Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-03-06 / 10. szám
XXXIÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. március 6. vasárnap, 10. szám. RÁKOS VIDÉKE YÁKSAGALNIfi, KÖZIGAZGATÁSB ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona “Utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Ores lakáson-olcsú lakfisborek. Néhány hét óta egyre növekvő meglepetéssel tapasztalja Rákosszentmihály lakossága, hogy a házak, lakások bére megdöbbentő módon apad és még így is rengeteg az üres lakás,. — minden harmadik-íne- gyedik házon ott fehérük a bérlőkért kiáltozó felirat. Általános gazdasági szempontból örvendetes jelenség, ha a háború következtében megnövekedett árak általában és minden téren lecsökkennek és a lázas állapothoz hasonló rendkívüli körülmények közül visszatérünk a normális állapotokhoz. Szükséges, hogy a tisztviselő és más alkalmazott megapadt lakásbéréből vagy jövedelméből tudjon magának megfelelő lakásról gondoskodni, az iparos, kereskedő és más szabad pályán működő ember létfentartását ne tegye lehetetlenné az elviselhetetlen bér terhe. Ennyiben tehát nincs kifogásolni való az árzuhanásban, amely tulajdonképen nem is váratlan jelenség, hanem részben céltudatosan előkészített, részben okszerűen önként jelentkező természetes következmény. A baj azonban ott van, hogy az árcsökkenés nejm általános, a közteher, adó és egyéb köteles szolgáltatás, a jókarbantartás költsége, a megélhetés és a közszükségleti iparcikkek ára még mindig abnormálisán magas és igy a tulajdonos a csökkent bérjövedelemből nem tudja kiadásait fedezni, nem képes méltányos és jogos jövedelemhez jutni, tehát a nélkül, hogy bármi tekintetben hibás lenne, a vagyoni romlás szomorú útjára kerül. Igen nagy veszedelem ez a község törzslakosságára, legértékesebb polgárságára, mely sok más ok miatt egyébként is egyre pusztul és fogyatkozik és fenyegető veszedelem magára a községre, melynek háztartását a fentartó elem jövedelmének apadása és vagyoni megrendülése végleg kibillentheti amúgy is nehezen biztosítható egyensúlyából. A törzspolgárság pusztulása ezenfelül alászállitja a község mindenkor általánosan elismert színvonalát is. Az egykor jóformán hatalmas családot alkotó, hasonszőrű, erkölcsben, hazafiságban, gondolkozásban, műveltségben egyforma lakosok helyébe uj, vegyes közönség kerül, amely nemcsak a helyhez idegen, hanem az itt uralkodó és féltve őrzött szellemet, — fájdalom, — igen gyakran még csak megérteni sem képes. De még mindezeknél is nagyobb veszedelem különlegesen Rákosszentmihályra nézve az a szomorú valóság, hogy a bérek árzuhanása nem egyenlő mértékben jelentkezik a főváros egész környékén, hanem mig másutt mindenütt csak kisebb százalékos apadás mutatkozik, addig a mi községünkben — még pedig csakis egyedül itt, — eléri a 30—40 százalékot is. Létesülése óta Rákosszentmihály a legkedveltebb fővároskörnyéki lakó- és nyaralóhely. Hírnevét, népszerűségét kiválóan egészséges klímájának, a fővároshoz való közelségének, tisztes polgári lakosságának és annak az egyszerű, otthonos, cicomázás, fényűzés nélküli életnek köszönhette, mely itt kezdettől fogva szokásossá lett. A budai hegyekből felénk áradó üde levegő-csatorna valósággal klimatikus gyógyhellyé avatja a községet, melynek annak idején megszerezhettük volna a fürdő jelleget, ha egyéb szempontok attól vissza nem tartják a vezetőséget. Csaknem a Szent Gellérthegy tengerszin-feletti magasságában, lombos, virágos, gyepes villatelepi Lehet-e nála kedvesebb, nyájasabb otthona a fővárosban robotoló közönségnek? Sokszor elmondtuk már ezer* a helyen a hires Csapodi István orvosprofesszor esetét, akinek apósa, Állaga Géza révén családi villája volt a Zugligetben, mégis vagy másfél évtizeden át minden nyáron szűkös bérelt lakásban szorongott féltucat gyermekével Rákosszentmihályon, melyről állandóan hirdette, hogy gyermekes családok számára a legjobb, eszményien egészséges nyaralóhely! Pedig akkoriban még a lóvasut bonyodalmas, kezdetleges és hosszadalmas utazása súlyosbította a kint- lakás terhét. A szerényebb polgári családok milyen szívesen jöttek ide a pompázóbb Mátyásföld helyett is, ahol fényűző öltözékben jártak az asszonyok és a gazdag családok zárkózottabb életet éltek. Hány családot ismertünk, amely évről-évre hűségesen visszatért közénk, még akkor is, ha a családfő az egész napot üzletében, irodájában Budapesten töltötte és nálunk csak az estéket és ünnepnapokat élvezhette! Most pedig, ime, arra ébredünk, hogy nem csak nyaraló- lakosságunk csappant meg, hanem a rendes, éveis lakosok száma is egyre kevesebb lesz. Az általános körülményeken és gazdasági válságon kívül kétségtelenül része van ebiben a Helyiérdekű vasút annyiszor hibáztatott tarifapolitikájának is, mely a mai viszonyok között elviselhetetlen terhet ró lakosságunkra. Ez a szerencsétlen makacsság, amely a vasút jövedelmezőségét a drága viteldijakkal akarja biztosítani, napról-napra jobban megbosszulja magát, úgy a vállalat üzleti eredményeiben, mint a községünkre gyakorolt káros hatásaiban. Ma már csakugyan meggondolja mindenki, aki lakást akar bérelni községünkben, hogy mekkora terhet vállal ezzel a cselekedetével és az évi bérösszeghez hozzászámítja a vasút viteldiját is. így jutunk azután oda, hogy a fővároskörnyékén az eddig az »elit«-hez tartozó Rákosszentmihályon a legalacsonyabbak ma a lakásbérek. De van ezenfelül még egy körülmény, amelyre kíméletlenül rá kell mutatni: ez pedig az a lelkiismeretlen izgatás, amely egy idő óta, innen belülről a község ellen folyik,, amely végre is a pletyka, az ócsárlás, az ingerlés iránt fogékony közönség elméjében öntudatlanul is véleménnyé, soha nem ellenőrzött és felül nem vizsgált meggyőződéssé
