Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-06-12 / 24. szám

XXXII. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1932. junius 12. vasárnap,

24, szám.

rákos vidéke

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

CSIZMADIA GYULA t |

Megint nagy a mi gyászunk. Megint mélységes fájdalom sújtott le ránk. Meghalt Csizmadia Gyula plébános, Rákö ss zent mihálynak kilenc éven át volt lelkésze, akinek nevéhez fűződik Rákosszentmihály egyházi önállósítása, egyházközségünk újjászervezése és sok-sok alkotás, egészen a róm. kath. polgári fiúiskoláig. Kiváltságos lélek volt. Világos elme, nagyszerű emlékező tehetség és olthatatlan vágya az alkotásnak jellemezte. Barátainak száma légió volt, népszerűsége kiterjedt az egész vármegyére. Kiskunfélegyháza saját fiának tartotta, de igazi otthona mégis, mindhaláláig Rákosszentmihály maradt. Itt érezte magát legjobban és itt szerette őt mindenki, valláskülönbség nélkül.

Érdekes, rendkívüli ember volt. Istennek hü szolgája, hazájának lángoló lelkű fia, a magyar kultúrának hivatott munkása volt; nem csak derék pap, hanem melegszívű, közvetlen modorú, szeretetreméltó „ember, aki az élet minden körülménye között megértő, emberszerető, mindenki iránt'készséges és jóakarata tudott lenni. Nagy szervező erő és ügyes taktikus, aki nem ismert akadályt, mig célját el nem érte. Nem önző célját, hanem a jó ügyét, amelyet felkarolt, vagy azét a valakiét, akinek érdekében közbenjárására vállalkozott. Erre soha sem kellett kérni, mindig önként jelentkezett. Csodálatosan nagy összeköttetésekkel dicsekedhetett, amelyek szálai felnyúltak a legmagasabb körökig és ő mindent és mindenkit felhasznált, minden követ megmozgatott, ha valakinek valamelyes méltányos törekvését kellett előmozdítani. Elve volt, hogy pásztorkodni kell a templomon kívül is és minden alkalmat felhasznált arra, hogy hatását a társadalomban és közéletben is érvényesíthesse.

Magyar tragédia, hogy ennek az: embernek apró kis ügyek útvesztőjében kellett küzködni, mert nem akarták igazi értékét felismerni és megfelelő módon kamatoztatni. Az »Ember tragédiája« falanszter jelenete jut eszembe, amikor rá gondolok. Ott Michel Angélával széklábat faragtatnak. A Csizmadia Gyula szervező ereje, okos, derűs filozófiája, nagy emberismerete es szeretete arra szorult, hogy apró ügyek hétköznapi gondjaival kelljen bíbelődnie. Ő mindenkivel szemben jó volt, mindenkit jól ismert és mégis szeretett. Kevés olyan őszinte lelkű testvér akad az emberek társadalmában, mint ő, ki soha embertársáról rosszat nem mondott. Még a gyarlóságra is talált mentséget és bár voltak neki is rosszakarói, irigyei, nem gyűlölt senkit, békén tűrte el az igazságtalanságot is.

Sok helyen megfordult, sokat próbált, kicsiny körében sokat produkált, sok szeretet magot hintett el, miközben az élet elrobogott felette, anélkül, hogy igazi emberi és papi értékei kibontakozhattak és megfelelő teret találtak volna. Fiatal korában harcos hazafi volt, ki a vallástalan szocialisták ellen Hódmezővásárhelyen vívott sikeres küzdelmet. Sokhelyen káplánkodott, mígnem Kiskunfélegyházán lett zárdái lelkész és hittanár. Innen került Rákosszentmihályra, ahol élete főmüveit alkotta. Tőlünk saját akaratából ment »gazdálkodó«, plébániára Tápióságra, onnan csere utján a kies Nógrád-Bercelre. Szive azonban visszahúzta közénk. Ismét cserélt és Kistarcsa plébánosa lett. Itt méltánytalan és igazságtalan intrika érvényesült ellene. Téves jelentések alapján áthelyezték, de igazsága csakhamar kiderült és ő Kiskunfélegyházán kapott kedvező elhelyezést, hol csakhamar vendégül látta püspökét és megérhette igazságának elismerését. Az igazi elégtételt azonban most őszre vártuk, de ezt — sajnos — már nem érhette meg.

A gyászhir futótűzként terjedt el. A Rákosszent- mihályi Nagykaszinó nyomban kitűzte a gyászlobo-- gót egykori alelnöke iránt kifejezett kegyelete jeléül.

Szomorú elvesztése fájdalmas gyász a »Rákos Vidéké«-re is. Egy évtizeden át itt dolgozott velünk minden héten. Élvezhettük csodálatosan gazdag tapasztalatait, mindenben alapos ismereteit, jóizü humorát, csillogó kedélyét, nagy emberszeretetét. A legjobb, leghübb barátot vesztettük el benne és halálával sok-sok szép tervünk száll füstbe. Mindig azt reméltük, hogy rengeteg emléke, sok-sok jóizü története és megfigyelése felhasználásával, a nyugalmasabb napokban együttesen maradandó gyűjteményeket, irodalmi munkákat készítünk. Mi mindent akartunk megírni, feldolgozni! A »nyugalmasabb idők« azonban,—úgy látszik, a magunkfajta embereknek már csak ott kint érkeznek el, a halottak néma birodalmában ...

Csizmadia Gyulát néhány héttel ezelőtt fülfájás támadta meg. Nem vetett rá sok1 ügyet, házilag kezel get te, mígnem a múlt hét végén már a mandulája is megfájdult. Egy-két napig Félegyházán gyógyították, itt felismerték a baj komolyságát és Budapestre szállították a beteget a Verebéiy-klinikára, hol nyomban megoperálták, de már későn volt. Másnap este meghalt . . . Nyolcvan éves apja, Csizmadia Gyula ny. tanító, testvérei: Lajos öccse, Irma, jász- árokszállási és Rózsika, — Hauser János né — aszódi tanítónő siratja. A budapesti uj köztemetőben temették el, megható részvét mellett. Kedves ..barátja, Vedres Béla pestújhelyi apát esperes temette.Pichler István esperes-plébánosunk és Benczik Latos segédletével. A Krédó énekkar énekelt és testüíetíleg kivonult a szentmihályi egyháztanács. De népes kül-