Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-24 / 30. szám
XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. julius 24 vasárnap, 30. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A miről senki se beszéli. Hetek óta zeng a halihó a fővárosi sajtó berekben a villamos vasutvállalatok ellen. A Hév. átvételének meghiúsítása nem sikerült és bizonyára nyom nélkül marad az utolsó kísérlet, a fellebbezés is, mely épen attól a kormánytól kívánja a közgyűlésig határozat jóváhagyásának megtagadását, amelynek pártja a határozat hozatalát nagy eréllyel és küzdelemmel kive rekedte. Nincs okunk rá tehát, hogy váratlan fordulattól tartsunk és megnyugvással várjuk azt a nem hosszú időt, amikor a fővároskörnyéki közlekedés irányítása a Beszkárt 'kezébe kerül és legmelegebb érdeklődésünk már most méltán fordul a székes főváros villamos üzeme felé. A napisajtó a Hév. után most a főváros villamos vasútj át szapulja nem csökkenő lendülettel és a Beszkárt. — mi tagadás benne — rá is szolgált a kemény számonkérésre. Rászolgált korszakos újításával, a külföldről átplántált térképes jegy rendszerrel, még újabban pedig a legújabb menet rendik ed}- veskedésével. Az előbbiről már régen megmondottuk a véleményünket mi is: addig nem lesz boldogság és megelégedettség a földön, amíg az emberek mesterséges korlátozásokkal gyötrik egymást és azon mesterkednek, hogy a létezést egymásnak megnehezítsék. Mihelyt az egyszerű, a természetes, a könnyű lesz az uralkodó, rögtön egymásra talál a vasút és az utas, az eladó és a vevő és rendelkező fél és közönsége. Meg lehet a vállalat érdekeit védeni, el lehet a visszaéléseket hárítani a nélkül is, hogy az ártatlan emberek életét megkeserítsék és szűkös garasait méltánytalanul kiszedegessék. Minderről eleget beszéltek már hetek óta, — fájdalom, a nélkül, hogy a legkisebb hatása mutatkoznék az elégedetlenkedő panaszáradatnak. Arról azonban senki sem beszélt még, hogy milyen csomagolásban 'tálalta fel a Beszkárt ezt a közutálattal fogadott újítását. Pedig ez a körülmény mindennél jellemzőbb. A térképes jegyek életbeléptetését tudtul adó hivatalos hirdetés ugyanis ezeket mondja: »... térképes menetjegyeket vezetünk be abból a célból, hogy az érvényben levő szállítási feltételek betartása hathatósabban ellenőrizhető legyen.« Majd: »a háromszori átszállás lehetősége változatlanül fentartátik«. Nos, jó magyarom, érted ezt? A hány szó, annyi magyartalanság, az egész pedig nyakatekert, homályos hivatalos stilus virág. így beszél a közönségével a villamos társaság, amely nem csak aktagyártó vén hivatalnokokat szállít és amely — állítása szerint arra törekszik, hogy közönségével megértői kapcsolatot találjon és vele szeretettel teljes viszonyba kerülhessen. Nem fényképe ez a csekélynek! látszó dolog a vállalat egész begombolkozott, hivatalszagu adminisztrációjának, egész lelkületónek ?! Akik ilyen mondatokat tudnak leimi a közönségük számára:, azoktól csakugyan nem várhatja senki, hogy mindenki számára könnyű és egyszerű jegyrendszerrel tudják a vasutat népszerűbbé tenni, a helyett, hogy a nehézkes és bürokratikus térképes-zaklatással keserítsék meg az életét ? Az apostolok olyan nyelvein beszéltek, amelyet mindenki megértett, nem volt szükségük rébuszokra. A nagyképü, hivataloskodó nyelvgyötrés csak a cél kendőzésére való és annak a távolságnak a jele, amely a rendelet kigon dalóját az üzletfelétől elválasztja. Ne »vezessenek be« nekünk semmi újítást. Mifelénk csak a gyermeket lehet az iskolába bevezetni, halnem léptessenek életbe egyszerű, érthető és fur- fángtól mentes menetjegyeket, amelyek ennyi vagy annyi átszállásra jogosítanak és akkor a szabályokhoz alkalmazkodni fog, minden nehézség nélkül az utas, aki szörnyülködve mered ma a vasút borzalmas szövegű hirdetményeire és a rejtelmes és félelmetes térképes jegyek csodájára. S*inhá%. Clsaknem teljesen kiszámithatatlanul szeszélyes a közönségünk. A legbizonyosabbnak gondolt estéken minden várakozás és logika megcsúfolásával — egyszerűen otthon marad, máskor pedig váratlanul zsúfolásig megtölti a színháztermet. Valamelyes következetességet legfeljebb abban találhatunk, hogy mihelyt néhány fillér ráfizetésről lenne szó, vagy csak rendes áron kellene megváltani a jegyeket, már elmarad a közönség, — csak a zóna előadások, a »félbelyárak« jelentenek még némi vonzóerőt. Tehát a pénztelenség! Nem széliünk vitába ezzel a szomorú körülménnyel, de azért azt se lehet kétségbevonni', hogy egy kicsit, — nos egy kicsikét — rá is szoktak az emberek a sírásra és ijedt takarékoskodásra és akkor is fogukhoz verik a garast, amikor — nem illenék és amikor ezzel szívtelennek és hálátlannak mutatkoznak. Ilyen volt a héten a szép jutalamjáték- este, amikor megint egy kicsit szégyenkezni kellett a publikumunkért. A társulat egyik legkiválóbb tagja,- Benkő Ilona, még hozzá az egyetlen szentmihályi, ő tartotta ;a jutalomestjét, mégis cserbenhagyták a honfitársai. Szentmihályon van néhány száz önálló iparos és kereskedő. A kiváló tehetségű drámai hősnő régi, törzsökös helybeli iparos leánya, mégsem tudták megtölteni a színházat és a félig telt terem közönségének zöme is a törzsökös bérlőkből került ki — s különösen a hátsóbtb sorokból hiányoztak sokan. De tartsunk rendet. Beszámolónk múlt csütörtökkel kezdődik, amikor örvendetes meglepetés érte
