Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-14 / 33. szám
33 szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal mon Gizii jfuitalomjátéka szolgáltatott okot. Régii kedvelt je közönségünknek. Az idei viszontlátás csak növelte népszerűségét, mert szinjátsizásbeli tudása megizmosodott és újabb területekkel bő vitette működése körét. Nagyon melegen ünnepelték ós rengeteg virággal és ajándékkal halmozták el. A darab, amelyben fellépett, a »Mikor a kislányból nagy lány lesz« tipikus nyári operett, de sok alkalmat nyújt a szórakozásra. Salamon Gizi nem kapta meg benne aiz igazi teret, hogy képességeit csillogtassa, de így is sok tapsot kapott és egyik jelenetében, amely különben aiz egész darabból kiemelkedik, mégis megmutathatta szivét és tudását. Erdélyi Mici, Visiky és Vésey Margit játszott csak hálás szerepet, mint mindig — derekasan. Viisky táncait a végkimerülésig ujráz- ta'tták, még pedig teljes joggal. A többi szereppel kegyetlenül mostohán bánt el a szerző. A kiis Kallós Bandi, az igazgató fia, kedves és eléggé mulatságos volt az egyik kiemelkedő' gyermekszerepben, bárha még nem kenyere a színész kedés. Szerdán ismét szinültig telt ház előtt megismételték az »Egy kis senki« pompás előadását. A közönség megint alig tudott elhelyezkedni és ezúttal is kitünően mulatott a kedves darabon. Műsor: Pénteken: Mikor a kislányból nagy lány lesz. Szombaton a közkedvelt énekes színész, Lányi István jutalom játéka: Érik a buzakalász, operett, amelyben a kiváló énekes io magyar nótát énekel cigány kísérettel. A Cigánybáró tervezett előadása közbejött akadályok mi,att elmaradt, helyette ezt a sikert aratott újdonságot választotta Lányi jutalom játékául, mely bizonyára ismét egyik nagyon meleg és mozgalmas esténk les:z. Vasárnap délután igen olcsó helyárakkal »Sybilk, este pedig Bogár Ferenc komikus jutalomjátéka: »A drótostót«. Bogár is sok mulatságos alakításával szerzett magának híveket. Hétfőn délután »Az okos mama«, este »Érik a buzakalász« másodszor. Kedden a társulat legnépszerűbb és legkedvesebb tagjának, Viisky Istvánnak jutalom játéka, — kivételesen a Korzó mozgóban: »A bajadér«, operett, a Krédó zenekar közreműködésével. Viisky István, aki minden este teljes odaadással mulattatta közönségünket, meg is érdemli, hogy illő méltánylásban és jutalomban részesüljön. Szerdán »A drótostót. Csütörtökön megint nagyon nevezetes előadás következik: derék karmesterünk, Vajda Károly jutalom játéka és a budapesti évad legnagyobb sikere, »A fehér ló« operett, amely »Az arany kakas« ciimü hires bohózatból készült, kedves zenéjü, mozgalmas és. látványos, mindenekfeiett pedig mulatságos modern operett, mely végéhez közeledő' 'évadunk megint egyik nagyon nevezetes állomása lesz. Tábori naptó. A tábori életbe már úgy beleéltük magunkat, hogy amikor a Rákos Vidékét a legkedvesebb tábori vendég, a postás, meghozta, a benne rejlő itthoni élet idegen- szerűnek tűnt fel. Csak a jókedv mutatta, hogy szent- mihályi fiuk foglaltak államot az erdei tisztáson. A madarak csicsergése, a kis apródok hangos kacagásával önfeledten csendült bele az erdő csendjébe. Derűt varázsoltak a nagyok leikébe, akik a tábortűzi megemlékezéseknél sokszor szomorúan gondoltak az elszakított területek gazdag kincseire. Hej, ha jövőre a Hargita rengetegjében táborozhatnánk! .. . Talán, mint katonák. Az lesz csak a tábor. Révedező szemekből könnyes reménység csillogott bele a tábortűzbe; vége egy napra a szomorúságnak. Azután vidám nóták, hangulatos cserkészmókák tettek tanúbizonyságot a magyar cserkész életrevalóságáról, éltető jókedvéről. Sokat sóvárgunk a Kárpátok bércei után s még csonka hazánkat sem ismerjük. Ezért, mint mindig, ezidén is rajokban környék- kirándulásokat tettünk. A diósgyőri várrom még máig is hatalmas méreteivel boldogabb kor vitézeiről mesélt gúzsba kötött késői unokáknak. A várőr megfogja a kezem, s szomorúan vezet egy hatalmas, teljesen kiszáradt fához. 600 éves mogyorófa; tavaly még egyetlen ágán 7 szem gyümölcs termett. Nagy Lajos leánya, Mária ültette. Haldoklik még a természet is. Kis hajtás van a tövében, a nagy fa gyökeréből, mint utolsó sóhajtás, de virul, ápolják, s bíznak benne, hogy megmarad. A magyar szabadság fája is kidőlt, de keserű gyökeréből fakad még illatos virág, ha a jó Isten is úgy akarja. Egy órai gyaloglás után a lillafüredi pompás panoráma foglalta le figyelmünket. Zavartalanul gyönyörködtünk a vendégektől, sajnos, nem igen látogatott, csodaszép Palota szállóban és környezetében. A Hámori tó haragos zöld tükrében sokat nézegettük magunkat, de fürödni csak a holdvilág szokott esténkint benne. Ákos bá nem engedélyezte a luxus fürdőt Nem is tudta volna más oly beosztással kezelni a pénztárt, mint ő. No de azért volt füidés otthon Tapolcán. Kisebb- nagyobb csoportokban majd mindennap volt lubickolás a strandon. Kellett is ez, mert az éjszakai cipőkrémes huncutkodások nyomai nem egykönnyen tűntek el az apródoknál különben is maszatos arcokról. Különös jókedv volt az idén. A Harkályok és Gerlék nemes versengése nagyban emelte a cserkésznívót is. Mindig azt mondták, hogy az apródok miatt nem lehet semmi komoly dolgot csinálni; mindenütt alkalmatlankodnak és kétszer annyit esznek, mint a nagyok. Annyi bizonyos, hogy egyik-másik éjjel beállt az „önkéntes tűzoltók“ közé a lángot sem kapott szalmazsákokat illetőleg. De ezért meg is kapták a dorgatóriumot: „Növeszd körmeidet és ásd el magad“. Vagy igen közönséges büntetés volt a bokafogással kombinált nadrágfelületi csattanás, a „simázás“ . . . Tóth Laci a legifjabb apród és Kós Miska, a kilenc éves akrobata, hol merészségükkel, hol mókáikkal ejtettek bámulatba. Kár, hogy György atya nem lehetett ott az utolsó héten. Ó ugyanis hat legügyesebb táborozóval Eger felé mozgótáborba indult. A hazautazáskori viszontlátásig érzékeny búcsút vettünk. A Klucsik Rézi fülei oly bánatosan állták a terpeszt, hogy ő nem mehetett. Jó is, mert a becsomagolásnál nagy szükség volt a nagy emberekre, mert az apródok a kis Orsech Pipi őrsvezető vezénylése mellett alig tudták saját holmijukat összeszedni. Nehezen ment a bucsuz- kodás. Annyira megszerették a kereszt tövében elmondani a reggeli imát, hallgatni Bartos Márton tisztelendő ur szívhez szóló exhortációját, s megköszönni a javukat szolgáló, szigorú, de szerető büntetéseket. Hatalmas máglya lobog a „kerekluku tűz“ körül. Az utolsó tábortűz. Milyen szép volt! Kis szöszke gyerek könnyes szeme hanyatlik ölembe. „Laci bá*, mért megyünk haza, oly jó itt lenni.“ De a tűz lassan elcsendesedik s belevegyül a táborbúcsúztató kedves dal akkordjaiba: Üres a tábor, most búcsúzik tőle, A dalos ajkú, sok cserkészdiák. Örömben töltött szép napok emléke Lelkemben zsong még, mint tündérvilág. Amint a tábort nézem elmerengve, Az én szemem is, mintha könnyes lenne. A kedves tábor vissza-vissza vár. Üres a tábor nincs lakója már. Szénás László.
