Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-04 / 36. szám
XXXU. évfolyam, Rákosszentmihály, 1932. szeptember 4 vasárnap, 36. szám. rAkos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZHAZUAsA»! HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKAzSÉ« ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Egyesített kOziekedásünK. A Hév. részvényeinek 7 50/0-át, mint a hogy már ismeretes, hosszas tárgyalások, csúnya intrikák és a legújabban divatossá vált különös alkudozások után a főváros megvásárolta. Ezzel vasutunk a székesfőváros közönségének tulajdonába, a legfőbb irányítás pedig a polgármester kezébe került. Megnyugvást és örömet keltett e hir már csak azért is, hogy vasutunk tulajdonjoga végleges rendezést nyert és ezzel megszűnt az újszerű alkudozás, amikor a mindenáron eredményre törekvő eladó az árat folytonosan csökkenti még mielőtt a vevő megszólalt volna. De örvendetes a tulajdonos változás azért is, hogy az önző, rideg tőkések, saját magukkal szemben is helytelen üzletpolitikáját alt misztikus vállalkozás váltja fel, A mai súlyos gazdasági helyzetben az uj tulajdonostól rövid időn belül jelentős kedvezményeket nem várhatunk ugyan, mégis reményeink éledhetnek, mert nem kétséges, hogy a főváros vezetősége meg fogja hallgatni a környék szavát és évek óta hangoztatott kívánságainkat, melyek nemzetgazdasági szempontból és Nagy-Budapest érdekében is jelentősek, teljesíteni fogja. Nem ismerjük a Hév. számadásainak adatait, de akik naponta igénybe veszik a Hévet és naponta érintkeznek alkalmazottaival, a pályaőrtől az igazgatókig és látták a forgalmat már a háború előtt is, jótl tudják, hogy a Hév. nem lehet rossz vállalat. Egészen bizonyos, hogy helyes vezetéssel újból fokozatosan javuló üzlet lesz megint. Fontos azonban, hogy közlekedésünk uj korszakának megalapozása helyes irányelvek szerint történjék és ne juthasson téves utakra. Ilyen veszedelmes 'elveket érint egy szaktanulmány, melynek gépírásos levonatával legújabban elárasztották a minisztériumok, a főváros, a Beszkárt és a közgazdasági élet egyes jelesebb szereplőit. A Beszkárt egyik főtisztviselője irta, kinek szorgalmát és jó szándékát nem lehet kétségbe vonni. A tanulmány bírálata tulajdonképen a szaksa ji- tóra tartoznék, de foglalkoznunk kell vele, mert a mi közlekedésünket is tárgyalja és helytelen kiindulásánál fogva olyan helytelen következtetéseket von le, melyeket a környék, de különösen községünk lakossága érdekében szó nélkül hagyni nem lehet. így a rö'pirat a Hé vet műszaki szempontból vizsgálja és nem törődik a gazdasági és jogi viszonyokkal. Azt állítja, hogy a Hév. azért nem jövedelmező vállalat, mert közúti rendszer szerint épült: a mulasztásokat most pótolni kellene és a közúti vasutat ia főváros határáig kivinni. Nagyon nagy tévedés! Annál veszedelmesebb, mert az avatatlan közönség előtt is tetszetős. Csodálatos, hogy a szakírók eddig még nem válaszoltak rá. A vasutak építése felségjog, épen ezért csak engedély alapján történhetik. A közúti vasutak engedélyezése körül a múlt században állandóan nagy viták folytak, mert az engedély kiadásának jogát a városok maguknak akarták fentartani. Ez a helyzet nem csak nálunk állott fenn, hanem külföldön is, úgy, hogy a III. nemzetközi kisvasúti kongresszus is foglalkozott ezzel a kérdéssel és kimondta, hogy közúti vasút az a vasút, mely valamely község vagy város forgalmát bonyolítja le. Nálunk a kereskedelmi minisztériumban az volt az álláspont, hogy minden vasutat, tehát a közutakon, külön alépítmény nélkül közlekedő közúti vasutakat is csak a kereskedelmi miniszter, illetve az országgyűlés engedélye alapján lehet létesíteni. A múlt század elején a minisztériumban ezt az elvet nem alkalmazták azonban szigorúan, mert az volt a vélemény, hogy a közúti vasútnál, mely abban az időben kizáróan lóvasut volt, nincs szükség olyan különleges műszaki tudásra, hogy az ilyen vasutak építését a közigazgatási tényezők fölül ne vizsgálhatnák. A folytonosan felmerülő viták elhárítása érdekében a közmunka és közlekedésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben az 1887. évben kiadta a Budapest területén építendő közúti vasutak engedélyezésére vonatkozó rendeletéit. Más közúti vasu tak építésé re ma is az 1868. rendelet irányadó. Ezek szerint a Hévet, mely nem csak Budapest, hanem több község területén és nem csak közutakon vonul át, már csak a háramlás joga miatt sem engedélyezhette közúti, vagyis könnyebb felépítményű vasúiként. A Hévet építő vállalkozónak nem is állhatott módjában, hogy ezt kérje, mert nem rendelkezett annyi területhasználati engedéllyel, amennyire szüksége lett volna. De ha mindezeken kívül mégis lehetett volna, esetleg a Hévet közúti jelleggel létesíteni, ez pénzügyi szempontból nem lett volna gazdaságos, miért abban az időben csak a helyiérdekű vasút építése volt előnyös. Ugyanis a közúti vasutakat legfeljebb 50 évre engedélyezték. Az engedély kiadása előtt be kellett mutatni a területhasználati szerződést, melyben a területet átengedő közigazgatási hatóság különféle szolgáltatásokat és előnyöket kötött ki. Például a díjtalanul reáháramlást vagy a viteldij megállapításának jogát. Tehát ahány község, annyi díjszabás. A közúti vasút létesítéséhez szükséges tőkét a miniszter állapította meg, annak felhasználását számlákkal kellett igazolni, a maradványt pedig tartalékalapként kezelni a későbbi pótlások céljára. Ezzel szemben a helyiérdekű vasút építését az adó- és illeték mentesség, valamint különféle más állami kedvezményen kívül az tette előnyösebbé, hogy a vonalakat túlnyomó részben már a törzsrész- vényekből meg lehetett építeni. Továbbá nagy elő-
