Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-03-20 / 12. szám

XXXii. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. március 20. vasárnap, 12. szánt.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz

megoldjad a postai Kézbesítés Kérdését.

— Szűcs István dr. eredményes közbelépése. — Végre kell hajtani az utcarendezést is. —

Nagy riadalom támadt nemrég Rákosszentmi- hályon és Sashalmon, amikor elterjedt a hir, hogy a postaigazgatóság a takarékosság kedvéért elvonja a főváros környékéről a levélhordó altiszteket, akik eddig itt a postai kézbesítést lebonyolították és helyükbe ismét a régi, szomorú emlékezetű laikus ki- bordókat, az olcsóbb és nem végleges jellegű munkaerőket alkalmazzák. Jogos volt a felindulás, mert a kellemetlen hir nyomán felujult az emléke annak a kezdetleges állapotnak, amelyben a hivatásos levél- bordók alkalmazása előtt sínylődtünk és emlékezetünkbe tolult mindaz a sok kellemetlenség, kár és bosszúság, amelyet éveken át el kellett szenvednünk.

Megmozdult tehát a község vezető szerve, a képviselőtestület és a társadalom is, hogy erélyes fellépésével elhárítsa a fenyegető bajt, de mielőtt az illetékes tényezők elé járulhatott volna, kedvezőbb fordulatot nyert az ügy. A rendelkezés végrehajtását illetékes helyen egyelőre felfüggesztették és érdekeink képviseletét, a mi fáradhatatlan jóakarónk, Szűcs István dr. országgyűlési képviselő vállalta magára és a héten már a postaigazgatóságon értekezést is tűztek ki, hogy a minden irányban kielégítő megoldás módozatait megállapítsák. A takarékosság jegyében történtek ugyanis az intézkedések, amelyek a postakincstár terhére eső drága altiszteket bevonják a mi érdekeltségünkbe tartozó területről, és ezen változtatni nem lehet, de ez a rendelkezés nem jelenti azt, hogy minket visszataszítanak a régebbi kezdetleges viszonyok közé. Ugyanis, mint megbízható helyről értesülünk, az lesz a megoldás, hogy a levélhordókat uj, megfelelően intelligens, fiatal alkalmazottakkal pótolják, akiktől elég nagy biztosíték letételét követelik. Ez a biztosíték lehetetlenné teszi, hogy postakézbesitőkül éretlen, léha suhancok jelentkezhessenek, akik a rájuk bízott feladat fontosságát mérlegelni sem tudnák. A biztosíték megvédi úgy a posta, mint a közönség érdekeit, — az olcsóbb és egyelőre véglegesen ki nem nevezett alkalmazottak lényegesen csökkentik a postakincstár terhét és •— ami szintén nem kevésbbé lényeges körülmény, — alkalmat adnak egy sereg intelligens, jobbfajta fiatalembernek, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse, tehát munkaalkalmat nyitnak az elhelyezkedni nem tudó fiatalság számára. Bizonyára nem olyan munkaalkalmat, amely hozzá méltó és amilyet joggal

megérdemelne, de manapság, amikor vérző szívvel kell látni, hogy egyetemi hallgatók és végzett emberek tülekednek egy-egy villamos kalauzi vagy soffőri állásért, és a télen intelligens emberek egész csapata jelentkezett, hogy havat hányhasson a főváros utcáin, — mégis csak valamivel többet a semminél.

Ez a súlyos kérdés tehát megoldást nyer, remélhetően különösebb baj nélkül és közönségünk megnyugtatására alkalmas módon. Szükséges azonban, hogy a község vezetősége is lehetővé tegye az uj kézbesítő testületnek, hogy jól végezhesse pl nem köny- nyü munkáját. A gyakorlat a legnagyobb mester és műiden tudásnál és jóakaratnál többet ér. Régi levélhordóink jól ismerték területünket és sokat változó közönségünket. Az uj emberektől azonban lehetetlent követelne az, aki a mi rendezetlen utcáinkra rászabadítaná őket.. Hiszen a törzsökös benszülöttek se tudnak ma már eligazodni a sok uj névtelen utca és logikátlan házszámozások rengetegjében. Az utcarendezés ügye végre-valahára megküzdött a »jóindulatú« felebbezések és közigazgatási szőrszálhasogatások kínos akadályaival. Az e redmény néhány évi késedelem, ami azt jelenti, hogy a munkát épen most, a legrosz- szabb időben kéll végrehajtani, amikor a lakosságnak is, a községnek is a legkevesebb a pénze. Az eredmény pedig, hogy az utcai névtáblák költségét nem lehet a háztulajdonosokra áthárítani, hanem a község pénztárának kell viselni. Ugy-e, milyen tetszetősen hangzik ez a gondok között vergődő háztulajdonosok fülének, csak az a baj, hogy a község pénztárának tartalmát ugyancsak ők adják össze adójuk alakjában, mert a község nem haszonszerzésre alakult vállalat és semmi más jövedelemmel nem rendelkezik, mint ami adó és illeték címén folyik be a pénztárba. Ha pedig az utcatáblák költségét innen kell fedezni, az annyit jelent, hogy a rengeteg uj, adómentes házakból alakult utca névtáblájának költségét nem az érdekelt ingatlantulajdonosok, hanem a régi utcák, régi adófizető háztulajdonosai fizetik, akikre tehát ezúttal is többszörös teher hárul. Ez lett gyakorlati eredménye a halogató felebbezéseknek!

Ma már azonban túl vagyunk mindezen és a képviselőtestületnek nem volt más tennivalója, mint hogy tudomásul kellett venni a szomorú tényeket és egyúttal utasítani az elöljáróságot, hogy az utcarendezést most már végre-valahára hajtsa végre. A ház- tulajdonosok megfizetik még az idén a két pengőt sem jelentő rájuk eső költséget, az utcai névtáblákat pedig szállítsa a vállalkozó hitelben, mert a község csak a jövő évi költségvetésében gondoskodhatik fedezetéről. Ez is megoldás, csak most már az a fontos, hogy legalább igy késedelem nélkül megtörténjék;. Rendet akar és sürget a közönség, rendet köUj villamos vasúti menetrend!