az igazság egyszerűen az, hogy a történelem­ben nem lehet napokkal mérni az idők folyását/ Napok, hetek, évek csak az arasznyi létnek számot­tevő részei, melyek a földi téreken nekünk, emberek­nek osztályrészünk. A ki történelmi idők forgatagába került, ne mérje az időt a saját élete mértékével; ne építsen légvárakat ábrándokból és reménykedésé csillogó szálaiból és ne essék kétségbe, ha tovatűnő élete göröngyös utakon, szakadékok mélyén vezet keresztül. Csak a mi egyéni életünk a szomorú, a keserves, a reménytelen; az eszme, az élet, a boldog, ság felmagasztosul újra a földön, mihelyt a vezek- lés, az átalakulás, a magasabb fejlődés érdekében rászabott penitencia véget ér. A ki hisz Istenben, aki ismeri a történelmet, laki okszerűen tud gondolkozni, reményét nem vesztheti el és bizton tudja, hogy a legszomorubb Golgotha után is elkövetkezik a feltámadás, de, hogy mai létünk porlandó emberi alakjában megérjük-e mi is, ki tudná megmondani? Tudjuk, hogy eljön és ezért biznunk kell és reménykednünk benne. Nem babra megy az a játék, mely néhány évtized óta a földön folyik; mit számit abban egy ember élete! Számit az ember, akinek helyt kell állani minden nyomorúsá­gában, el kell viselni az erőpróbát és szivét megkér- gesiteni soha nem szabad. Ha becsülettel akarjuk átadni őseink megtépett örökét utódainknak, kik nyomunkban következnek, — bár mindenünk elvész és elveszett, — lelkünk kin­cseit meg kell őriznünk és megtisztulván a salaktól a megpróbáltatások gyehenna tjizeben — készülnünk kell a jobb jövőre a legyőzhetetlen fegyverekkel:! hittel, szeretettel, erős akarattal, Istenben bizó imád­sággal és újjáéledő reménységgel. A kinek lelkében ki nem égtek ezek a kincsek, annak szájából nem hangzik üres szólásként az uj esztendei j ókívánság és nem fogadja taplós szívvel a feléje szálló szives kö­szöntést — a boldog uj esztendőt. Harmincharmadik évfolyam. A Rákos Vidéke ezzel a számmal harminchar­madik évfolyamába lép Ez a kor és a mögötte hagyott múlt már felment attól, hogy a közönség pártfogását hangos szavakkal kérjük és a portékán­kat hivalkodóan kinálgassuk. A kinek öröme telik a tisztességes, jószándéku, tiszta célú és becsületes eszközökkel dolgozó újságban, bizonyára ezentúl se fordul el tőlünk. Mi nekünk nincs más célunk, csak az, hogy szinmagyar, erkölcsben, életfelfogásban, ízlésben tisztes szinvonalon álló újságot adjunk olvasóink kezébe. Csak helyi érdekű dolgokkal foglalkozunk, tehát olyan anyaggal szolgálunk, amit máshol nem találhatnak meg, s ami 'ennek a közönségnek nélkü­lözhetetlen. Vallásierkölcsi alapon álunk, istenfélő meggyőzőjdést hirdetünk, de nem felekezeti szellem­ben. Törhetetlenül hazafias lélekkel magyarul és magyarán Írunk. Minden értéket és minden jó szán. dékot érdeme szerint és igaz emberszeretettel meg­becsülünk, sőt mindenki szándékában és cselekede­tébe a fellehető' értéket keressük és örömmé eme- jük ki azt, a mi jó és dicséretreméltó. Senkit sem bántunk és nem gyalázunk, bár vannak, akik abból szeretnének élni, hogy minket gyaláznak, gúnyolnak és gáncsolnak. A krisztusi szeretet alapján még el­lenségeinket is szánjuk önmegalázó tévelygésükben. Mi nem irigyeljük a más kenyerét, nem azért Írjuk az újságot, hogy mások szennyesében turkáljunk gyönyörrel, hogy mások vesztére törjünk és szájuk" —

Next

/
Thumbnails
Contents