Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-13 / 46. szám
MXíi. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. november 13 vasárnap, 46. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 34 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz AdamiK-Dácsi, a hu presbiter. Irta: Móricz Pál. A vázlatkönyvemből most ismét bemutatom a községnek egy régi, érdemes polgárát, Adamik Sándor nyugalmazott postatisztviselő, a rákosszent mi- hályi református egyháznak hű presbitere, még jóval a háború előtti időkben építette Árpád-, Kossuth- utcai szép első házát. Ebben a szép családi házban egy derék orvos-doktor fiat is nevelt a hazáinak. A takarékos, szorgalmas, építkezni szerető öreg iur még két másik modern berendezésű házat épített más telkeire, s 'ezekkel is emelte a községet. Arról is nevezetes Adamik Sándor, hogy nála együtt öregednek a lakásbérlők. Adamik Sándor szerénységével visszahuzódottan él. A komoly kék szemű, magyaros bajuszu, hallgatag öreg ur nem annyira élemedett korával, mint egyenes, mindenkivel őszinte, jóindulatú viselkedésével szolgált rá az őt szeretgető »bácsi« névre. Nekem is jólesik, megnyugvás, hogy ebben az elléhásodott, még a nem világi életben is cs;iri-csárés_, zemebonás alacsony szórakozásokat hajszoló beteg korban, midőn magunkba kellene szálíani, nem pedig válságos, beteg sorsunkhoz nem illőleg hitványkodni, kerülnek még éppen ilyen Adamik Sándorok isi Hiszen a hasznosan építő cselekedetek, a rombolást meggátló önzetlen erők ritkultak meg és fogyatkoztak el szimtehogy balvégzetszerüleg a mi inkább minden áron, miniden helyzetben, minden helyen élvhajhászó közéletünkből. ’Jól esik, megnyugtató azért, ha látunk férfiakat, akik nem öblös szavaliatokkal masz- lagolnak, vagy hintik alattomosan is mindenfelé a mérges konkolyt, hanem cselekednek, munkálkodnak, mentik és fenntartják a pusztulásnak átengedett kevés értékeinket. Ilyen cselekvő, oltalmazó, építő derék magyarnak ösmertem meg én most a rákosszentmihályi kis református egyház életében a hü és önzetlen Adamik Sándor presbiter bátyánkat. A gondosan körültekintő Szigethy György főgondnok és presbiter társai határozata f olytán és felkérésére Adamik Sándor ugyanis hozzáértőleg, több hetes ernyedetlen, lelkesen irányító és cselekvő munkájával rendbehozatta a kivül- belől gondozatlan, sőt az imaházi részében már megdöbbentő pusztulásnak indult szép, nagy református építkezést. Megható volt nézni, & ezzel fiatalnak, öiregnek egyaránt példát is mutatott a kedves Öreg ur, amidőn a kevés pihenő percek leszámításával —- kora reggeltől a késő estig — heteken át egész napszámra ott tevékenykedett a templomban és a templom háza körül. Példásan vezette, ellenőrizte a mestereknek és a munkásoknak különböző munkáit; sőt olykor a tapasztalt építgető, megfogta maga is a szerszámnyelét. Valójában csak gyönyörködni lehetett ennyi lelkességben. Mindamellett, ha a gyarló emberek háláját és osztatlan elismerését nem is igen tapasztalná az önfeláldozó, derék építő Adamik bátyánk, Jézus lelke a jól végzett tisztes munka után megmelengeti, körülölelgeti a hü öreg presbitert. Neki köszönheti, hogy a nemtemplomba való színpad, mozi-vászon helyén méltóságos kő-szószéket és szilárd Urasztalát építettek az illőleg, méltólag helyreáiUitott szép magyar templomban. Ezért az Isten még is áldandja az áldozatos oltárépitő mestert. Én pedig, aki semmiféle érdekhez nem igazodom, lelkemből köszöntőm és dicsérem a mi magyar templomunknak és templom-házunknak ezt a buzgó rend behozat óját, a mindnyájunknak olyan szeretett, hü presbiter Áda- mik-bácsiját. aDggg“ HÍREK "nggg" gyűlés. Esperes kerületi gyűlést tartottak kedden Pestújhelyen, Vedres Béla apátplébános, kerületi esperes elnöklete alatt. A gyűlés jegyzője, Pichler István esperes plébános nem jelent meg a gyűlésen, amelynek jegyzőkönyvét helyette Küllős Ede sashalmi esperes plébános irta. Vedres apát elnöki megnyitójában a kath, karitászmüvekről beszélt. Szavaiból nagy emberszeretet és szivjóság sugárzott. Urbán Mihály dr. a Szivgárda gyermekbarát egyesületről, Károlyi Antal rákospalotai hitoktató a katekizmus reformjáról értekezett, Csepy Pál pápai kamarás pedig »A pap rokonsága és háznópe« címen tartott érdekes előadást. Végül az elnök az egyházmegyei írendeleteket ismertette, majd pedig meleg szavakkal vett búcsút az esperes! kerületből távozó Pichler István esperestől és igein nagy szeretettel üdvözölte az ide visszatérő és a gyűlésen jelenlevő Nagy Gézát, Rákosszentmihály uj plébánosát, kit paptársai is őszinte örömmel fogadnak. —- A gyűlésen, mint vendég megjelent Maczenauer György dr. és Varázséji Béla dr. prelátus-kanonok is. Mansz. A rákosszentmihályi Mansz november hó 7-én tartotta rendes havi gyűlését a községházán Dibusz Sándomé elnök vezetésével. A népes gyűlést Dibusz Sándomé, a Mansz közszeretetnek örvendő, népszerű elnöke nyitotta meg közvetlen és bensőséges szavakkal. Az elnököt első szereplése alkalmával külön ünneplésben részesítette a Mansz, jfiire Di- buszné meghatottan mondott köszönetét a rueLeg ünneplést tolmácsoló Hornor Gyulánénak, akiárMagyar asszonyok nemes érzelmeit, szép szavakkal?, fejelte
