Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-27 / 48. szám

Rákosszentmihály, 1932. november 27. vasárnap,

XXXII. évfolyam.

48. szám.

rAkos vidéke

TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON : Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Mi less a Hévvel?

Mamit ismeretes, a nyári szabadságidő megkezdése előtt a székesfőváros közgyűlése elhatározta a Hév. részvényeinek megvásárlását. Azóta körülbelül hat hónap telt el a nélkül, hogy a nyilvánosság erről a kérdésről további tájékoztatást nyert volna, holott az ügy több százezer adófizető anyagi és szociális érdekeit érinti. Ennek következménye az a sok kósza híresztelés, amelyek forrása csupán az egyéni fantázia és a mindenttudó kávéházi jó lér tesült ség.

Már olyan híreket is hallottunk, hogy Rákos- szentmihályról olcsóbb lesz az átszállójegy, műit a fővárosban, vagy hogy a 75-ös villamost Rákos szent- mihályon keresztül C inkatára fogják kivezetni. Mindezek, sajnos, csak egyesek óhajai, egyébként pedig teljesíthetetlen álmok.

Nagyon helytelenül cselekszenek azok, akik ilyenféle híreket koholnak és terjesztenek, s ezzel meg nem valósitható reményeket élesztenek. Ma, amikor a lótfentartásért vívott küzdelemben teljes erőnkre, minden idegszálunkra szükség van, nem szabad egymást csalódásokkal keserítenünk és egymás életét megnehezítenünk. De nagyon helytelenül cselekszenek az illetékes körök is, hogy hallgatásukkal alkalmat adnak a jó és rosszhiszemű híresztelések terjesztésére.

Féléve készítik a szükséges szerződéseket. Mért kell erre ennyi idő? Miért késleltetik a közgyűlés határozatának végrehajtását? Az eltelt idő alatt már nemzetközi szerződéseket is meg lehetett volna kötni, nem pedig adásvételi szerződést. Sajnos, mindeddig csak az történt, hogy a Községi takarékpénztár a tőzsde forgalmába felvétette a Hév. részvényeket.

A megegyezés, tudóinkkal, már a szentlőrínci villamtelepre is megtörtént, — a mi ügyünk még sem halad előre. Érthetetlen a Beszkárt hallgatása is. Sem terv, sem javaslat hire nem került nyilvánosságra, sőt még a közlekedés egységesítése tárgyában sem nyilatkoztak. Miért ez a titkolódzás ? Vagy nem akarják átvenni a Hévét?

Különös, hogy a Hév. tarifareformja állandóan napirenden van, de a Hév. mentén lakó fővárosi közönség közlekedésével nem foglalkoznak. Le akarj,ák szállítani a 16 filléres szakaszjegyeket, de arra senki sem gondol, hogy a X. kerületben levő rákosfalviak a főváros területén 36 fillért fizetnek, még akkor is, ha csak a Rákóczi ut elejéig utaznak.

Olyan elgondolás is került felszínre, hogy egy kilométernyi utazás ára 6 fillér legyen. Nem tudjuk, hogy akarják ezt megvalósítani, de jellemző, hogy ugyanakkor a fővárosi közönség egy részének érdekét teljesen figyelmen kívül hagyják. Nem a Beszkárt viteldijainak leszállítása ellen lehet kifogás, hanem az a gyakorlat elitélendő, hogy különbséget tesznek a főváros lakosai között. A lakosság összességének érdeke és az egyenlő elbánás elve, a jog és igazság azt követeli, hogy legelőbb is a 24 filléres jegy érvényességét terjesszék ki a főváros valamennyi részére, a főváros határáig. Ha a szentlőrinci, kispesti, rákospalotai vagy újpesti utasokat 24 fillérért szállítják a fővárosba, akkor ugyanezt nem lehet megtagadni a többi fővárosi lakostól sem, akik a közteherviselésben ugyanúgy részt vesznek. Igazságtalanság az, hogy ugyancsak 36 fillért fizetnek, meg rövid utakért a főváros területén is 16 fillért, míg a kiváltságos környékbeliek a nagy távolságra érvényes 24 filléres viteldijat élvezik. Nem lehet ilyen aránytalan különbségeket tenni és az egyik csoportot jobb közlekedéshez juttatni a másik csoport rovására.

A viteldij leszállítást a Hév-tői hiába kértük, bár ismételten rámutattunk, hogy a saját üzleti érdekeit szolgálná ezzel. A Hév. hibás üzleti érzékével szinte tudatosan leszoktatta utasait arról, hogy vonatait igénybe vegyék. Arra is több alkalommal rámutattunk, hogy a rákosfalvai közönség nem képes a 36 filléres viteldijat fizetni. A Hév. tarifájával táv- gyaloglókat nevelt és a kerékpársportot fejlesztette ki vonalai mentén. A reggeli és esti órákban a gyalogjárók és kerékpárosok tömege sötét lik a Kerepesi- uton. Ha mindezek nem volnának olyan sajnálatos tények, azt kellene mondani, hogy a Hév. vezetősége a testnevelő tanács elismerését érdemelte ki a sport elterjedése és fejlesztése körül kifejtett munkájáért.

Rákosszentmihály és környéke lakosságának egy része legyalogol Rákosfalvára, a rákosfalvaiak pedig a kőbányai Beszkárt villamoshoz vándorolnak, hogy az útiköltség jelentékeny részét megtakarítsák.

A közönség rájött arra is, hogy a Héven most már nem csak útmegszakítás esetén lehet olcsóbban utazni, hanem más módon is. A közönség újabban Rákosfalváról át gyalogol a gyakorlótéren a 20 percnyire levő Beszkárt villamoshoz, azon vált a Hévre is érvényes 36 filléres átszálló jegyet, mellyel beutazik munkahelyére, este pedig a Hév. jeggyel a Hév. vonatán visszautazik Rákosfalvára. Az utazás ára igy oda-vissza 36 fillér, — 64 fillér helyett.

Cinkotáról, vagy Mátyásföldről úgy lehet a fővárosba olcsóbban beutazni, ha Budapest végállomás helyett csak a Ferenc József kaszárnyáig váltják meg a jegyet, s onnan külön a Beszkárton. Ilyen módon az oda- és. visszautazásnál 28 vagy 20 fillért takaríthatunk meg a tarifa bölcsesége következtében.

Azonban a közönség leleményessége és a Hév.- től távolmaradása sem volt képes, hogy a Hévet jobb belátásra bírja és a hibák kiküszöbölésére kényszerítse. Mintha a Hév. elvesztette volna önbizalmát,