Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-27 / 13. szám
XXXll évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. március 27. vasárnap, 13. szám. RÁKOS VIDÉKE fÁRSAUALDII, KÖZIUAZGATáSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Husvéi. Irta: Foibevih Gusztáv. Hatalom sok embernek ladatott e földön. A legrégibb időktől kezdve — a mai napig és mindaddig bizonyára, amig emberi közösség él a földön. Sokan uralkodnak ma is embereken, királyok, császárok, Elnökök, kormányzók és szükebb körben gyarló emberek, akiket feljebbvalónak, elöljáróknak, munkaadóknak nevezünk. Feltalálók, művészek uralkodnak érzéseinken és nagy urak intézik Isten rendelése folytán sorsunkat. De vájjon nem múló, véges-e az ő irányitó hatalmuk, nem enyészik-e el az ő elmúlásukkal, nem semmisül-e meg reánk gyakorolt hatásuk többé-kevésbbé akkor, amikor személyük is átadatik a múlandóság kérlelhetetlen törvényének? Egy — egyetlen egy uralkodó támadt e földön, akinek személye testi halála után is él, akinek szavai soha el nem múlnak e földön, és ez —- Krisztus. Hányszor változott e világ képe, amióta isteni lelkét Teremtőjének visszaadta, hány hatalmasság és uralkodó eszme dőlt meg azóta, de a Megváltó tanitásai ma is változatlanul uralkodnak a jóakaratu emberek lelkében. Ha szétnézünk a mai tébolyult világban, lehetetlen párhuzamot nem vonnunk azzal az idővel, amikor a veszni készülő római birodalom egyik provinciájában, a helytartó elé állítottak egy embert, aki halottakat támasztott, betegeket gyógyított, tanított és alázatos szelídségével olyan kincseket adott az emberiségnek, melyeket tolvaj el nem lophat, rozsda meg nem emészt soha. Ott állott az Isten emberbe formált képmása a habozó, gyönge római helytartó előtt, egy üvöltő, dühöngő tömeg csúfolódásai közepette, a farizeusok, papifejedelmek, a hatalmasok előtt — mint vádlott. És megindult a nagy per, ahol a hatalom és az erőszak a materializmust, a kapzsiságot a formákhoz való ragaszkodást, képviselte és amelyben ö, a szentséges Isten világát, az Igét, *a megbocsájtást, szeretetet, türelmességet testesítette meg. Megindult a nagy per ember és Isten között, ahol a vádbeszédek hangosak voltak, védő pedig nem találtatott. Mily fenséges nyugalommal állott ott a lélek erejével az, aki tudta, hogy Isten rendelése szerint áldozatot kell hoznia, olyan áldozatot, mely világ végezetéig igazi hatálom legyen a lélek birodalmában. A nagy per eldőlt, látszólag győzött az anyagi világ a lélek fölött. Elhatároztatott, hogy a veszedelmes lázitót, az igazmondót meg kell semmisiteni és példaadás okáért zsiványok között kell fára szögezni. Hadd múljon el vele együiitt tmindaz a lidéroes álom,, mely elsősorban fenyegette uralkodó vágyukat. Hadd némuljon el az a száj, amely rámutatott visszaéléseikre, álnokságukra és az anyagi világhoz való ragaszkodásukra. Hadd tegyék sírba azt, aki azt hirdette, hogy boldog az, aki szegény, aki sir, aki szenved, mert ők előbb revalók az Atya szemében azoknál, mint akik itt gazdagok, egészségesek és fennhéjázva ülnek a templom első padjaiban. Jókora követ is hengeritsenek a sírjára, két őrt is állítsanak oda, hogy soha ne kisértse őket, akik ime hatalmuknál fogva szép rendben elintéztek mindent. A nagypéntek komor tragédiája, a meghasadt kárpit és a megindult föld csak keveseknek okozott félelmet és megbánást. A vakság oly szörnyű volt, a saját hatalmuk tudata oly erős, hogy örökre elintézettnek tudták, múló incidensnek tartották ezt a kivégzést. A fel- feszitett Isten — a római provincia kivégzettek lajstromában csiak mint szám szerepelt — egy a sok között, akik raboltak, gyilkoltak. Milyen emberi rövidlátás, milyen naiv hiedelem! Harmadnapra azonban!... Hiába nehéz sirkŐ és őrség, az aki nekünk legdrágább, a mi Urunk Jézus Krisztus — feltámadt halottaiból, ö — akinek valóban hatalom adatott mennyen és földön, halálos döfést adott az anyagiasságnak, a lélek erejével győzedelmeskedett a holt matéria fölött. Az ő szentséges halála és feltámadása azóta is mindazoknak ünnepe e földön, akik kétségbeesett harcot vívnak a jóságért, szeretetért megbocsátásért, mindazért amit ő örök értékké avatott. A nagy per tehát nem ért véget, a Megváltó kisiklott a farizeusok kezei közül és kion- tott verejtéke, szentséges vére szakadatlanul patakzik szerte a földön. Uj farizeusok támadtak, akik 2000 év óta újból az őrültek dühével feszitik keresztre, hogy nyugodtan ülhessenek kincseiken és élvezhessék hatalmukat. De ö újból és újból kisiklik kezeik közül, és megjelen ikmindig azoknak, akik az Istent általa lélekben imádják, akik tanítványaiul szegődtek, akik fölismerték azt, hogy igazi hatalom csak egy van a földön: a lélek, a szeretet hatalma. Ez a tébolyodott világ, amelyben Isten rendelése szerint most élünk csak egy célt tűzött maga elé az anyagiasságban, érzékiségben való elmierülóst. Kincseiken ülnek a világ urai, önző kapzsiság és mohó éhség uralkodik azokon, akik segíteni tudnának, mert minduntalan kőkoporsóba zárják Krisztust. De a Megváltó fáradhatatlan igazi nagyhatalom. Elküldi az ő jeleit, kiválasztja az ő katonáit, a szegények, a szenvedők nagy seregéből, hogy örök intő jelként álljanak az ál-hatalmasok előtt. Ti pedig mindannyian, akik népek sorsát intézitek, ültessétek oda a feltámadt Krisztust tárgyaló asztalotok mellé, hogy általa végre megváltsátok e földet, császárok, királyok, kormányzók és ti mind nagy és kis hatalmasságok hengeritsétek el a követ a sírról és az örökös nagypéntek éjszakáját váltsátok fel a feltámadás napjának világosságával, ti emberek mind e földön, akik segíteni és adni tudtok, ne szögezzétek a keresztfára
