Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-22 / 21. szám

XXXII. évfolyam.

ftákosszentmihály, 1932. május 22. vasárnap.

21. szám.

rAkos vidéke

7ARSADAL1K, KÖHieAZGATáSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA*

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

A község bírája.

Igen rövidesen megtörténik Ráköss zen t mihályon a b iró választ ás. Nem a rendes, tisztujitás alkalmával esedékes választás, hanem csak formaszerü megerősítése a két év előtt történt akaratnyilvánításnak, amely szinte imponáló egyhangúsággal emelte a bírói székbe Keeskeméthy Vincét egy kicsike, de annál hangosabb csoport ellenkezése közepette. Az egy idő óta minden közügyünkben elmaradhatatlan fellebbezés ezúttal annyiban eredményre vezetett, hogy a felsőbb fórumok a névszerinti szavazás elrendelésének mellőzését tévesnek minősítették és 'a választás megismétlését rendelték el.

Arról van szó tehát, hogy a még hátralevő esztendőre bírót válasszunk és polgárságunk a két év. előtti választás eredményét akarat nyilvánításával újból megerősítse. Ilyen körülmények között, mint e tekintetben a közvélemény már egészen határozott alakban ki is alakult, három szempont szinte parancsolja azt, hogy a választás megismétlése a múltkori eredmény nyomatékos megismétlése legyen: az elégtétel, amellyel a választóközönség önmagának, Piukovich József dr. tb. főszolgabirónak és Keeskeméthy Vince bírónak tartozik. Önmagának, mert hiszen polgárságunk hatalmas tábora abban a meggyőződésben él, hogy a múltkori választás szabályszerű volt, Ott valóban a saját akaratát nyilváníthatta és nyillvá- nitotta korlátozás nélkül, — tehát nem lehet előtte közömbös, hogy a mostani, felsőbb kívánságra történt próbatétel ugyanazt az eredményt szolgáltassa és a polgárság igazi szándékát és kívánságát meg ne hiúsíthassa. Piukovich dr. tb. főszolgabirónak, aki gyakorlati szempontból és a valóságban, mindnyájunk szemel áttára szabályszerűen és legjobb meggyőződése szerint járt el, még ha a pusztán papirosról és a paragrafus szerint Ítélő hatóságok formahibát fedezhettek is fel benne. Piukovich dr. annyira becsült és népszerű férfiú Rákosszentmihályon, hogy meg kell mutatni már az ő személyét tekintve is, hogy eljárása érdemben és lényegében csakugyan helyes és igazságos volt és nincs olyan formaság a világon, amelynek alkalmazása azt megcáfolhatná és eredményén változtatna. Végül Keeskeméthy Vince túránknak, akinek sem tiszteletreméltó egyénisége, sem pedig sok évi eredményes és értékes munkálkodása nem szolgált rá, hogy meghurcolásokat, felesleges izgalmakat és huzakodásokat kelljen elszenvednie. Különösen nem most, amikor az őt ért családi csapás lelkének annyi fájdalmat okozott és amikor a természet kérlelhetetlen törvényei szerint korban előrehaladván, méltán tarthat számot a hálára kötelezett polgárság megbecsülésére és gyöngéd szeretetére, a helyett, hogy durva és kíméletlen támadásoknak és igaztalan kisebbitéseknek tennék ki.

Keeskeméthy Vince érinthetetlen, puritán tisztességéi, jóindulatú, derék ember.

Ezt még a legádázabb ellenségei sem vonják kétségbe. Aki igazságosan tud és akar Ítélni, annak azt is el kell ismernie, hogy a község gazdasági ügyeinek intézésében igen nagy és elévülhetetlen érdemeket szerzett; szakértelmével, odaadó buzgalmával olyan eredményeket ért el, amihez foghatót avatatlan, vagy nem gazdasági képzettségű ember meg sein közelíthetett volna. Az ő alkotása a fadíszétől megfosztott község tervszerű beültetése, ami évtizedek múlva is hirdetni fogja emlékét. Ez a munka még nem nyert befejezést és nem csak Keeskeméthy Vincével szemben volna méltánytalan dolog, ha nem ő végezhetné be, hanem súlyos kárt jelentene az a községre is. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Kecs- keméthy Vince abban a munkájában nem támogatásra talált, hanem sok-sok akadályra és rideg meg nem értésre, sőt szándékos félremagyarázásra. A községi ültetvények védelme és szeretető sokáig hiányzott a lakosság egy részéből, a súlyos gazdasági viszonyok állandóan korlátokat szakbtak a bíró tervei megvalósítása elé, — a mindenben gáncsoskodók pedig megfosztották a községet attól a lehetőségtől, hogy a kínálkozó szerencsés alkalom felhasználásával megfelelő faiskolát létesithessen és ezzel jövedelem- forráshoz jusson. A potom áron felkínált területet igy nem tudta a község megszerezni és a szakértő biró tevékenysége számára nem nyithatott uj területet. Keeskeméthy Vince azonban még így is jóformán minden költség nélkül oldotta meg a nagy feladatot, a hatalmas kiterjedésű község befásítását és csaknem ingyen szerzett a községnek irigyelt fogatot, majdnem költség nélkül tartja fenn azt és végeztet vele a község számára állandóan sok hasznos, egyébként nagy költséggel járó munkát.

A lakosság természetesen azt szeretné, ha a bíró csudák művelésére is képes lenne és a sár, por és utak javítása dolgában is több eredményt érhetne el. E tekintetben csak az tehet szemrehányást, aki sem a község háztartását nem ismeri, sem nem járatos a közigazgatás szervezetében. Sok minden jó lenne, de mindenhez csak egy kell elsősorban, — pénz és pénz. Ez azonban nincs, sőt ha lenne, akkor se lehetne azt tenni vele, amit akarunk, mert a vármegye pórázon vezeti a községet. A bíró maga, bármilyen szép és tekintélyes tisztet tölt is be, nem egyéb, mint a község gazdája, aki a meghatározott keretek között és a rendelkezésre álló eszközökkel végezheti csak a dolgát. Az újabb közigazgatási szervezetben még csak nem is feje a községi hivatalnak, nem kormányzó hatáskört tö’t be, mert a főjegyző a hivatal felelős vezetője és igazgatója, a képviselőtestület a községi ügyek irányitója, (sajnos, ebben is alaposan megnyirbált és összezsugorodott autonómiával) szinte