Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-21 / 34. szám
34. szám. XXXlI. évfolyam. Rákosszetitmiháfy, 1932. átígúsztus*2l. vasárnap, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGA^llASÁtíl HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Az inségahciű keretében helybeli Arukat használjunk fel r A rákosszentmihályi ipar test ület cipész szakosztályától érdekes és figyelemre méltó kérelmiét juttattak el hozzánk, hogy a sajtó erejével mozdítsuk elő a teljesülését. Helybeli ipa rostest véreink azt óhajtják, hogy a téli segitő tevékenység során a kiosztásra kerülő természetbeli adományokat helybeli iparosoktól és kereskedőktől szerezzék be, mert ezzel a segítség áldásos hatását nagy mértékben kiterjesztik. A kérelem megérdemli, sőt megköveteli a komoly figyelmet és legjobb indulatu megszávlelést. Taglalása nem is korai, mert egyrészt az idei segítő- munka a tavalyinál még súlyosabb körülmények között még nagyobb arányú áldozatokat és odaadást követel, szükséges tehát, hogy jó előre felkészüljünk reá és mire három-négy hónap múlva a gyermekfelruházás, étkeztetés és egyéb segitségosztás ideje elérkezik, teljesen előkészítve találja az irgalmas; munka irányítóit. Esperes plébánosunk, Pichler István önmagától megérezte a helyzet súlyát és ezért egészen szokatlanul, már augusztus elején megindította a gyűjtés és előkészítés munkáját. Az idén valóban sokat kell elérni, ezt pedig hirtelen, hevenyében és akkor, amikor az áldozatot hozó lakosság maga is legjobban érzi a ránehezedő terheket, — nem lehetséges, ezért tehát idejekorán, előrelátóan kell az anyagi eszközöket megszerezni és épen ágy kell a szervezés és berendezkedés munkáját is jó előre elvégezni. A szkeptikusok kétkedőn csóválták a fejüket, midőn hírét vették, hogy a téli gyermekgondozás költségére augusztus elején kezdik meg a gyűjtést, — de, ime, az eredmény örvendetesen rájuk cáfolt: a kezdet eléggé biztató és körülbelül meghozza az első ezrest, anélkül^ hogy valami érzékenyebb érvágást kellett volna végezni bárkin is. Ugyanígy kell idejekorán gondoskodni a kiosztásra kerülő anyagok és holmik megszerzéséről is. Ezek között természetesein legnagyobb szerep jut a cipőnek, a legnélkülözhetetlenebb téli ruhadarabnak. Ma már olyan fejlett a helybeli iparunk és kereskedelmünk, hogy könnyen vállalkozhatik a szükséges mennyiség szállítására és bizonyára úgy minőségben, mint árban kibírja a versenyt a fővárosi beszerző forrásokkal. Ebben a tekintetben helyt kell állania, mert azt senki sem követelheti, hogy a segítésre jutó legdrágább pénzből ne a legolcsóbb és aránylag legjobb árut szerezzék be. Viszont lehetővé kell tenni a helybeli érdekeltek részére a szállítást azzal, hogy az idejekorán történő megrendeléssel időt adunk szü- kebb keretek között mozgó helybeli iparos és kereskedő polgárainknak, hogy a szállításra felkészülhessenek és a kellő mennyiség elkészítéséről gondoskodhassanak. Ezt a kis figyelmet és gondosságot nagyon megérdemli az ügy, mert ha a segitő mozgalomra szánt összeget itt helyben költjük el, annak igen nagy a gazdasági jelentősége. Az a pénz nem csak a helybeli szegényeket segíti meg, hanem iparos éis kereskedő társadalmunkat is; az a pénz visszajut igy a mi gazdasági vérkeringésünkbe, részben visszaözön- lik adó alakjában közpénztárunkba és nagy gazda* sági hasznát érezteti mindenképen. Tehát nem csak emberséges dolog, ha a szállítás hasznát helybelieknek juttatjuk, hanem ezzel egyúttal megsokszorozzuk a segítéssel végzett jó cselekedet értékét és hasznát. Sashalmon tavaly az életrevaló községi bíró, Szabó Kálmán kísérelte meg helybeli kisiparosokkal ilyesféle nagyobb cipőszállitás lebonyolítását. Mint tudjuk, a próba egészen jól bevált. Semmi okunk se lehet ,rá, hogy a fejlettebb Rákosszentmilhályon meg ne kockáztassuk a jó példa követését. Cipésziparo- saiink, igen helyesen, idejében figyelmeztetnek rá okos kérelmükkel, amelynek hatása alatt szinte még melegebben és szívesebben vgoindolunk az inségakció szép, de nem könnyű munkájára. Sxinháx. Köszönő szó. Csaknem három hónapos évad után veszek búcsút Rákosszentmihály nagyérdemű közönségétől és mondok meghatódott lélekkel, hálás köszönetét a szives pártfogásért, amelyben szintársulatommal együtt részesítették. Az ujábbkori magyar színészet legsúlyosabb éve végén jöttem újra Rákosszentmi- hályra, azzal az érzéssel, hogy a tavalyi kedves tapasztalatok után, haza jövök ide és nem csak nem csalódtam, hanem a gonddal terhes évad végén megtaláltuk itt lótfentartásunkat, sőt a mi még talán ennél is fontosabb, szeretetet találtunk, csekély képességűnk és jóakaratu törekvésünk méltánylását leltük feli. Az annyit szenvedett és annyi csapással sújtott magyar színészet nevében, fogadják kérem hálás nagyrabecsülésünk kifejezését. Kérem, tartsanak meg szives jóindulatukban a jövőre is, emberi gyarlóságunkból eredő hibáinkat bocsássák meg és fogadjanak szívesen, ha Isten segitségével körükbe visszatérhetünk. Kiváló tisztelettel: Kallós József színigazgató. A szelvényberlőket ez utón értesíti az igazgató, hogy az évad végéig el nem használt bérletszelvényeket a jövő évadban is elfogadja, s azokkal akkor is lehet az előadásokat látogatni. *
