Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-25 / 52. szám

XXXÍÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. december 25. vasárnap, 52. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámla: 647. sz Karácsony, Irta: Filberth Gusztáv. Ki tudja számokban kifejezni azokat az éveket, amikor, a nagy világegyetemben a föld nevű bolygó salakja, kaosza sűrűsödni kezdett és szilárd alakot öltve, Isten kegyelméből megjelent rajta az első élet? Tudósok sok éven át ástak és kutattak, mig megállapították a föld különböző rétegeiből, a talált tárgyakból, csontokból e bolygó történetét. Kimu­tatták az egyes korszakokat és összeállították a csontvázakból az ősállatokat, — sőt az ősembert is. így, — ameddig a gyarló emberi elme szárnyalása elér — megközelitően tisztán áll előttünk a föld anyagi története. Van azonban a földnek szellemi története, is, melynek legfontosabb és legmélyebben járó fejezete az a viszony, amely az embert a minden- ség teremtőjével — az Istennel — összekapcsolja, róla helyes fogalmat aljcot és a legfőbb Lény dicső­séges személyén keresztül embertársainkhoz való kapcsolatunkat is szilárd erkölcsi alapra helyezi. . A mindenségben állandó a fejlődés, mely a föld egyes korszakainak kialakulásával párhuzamosan, az emberi lélekben is állandó és mindig megújuló vá­gyat ébresztett arra, hogy keresse az Istent. Az ősember egyszerű lelke borzalommal vegyes áhítattal borult le a termésizeti jelenségek előtt. Ezek rette­géssel, félelemmel töltötték el, mégis — ott szunyadt benne az a csodálatos érzés — mely ma is feltalál­ható Afrika vad népeinél,. — hogy a halál csak földi vonatkozásban semmisiti meg az embert, — ám a lélek tovább él. Hosszú idő, — ki tudja, hány millió év.telik el a szellemi történelem e fejezetében, ami­kor az ember már megszemélyesíti a ' legfelsőbb Lényt, de még nem egyistenhivő, hanem a természet egyes, jelenségeinek ad emberileg elképzelhető ala­kot. A görög és római nép magas műveltségű, — de isteneit emberi tulajdonságokkal ruházva fel — tév- utakon botorkál. Végre elérkezünk a zsidó néphez, mely egyistenhivő. Istene Jehova, az igazságos, tör­vény tadó, jutalmazó és büntető egy igaz Ur. Fejlett nép, prófétái, papjai nagy szellemek. Hazát keres, mérhetetlen szenvedés után el is foglalja, nagy küz­delmek árán meg is tartja hosszú időkig. Sokszor elfordul az egy igaz Istentől, története, — az ószövetség, — vérrel átitatott — vajúdás. Ekkor Isten úgy találta, hogy a Föld megérett arra a világosságra, mely a próféták szerint is eljövendő volt. Mély csend honolt Betlehem városa fölött, amidőn egy igénytelen kis istállóban testet öltött soha; ki nem alvó és el nem halványuló fényesség, a sötétben tévelygő emberiség ragyogó példaképe a Megváltó. Ezzel a nagy ajándékkal megkezdődött' a föld szellemi történetének legmagasztosabb feje­zete. Megkezdődött, — de még nem fejeződött be. Távolítsuk el szemeink elől a sötét képeket, óh ne lássuk most a kínok óráit, a fenékig ürítendő kely- het, a kinverejtéket, a megcsúfolást és a Golgotát, Aliit at osan örvendező szívvel boruljunk le a jászol­ban fekvő gyermek elé a pásztorokkal és királyokkal együtt, akiket Isten jele, a ragyogó csillag vezérelt. Milyen gyönyörű jelkép: egy elhagyott istállóban született gyermek előtt egyképen hódol a legszegé­nyebb és a leggazdagabb ur. Az egész világ, a leg­szegényebbtől a leggazdagabbig alázatosan hajtja meg fejét, — mert az Isten karácsonyi ajándéka mindenkinek szól e földön. Ezzel az ajándékkal kö­tött a Mindenható uj szövetséget gyermekeivel és lezárta a tévelygés korszakát. Az egész világ arcu­lata megváltozott és omladozni kezdett minden ál- hatalom, mely csak sötétben éhetett. Az isteni gyermek egy szót kiáltott világgá, egy szóért vívta meg harcát és ez a: szeretet. Egy kis szóban, '— mennyi tartalom és mennyi örök érték! Milyen könnyű kimondani és milyen nehéz átélni és a gyakorlatban megvalósítani! Ez az az isteni erő, mely fentartja a világ egyetemet, ez az Jaz érzés, mely béketürésre, alázatosságra képesít, mely igazságra és jóságra vezet, ez egymagában minden! Csak egy szó, mely képes a föld minden problémáját megoldani, egy szó, mely a zűrzavart képes lenne megszüntetni. Egy szó, mely mindennél nagyobb erő, egy eszmény, mely egyedüli végcélunk lehet, egy erő, mely minden bűn legyőzője, mert a szeretet maga az Isten. A jászolban fekvő isteni gyermek megkezdte a nagy munkát és elvárja tőlünk azt, hogy a pásztorok és királyok alázatos ajándékához hasonlóan, mi is ajándékozzuk meg — nem őt, — óh nem, — hanem az ö szent nevében mindazokat, akik szükséget szen­vednek. E tébolyodott világban, — mely úgy látszik mindig távolodik az Evangélium szellemétől, — az idei karácsony egyfelől a szertelenül megnővekedett szükség, — másfelől a könyörületes adakozás jegyé­ben zajlik le. Jól nézd meg a nyomorultat, — sebei *és szenvedése Krisztus sebei és szenvedése, Krisztus nyújtja ki könyörgő kezét feléd, Krisztus fázik és éhezik a nyomor tanyáin, Krisztus szemei néznek feléd az éhező, elcsigázott, beesett arcból, ö jár tél idején mezítláb a fagyos földön, — neki nem jut kenyér és meleg étel; — őt csúfolják meg ma is lépten-nyomon. Adjunk méltó ajándékot, keresztény testvéreim, nemcsak karácsony ünnepén, hanem azon túl is, minden nap, minden órában, amikor csak tehetjük, adjunk még akkor is, ha magunk nélkülözünk, ínért az isteni gyermeknek erős hadseregre van szüksége. Ne nézzük közömbösen, ölbe tett kezekkel csak a magunk önös érdekeire figyelve, — az Antikrisztus fit

Next

/
Thumbnails
Contents