Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-08 / 6. szám
2. oldal. rákos vidéké 6 szám. voltak. Újabb időben: Fenyves Jenő és Mészáros József gárdájában Czwejánovics János, Manglitz Rudolf, Schin Endre és Szakos Bálint játszották szép sikerrel a Tót leány, Kintornás család és a Cigány szinarabokat. Iparos dalkart is alakitottak fáradhatatlan iparosaink. Első karnagya Herein Imre volt, erőssége pedig Kovács A. János, Szabó Lajos és Koritár Lajos voltak. Ezen műkedvelői ténykedések tették lehetővé, mert — úgy mondhatom — egész vagyont táncoltak ösisize, hogy részben a mai értékben megbecsülhetetlen diszlobogót megszerezhettük. 1914. év pünkösdjén avattuk föl kedves zászlónkat s ezen fölszentelés olyan lélekemelő ünnepségek között folyt le, hogy az mindenkor ragyogó fénypontja lesz ipartestületi életünknek. De alig ocsúdtunk föl ennek mámorából, már is jelentkeztek a vészes viharfelhők hazánk egén, s az első lökést a zivatar kitörésének megadta a szarajevói orgyilkosság. Utána hadüzenet, amely a kihatásaiban akkor még előre nem látott világháborút idézte elő. Nemzetünk virágát, s utána fokozatosan férfi világának főbb életerejét szólították fegyverbe a haza védelmére, hol milliók állottak csatasorba, hogy megvívják a világ legnagyobb háborúját. 1915-től fogva a háború okozta bajok folytán az ipartestületi élet mind sziikebb térre szorult, tagjainak nagy része hadba vonult. A dalkar működését beszüntette. Ipartestületi bérhelyiségünket föladtuk s a községi elöljáróság szívességéből a községházában helyezkedtünk el. E háborús években a Keresk. és Iparkamara fölhívására iparosaink szövetkezni próbáltak a hadimunkák szállítására, de e mozgalom az összemüködés és felelősség hiánya folytán nem vezetett eredményre. Ezután a hadbavonult tagtársak családjai részére időközben segélyeket (kamatmentes kölcsön cimén) folyósított a Kamara, kiküldött derék igazgatója, Schlamadinger Miklós ur által. 1916 1918-ig ipartestületünk elöljárósága uj választás mellőzésével megszakítás nélkül vezette a testület ügyeit, a tisztikar fizetéséről lemondott s ez idő alatt erre szorult tagjaink részére kérvényeket készitett és időnként anyagokat utaltatott ki, nevezetesen: bőr- és szövet, valamint épitő anyagokat, miután a háború az anyagkészleteket annyira kimentette, hogy minden áruhoz csak kérvényezés és sorbaállás utján lehetett jutni. 1918. október végén kitört a forradalom, ami nem csak ipari működésűnket akasztotta meg, hanem az egész gazdasági életet íölboritotta. 1919. február 23-án végre megtartottuk tisztújító közgyűlésünket, de tagjaink bizalmából úgy az elnökség, mint az elöljáróság megmaradt tisztében és tovább vezette az ügyeket. Az elnök ekkor nagyobbszabásu hazafias beszédben tiltakozott a már kibontakozó kommunizmus ellen, amely beszédet bold. Rónay titkár politikai óvatosságból nem vette be a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Éppen azért ez emlékirat szerzője szükségesnek látta e beszédet, mint ama zivataros idők jellemző krónikái feljegyzését megörökíteni. Szólt pedig e képen: Kedves Iparostársaim! Hirtelen nagyot fordult a világ, a régi »korrupt« politikai rendszer megbukott, amelyet senkisem sajnál és visszahozni nem kivánja, de ugyanakkor hatalomra verődött egy másik szélső irányzat, amely az egész kiforrott társadalmi rendet fenekestül fölforgatja s a polgárok legszentebb érzelmeit akarja kitépni a lelkekbői, hogy ahelyett kárhozatos tanokkal töltse meg: A hazafiságot, ami erőt adott a nemzetnek arra, hogy Szent István országának határait 1000 éven át számtalan veszedelemtől megvédhette. A vallásos érzést, amely erkölcsi alapot biztosított a nemzeti társadalom fönállásához. A magántulajdon sértetlenségét, amely a polgárokat az államfenntartó munkásságra serkentette!. A családi szentélyt, amelyben az élet küzdelmeiben kifáradt ember megtalálja megnyugtató boldogságát. Én, tisztelt uraim, ezen politikai irányt nem követhetem, mert mély meggyőződésem, hogy ezen érzések kiirtása után nem várhatjuk hazánk épségben maradását, sem nemzetünk fönnmaradását, de legkevésbbé ipartestületünk fölvirágoztatását, hanem csak visszaesését, végül föloszlását, mert ez a politika a kisipar csődjéhez vezet. Hiszen a szociálizmus alapvető gondolata a a termelés és fogyasztás közössé tétele. E célból el kell pusztítani a kis ipart, a nagy gyárüzemeket központositani s azokat szocializálni; akkor kedves iparostársam becsukhatod a te kis üzletedet elmégy a nagy gyárba munkásnak s ott olyanok fognak fölötted rendelkezni, akiket a te kis műhelyedben meg se tűrnél, mert ott nem a munka, hanem a hang adja meg az ember értékét. És lesz egy szociális állam, amely nem egyéb mint egy óriási gyártelep, hozzá egy közellátási áru- csarnok, amelynek minden polgár alkalmazottja, munkása, tisztviselője, fogyasztója lesz. Nohát kérdem, k. iparostársaim, hová lesz az a sokszor megénekelt függetlensége a polgárnak az állami közösség mellett, ahol a központok látják el a lakosságot a beszolgáltatott munkajegyek értékéig a sziikséges élvezeti cikkekkel (élelmiszer, ruházat, fűtőanyag stb.); nem elég kóstoló volt ebből a háborús központok szomorú emlékű ténykedése? Nem uraim, ebből nem kérek. Jobban érzem én magam az én kis birtokomban, ahol magam parancsolok, az én kis üzletemben, ahol én rendelkezem és ott vásárlók és annyit, amint az nékem jói esik és erre szükségem van. Nékem szent az enyém tied törvénye, szent a családi fészek, magasztos a haza fogalma, s boldog vagyok az élet küzdelmében, ha az én kis templomomban Istent imádva, enyhülést találok felizgatott lelkemnek. A múlt korszak bűneitől meg kell a társadalmat tisztítani, de ezzel a fürdővízzel nem szabad a gyermeket is kiönteni. Én is szociálista vagyok, át vagyok hatva a népek jólétét célzó intencióktól, de Istenemet, hazámat, nemzetemet nem tagadom meg soha. Azt mondják, hogy most még nem mennek annyira, hogy a magántulajdont és a vállalatokat kisajátítsák, mert az idő még nem érett meg, de amint az események mutatják, az idő gyorsan érik: 3 hónap alatt kiforgattak mindent, a másik 3 hónap, alatt, ha ilyen tempóban haladnak, a kommunista elvek teljes érvényre jutnak, s a vagyonközösség mellett már csak az anyák és gyermekek állami közösségbe vonása következnék. Élénk példát mutat erre a gyors fejlődésre az a tény, hogy az októberi forradalmat még a polgárokkal együtt fehér őszi rózsa és nemzeti zászló jegyében csinálták meg, s e rövid pár hónap alatt
