Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-07-17 / 29. szám

XXXli. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1932. Julius 17. vasárnap, 29. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Mesterséges holdfény.

Érdekes hír járta be a világsajtót. A londoni állatkertben mesterséges holdfényt idéznek elő, hogy vele kicsalják rejtekhelyükből azokat az állatokat, amelyek csak éjszaka járnak.

Na, hát ezt a pompás ötletet szélesebb körben is értékesíteni kellene és mindenesetre meg kellené tanulni az európai szárazföldön, közelebbről a mi szegény, kis,, megcsonkított országunkban is. Egy kis mesterséges világosság csakugyan elkelne az emberi gyarlóság és korlátoltság egyre feketébb sűrűjében.

Komisz ember, rossz ember mindig volt a világon, — ostoba is akadt bőségesen. Kellemetlenséget, kárt okoztak mindenkor eleget, — az utóbbiak bizonyára még sokkal többet, mint az előbbiek. Azonban most, az erkölcsi, gazdasági és közéleti »apály« e szomorúan klasszikus korszakában valósággal farsangot ülnek és megmételyezik az egész életet.

Az, hogy háború volt nem csudálni való. Az ember természetében és a természet törvényeiben gyökerezik. Évezredek óta volt és bármily csodálatos fejlődést és haladást tett is az eszére és lelkére méltán büszke ember, valószínűen »az idők betöltőig« igy is lesz. Már a kisfiú élete csupa verekedés, ;az ifjúé versenygés, vetélkedés, a férfiúé küzdelem, s még az öregé is, habár már nem ököllel vivott-harc és vitatkozás.

A nagy, pusztító háború után pedig megkeseredik az emberek szája, elérkezik a természetes visszahatás, a »nagy lehangolás«. Akinek élete erre a korszakra jut, elkárhozik már a földi léte alatt. Ilyen kárhozatban élünk mi évek hosszú sora óta, mely évek sorozata rettentően sok az ember életében, de röpke pillanat csupán az idők végtelenségében. Az a bizonyos történelmi szabály, mely a korszakok hullámzó vonalát, a váltakozó emelkedést és sülyedést, a történelmi apályt és dagályt tanítja, nagyobb távolságokon érvényesül, mint a mekkora az ember alig néhány évtizedes élete. A vigasztalást, hogy majd minden jóra fordul megint, ismét a derék, a jó, a nemeslelkü emberek kerekednek felül, újra a nemes idealizmus válik uralkodóvá, a sérelmek orvoslást nyernek, a megalázott igazság újra felmagasztosul, a rut és fojtogató gond helyét jólét, öröm és boldogság váltja fel, — bizalommal elfogadhatja az emberiség, de el nem érhető mennyei zenének hallja csupán az ember, aki ma kénytelen rá, hogy létfentartásáért csüggedő lélekkel, megalázottan és mindentől undorodva küzködjék, mint a sárba süly- lyedt vándor, aki minden lépésével verejtékezve tudja csak lábát kivonni az iszapból, hogy a következő percben újra ,még mélyebben merüljön bele az undok talajba.

Nem elég a bajok tömkelegé, amely a világra szakadt, — az emberek még maguk súlyosbítják a sorsukat, nehezítik meg helyzetüket. így van ez mindenütt, a világot kormányzó, irányitó nagy nemzetközi fórumoktól kezdve a legkisebb helyi közüLetekig. Nem mulhaitik el hét, hogy valami bosszantó, kellemetlenkedő rendszabályt ne hoznának, hogy valami fel ne merülne, a mi lényegében csak arra jó, hogy az életünket keserűbbé tegye és létfentartásunkat meg- nebezitse. Napról-napra nehezebb a megélhetés, kisebb a jövedelem, de több a kiadás és egyre több a korlátozás. Az irigyek, a sivár lelküek, a könyökkel törtetők, a falánkok, az éhesek, a higvelejüek, a testi és lelki betegek, a közönségesek kaján tömege törtet elő, hogy az átalakulás lázbeteg és nyomorult állapotában sínylődő világban magának helyet és érvényesülést verekedjék ki és elpusztitsa az értékeket, amelyek helyébe jobbat, becsesebbet adni nem tud.

Hol van az igazi napvilág, amelynek fényétől újra eltakarodnának a napvilágtól irtózó csu- szó-mászók, az odúk rejtőzködő lakosai? Hangjukat eleget halljuk, kártevő munkájuk eredményét busán szemléljük világszerte. Gyújtsuk meg a lámpást, amelyben az igazi krisztusi emberszeretet fénye, a tiszta, nemes hazafiság lángja és az emberi jóság és nemesség bűvös, fehér sugara ontja a világosságot és mindjárt türhetőbbé válik a történelmi apály $;zO" moru korszaka is és gyorsuló iramban közeledik a világirányzat várvajvárt jobbra fordulásának tündökletes, boldog ideje.

Színház.

Újból örömmel kell megállapítani, hogy a Kallós színtársulat előadásai iránt fokozatosan növekedő érdeklődés mutatkozik, bár még mindig nem akkora, mint a minőt ez: a csakugyan szorgalmas és tehetséges társulat megérdemelne. Az is furcsa jelenség, hogy közönségünknek leginkább az ügyes címmel elindított uj darabok kellenek, mig az igazi értékekre rendszerint kevesebben kiváncsiak. Rákosszentmihály közönségét eddig nem igy ismertük. Mélységesen elkeserítő és szégyenletes volt például »A bor« előadásának ijesztően kicsiny közönsége. Fogadások történtek az előző napokban, hogy legalább kétszer meg kell ezt az előadást ismételni, hogy a közönség érdeklődését kielégithessék és — ime az első este már csúf kudarccá vált, jóvátehetetlen szégyenére községünknek és közönségünknek. A Gárdonyi kiasz* szikus értékű, legjobb alkotását bizonyára sokan ismerik, de azért szívesen kiegyezném annyi ezresben, ahánya:n még nem látták, — fiatalságunkról nem is beszélve. A gyérszámu közönség sorában egyik igen müveit, közéleti szereplőnk, ki már túl jár élete