Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-24 / 17. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 17 szára. A magyar ember a vadászatot kedveli ós ért is hozzá, de — fájdalom — ebben a drága sportban vajmi kevés embernek lehet része. Manapság még kevesebbnek, mint régebben. A sportszerű céllövészetet régente inkább a városok idegen származású polgár, sága folytatta, mint Budán, a Polgári lövészegyesület gárdája, amely valamikor nevezetes munkát végzett és eleven életet teremtett, de azután évről-évre mindjobban elcsendesedett. A nyárspolgári lövölde-élet lassankint divatját múlta teljesen. A modern korban azonban mindenki tudja, hogy a céllövészet, mint sport is első helyet érdemei, a svájci, a lengyel és egyéb tanulságos példa pedig alaposan megtanít rá, hogy az ilyen gúzsba kötött és megnyomorított országnak nemzeti szempontból mit jelent az, ha kellően gyakorlott, ügyes, nyugodt- kezti fiatalsága megismeri és megszereti ezt a munkát. Nagyon komoly feladat tehát, hogy a mostohán kezelt sportot népszerűvé tegyék és abba minden épkézláb embert, öreget és fiatalt egyaránt bevonjanak, és már ma meg lehet jósolni, hogy ez a nagy hazafias munka rövid idő alatt el is éri a célját. Mi még tanúi, sőt részesei voltunk a labdarugó sport meghonositásának és hallottuk azt a sok lekicsinylő kritikát, amely az első kísérleteket köh vette. Nekem még megbuktatták az egyik tanulótársamat, mert a tanári tilalommal szembeszállva, a,z akkor hires nemzetközi kerékpárversenyen a mil- lennáris pályán megverte a vendégszereplő külföldi nagyságokat, ma pedig tenyéren hordozza az ország a kiváló sportembereket. A lövészsport művelésében igen rövid idő alatt nagyon szép eredményt ért el a mi ikerközségünk, Rákosszentmihály és Sashalom. Mindegyik külön szervezetben neveli bajnokait és nemesi versenyben törekszik a diadal pálmájáért. A mit a két egyesület eddig már elért, bőségesen megérdemli, hogy a hirrovat egyszerű beszámolója helyett a megérdemelt elismerést ilyen megkülönböztetett alakban nyerje el. Erre pedig alkalmul szolgál a legutóbbi sashalmi lövészverseny, amelynek sportszerű eredményeinél is siókkal értékesebb érdemeit kell nyomatékos példaképen feljegyezni. Ugyanis ezúttal jelentkezett a lövészsport mifelénk talán első Ízben azon az utón, amely a kívánt népszerűség kapujához vezet. Ez a verseny nem csak zártkörű sportmérkőzés volt, amely néhány lézengő, kiváncsiskodó előtt a maga száraz, szabályos rendjében lefolyik, hanem olyan társadalmi esemény, amely széles körben felkeltette a közönség, elsősorban a derék, hazafias polgárság érdeklődését és a vidám, mozgalmas szórakozás és látványosság jellegét öltötte fel. Szóval Sashalmon már felébredt az érdeklődés a lövészet iránt, már gyűlnek a versenydijak, már van néző és van hangulat. Ha tréfás, különleges holmi is akad a komoly dijak között, annál jobb, a mulatságot, a kedvet csak fokozza. Az eső, mely műsoron kivüli számként a lövészverseny tömegének nyakába szakadt, nem ronthatta meg a nap sikerét, csak mint külön tréfás tényező szerepelt. Még egy nagyon örvendetes jelenséget kell kiemelni a versennyel kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy Rákosszentmihály teljes lelkesedéssel vett részt a test vérközség lövészeinek mérkőzésében és ez az alkalom is megint egy fokkal hevitette a barátság, az összetartozandóság érzésének melegét a két község között. Ezt az érzést pedig most már őszintén és céltudatosan ápolni és gyarapítani kell és mindenki, aki bármelyik részről ebben eredményesen munkálkodik, — egyesek úgy, mint egyesületek és testületek — méltó a legőszintébb elismerésre. Az alábbiak egyébként részletesen beszámolnak a nevezetes lövészverseny lefolyásáról. Mi azonban, a mi kedves művészünk, Mühlbeck Károly jóvoltából még ráadásul abban a finom ajándékban is részesíthetjük községünket, hogy a versenyről egész sorozat mulatságos rajzot is bemutatunk, melyek a Rákos—■ Vidéke mai számát ékesítik. A versenyen a sashalmi és szentmihályi csapaton kívül részt vett Cinkota, Soroksár és Pestújhely is, összesen 129 versenyző. Fővédnök: Schweiner János tábornok, védnök: Milosevics István tábornok, Höfer tábornok, Révész Béla dr. főszolgabíró, Hol- lósy-Kuthy Lajos dr. és Alapfy István rendőrtanácsos volt. A tizszemélyes csapatversenyben első lett Cinkota (851 pont), második Sashalom (832), harmadik Rákosszentmihály, azután Soroksár és Pestújhely következett. Az egyéni versenyben Sashalom lett az első nyolc díjjal, Cinkota 7, Rákosr >szentmihály és Soroksár 4—4, Pestújhely 3 dijat nyert. A sashalmi ifjúsági versenyt Tábory Ernő nyerte 75 ponttal, második lett Schmidt László. Az első és második csoport diját (művészi díszoklevél és olajfestmény) Réthey Ferenc dr. és Mayer Ferenc ezredes adományozta. Összesen 35 dij volt, köztük: 5 ezüst szelence, egy pár nagy ezüst virágváza, egy ezüst virágkosár, egy nehéz ezüst serleg, egy női japán selyem ruha, egy férfi ruha, 2 diszkötésü könyv, ezüst órák, ezüst ceruzák, öngyújtó, sonka és borok. — A díjkiosztás előtt Réthey dr. köszöntötte a védnököket,, a verseny után pedig Schweiner János fővédnök mondott nagyhatású beszédet. Végül kilencven terítékes vacsorán gyűlt össze a társaság. Itt Gömöry Árpád ezredes, Északpestvármegye testnevelő felügyelője, Réthey dr. és Obetkó (öt egyesület nevében) mondott nagyhatású beszédet, melyek során nemes Keszegics Fedor alezredes, lövészegyesületi elnök érdemeit meleg szavakkal méltatták. Ssfhentes Hannifcer Ernő Pálya-ut és Szentkorona-u. sarok. Állandóan friss áruk. Pontos kiszolgálás. É rtaeifam a 1 közönséget, hogy I. oszt. ■ ICDIICIII temetést, tölgyfakoporsóval, selyem hímzett szemfedéllel, sírhellyel, egyházi költségekkel együtt 260—350 pengőig vállalok. Disztemetés, érckoporsó 350— 500 pengőig. Olcsó temetést jutányos áron vállalok. Szives pártfogást kér Varga László Rákosszentmihály, Rákosi-ut 64. szemfödél és koszorukészitő (Őrangyal temetkező vállalat.) Rákosszentmihályon, Szentkorona-utca 31. (közvetlen a kétoldali villamos megállónál) modern 2 szobás, fürdőszobás, beépített, szobának használható verandás lakás május 1-ére mérsékelt bérért évi lakásnak kiadó. Mészáros József MOS, FEST TISZTIT Rákosi-ut és Remény- U. sarkán.
