Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-22 / 8. szám
4. oldal. RÁKOS VIDEKB 8 szám. A kandalló elején levő rácson, a német császár egy hires mondása díszeleg. Ha ezt a mondást az ember elolvassa; erre figyelmeztetik a látogatót és egy szót megváltoztat benne, az egész' mondatnak más a jelentősége és éppen a fordítottja. Ezt a szótréfát a franciák csinálták mióta ők itt az urak. Ha valaki ezen a vidéken jár, el ne mulassza megtekinteni. Az ember azt sem tudja mit csodáljon meg, a szép várudvart a kút tál, vagy a szép lépcsőházat, vagy a még szebb kilátást. A vár úgy néz ki a vonatból, mint egy büszke sas a hegytetőn, amely gyönyörködik az alatta elterülő táj szépségében. Strassburg, most Strasbourg az a csodálatosan szép, modern, tiszta város. Nem csodálom, hogy fájt a franciáknak az elvesztése 1870—71. után és a várost jelképező szobrot letakarva tartották Páris- ban mindaddig, míg vissza nem kapták és nagy ünnepségek között vették le azután a leboritó leplet a szoborról. A dóm hatalmas építő művészeti remek, állandóan javítás- alatt van. Az ottani püspök áll a szeparatista mozgalom élén, amely célul tűzte ki Elszász és Lotharingia autonómiáját. Önkormányzatot akarnak maguknak, hivatkozva ősi szokásaikra, nyelvökre és a hithü katholikus voltukra. Nincsenek egynéze- ten a franciákkal az állam és az egyház szétválasztását szabályozó törvény alkalmazásában. Szép, gyönyörű utcák, színház, pályaudvar stb. mind-mind jó érzést és a polgárság vagyonosságát é:s szorgalmát hirdeti.Itt végződnek a Vogesek hegyláncai Srasbourg alatt. A vonat őrült sebességgel vágtat tovább Lotharingia fővárosa Metz felé; innen kezdve ránk borul a korai délutáni szürkeség és a köd, de a réteken és a szántóföldeken látni a szorgalmas gazdakezeket, amint végzik a kerti és a mezei munkájukat. Csodálkozik az ember a Rajna folyóból kiágazó csatornákon, amelyek a szántóföldeken és dombokon vezetnek keresztül, néhol bevágásban, néhol pedig a szántóföldeken magasan teknő formájú töltésben. Ezen csatornákon közlekedő uszályokat néhol emberi erővel vontatják, néhol ló, öszvér segítségével, másutt nagyobb városokban pedig kis villamos motorok erejével. Hiába, a vizi közlekedés, illetve a szállítás, sokkal olcsóbb a szárazföldi és vasúti szállításnál és ezt az előnyt kihasználandó, építették meg ezeket a csatornákat. Mint már említettem, Strasbourg után eltűnnek a Vogesek és a vonatunk nyugat felé kanyarodik az Argonne hegység irányába, elhagyjuk ezt a szép vidéket, hogy rohanjunk az ipari metropolis felé. Néhol 90—-100 kilométeres a sebesség, még a hen- gerszerűen megépített vonatban is érzi az ember a levegő nyomását. Metzet már teljes sötétségben érjük el és innen mindinkább ritkul az »elszesze dues« (elszászi német) beszéd, mind több és több lesz a francia utas. Metz ugyan olyan szép város mint Strasbourg, emelt is a temploma, a dóm és az öreg városrésze érdekes, hasonlít a piactéren levő árkádos boltok roud Bern Svájc főutjain levő árkádos kereskedői házakhoz. A pályaudvar olyan rendes, tiszta, mint a Strasbourg!. Metz után legnagyobb város Thionville. Ez már a nagy gyáripar városához tartozik. Itt hagyjuk el közben a volt német-francia határt is. Thionville, Chambrai, Hirzon, stb. ezek a városok mesélhetnének sokat a világháborúról, az itt lefolyt harcokról. Itt marad el jobbra Luxembourg nagyhercegség határa és már az ember közel jár a belga határhoz is. Sedán! Ki ne ismerné ezt a várost, azt a csapást, ami a francia hadsereget érte itt 1871-ben. Mac Mahon tábornok vezetése alatt álló francia hadsereget, itt kerítették be a németek és itt esett fogságba a franciák utolsó császára, III. Napoleon. Ez a gyászos végzet véget vetett az akkori háborúnak és egy hosszabb idő következett azután, a francia revanche ideje, hogy újra és még véresebben fellángoljon a harc Elszász és Lotharingiáért. Ugyancsak ezek a városok, községek és faluk mesélhetnének a német hadseregek 1914-ben történt előretöréséről, amely előre törésnek áldozata lett Luxembourg is és vele együtt Belgium. Milyen más lenne ma az öreg Európa térképe, ha meglett volna a német utánpótlás és nem bízzák az itteni német hadsereg vezetését, a tapasztalatlan, hirtelen, elbizakodott német trónörökösre; hiába adtak mellé kipróbált, tapasztalt, öreg tábornokokat, ő ment. a maga fiatal feje után. Marne folyó, Verdun, itt tanulta meg aztán, hogy kivel áll szemben és hogy elszámitotta magát. Az északon Dunkerque, Calais erődítései; délen, a középen pedig a Marne és Verdun szabott határt a fiatalkorú hevességének. Egy későbbi levelemben majd beszámolok az ezen vidéken látottakról, ha időm és alkalmam lesz rá megtekinteni. A vonat zakatolása és dübörgése az itt lefolyt tank ütközetek robaját eleveníti fel, úgy elmerengek az ott lefolyt harcokról, behunyt szemmel szintén látom a lángban égő vidéket és a mai napig is látható romok tanúskodnak az itt lefolyt elkeseredett harcokról. A vonat ablakából látni a lángok, vaskohók, gyárak messze fénylő tüzelt, amelyek emlékeztetnek az itt lefolyt nehéz és könnyű tüzérségi harcokra. Az egyik harci zaj elcsendesedett és helyet adott a másik harcnak, a kenyérért való harcnak. Harcolnak itt éjjel nappal, a megélhetésért. Liliétől délre, Leus, Douc, Loursch stb. bányavárosokban pedig, jól mélyen a föld alatt dolgoznak az emberek, keresik, kutatják és hozzák a felszínre a fekete gyémántot — a szenet. Hej, de sok szegény magyar munkás is dolgozik itten a föld alatt, akiknek az élete nem irigylésre méltó, mert verejtékkel keresik meg maguk és a családjuknak szükséges mindennapi kényé rét. Nem gondolná az ember, ha nappal utazik itt keresztül, hogy a szántóföldön is nehéz munkát végző emberek alatt, mélyen a földben is emberek dolgoznak, sorvadnak a nehéz munkában. Mind több lesz a gyár a vonat mentén, amelyeknek a fényéit szépen visszatükrözi a csatornák vize és közeledünk Franciaország legészakibb részéhez, az ipari metropolishoz, a Lille, Roubaix, Tourcouig stb. városokhoz. Lille előtt az utolsó város Five, amely város ipari telepei szintén sok szegény magyar munkásnak adnak kenyeret. Késő éjjel, nagyot fújva áll meg a vonatunk a lillei állomáson és egy magyar emberrel többlett itt, akit az országok éltető vérkeringése a vonat hozott ide és még valami más. Rákosszentmihály és Lille csak egyben hasonlít egyháshoz, hogy itt ugyanolyan sár van, mint Szentmihályon, csak hogy itt a tenger közelsége és a csatornák táplálják a felhőket, inig Szentmihályon a szegénység és vármegye mostohasága a szülője a viz és a föld eme csúnya piszkos, puha keverékének. (Vége.)
