Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-01 / 5. szám

6. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 5. szám. Ifjúsági előadás. A szfőv. tanügyi osztálya ifjú­sági előadásai során Schiller »Ármány és szerelem« című drámáját hozta szinre a Városi Színházban. Arról lehetne vitatkozni, hogy eléggé szerencsés voltáé a darab megválasztása; de viszont arról nem, hogy a klasszikus értékű, szép darab nevezetes költői és becses irodalomtörténeti jelentőségű alkotás. Az előadás megfelelő volt, bár semmi rendkívülit nem nyújtott. A szemfüles nebulók egy része azonban jól mulatott azon, hogy a ludtollal irt levelet modern itatós-deszkával (tapperrel) szántották fel. Február­ban »A vén gazember« következik, Rózsahegyi Kál­mánnal a főszerepben. Baseltól — Liliéig. Ezen a címen érdekes útleírás közlését kezdi meg a mai számban a Rákos Vidéke. A lapunk számára készült élvezetes utleirás maga is különös figyelemre tarthat számot eredeti meg­figyelései és sajátos nézőpontjából összeválogatott adatai révén, de még vonzóbbá teszi azt számunkra Írójának személye, aki nem más, mint tősgyökeres szentmihályi Nagy Ferenc, a világhírre emelkedett labdarugó sportember. Mint ismeretes, ez idő szerint Franciországban működik, mint futball-oktató; amint a névjegye mondja »Francois de Nagy entraineur diplome«. Lille városából küldte a bizonyára nem mindennapi fogadtatásra találó kéziratot, amelynél talán csak a kisérő levele érdekesebb. Ezt nem a nyilvánosság számára irta, de bizonyára nem vesizi rossz néven, ha nem tudunk ellentállani a vágynak, hogy néhány közérdekű részletét ne idézzük. íme: ,... Hát bizony, engémét a sors és a megélhetés ide vetett a Grand Nation országának északi sarkába. Nagy a távolság a kicsi falunk és Lille között, de azért gondolatban nagyon sokszor otthon vagyok. Már sokat bolyongtam a világban, már sokszor ke­zembe vettem a vándorbotot, de a szivem mindig vissza vágyik a kis megcsonkított hazámba, amellyel szemben magam is leróttam a kötelességemet, ame­lyet bármiképpen is megnyomorítottak, de mégis az én kedves szülőföldem marad. Különösen itt a győz­tes (?) államban és a velők szövetségben lévőkben érzi az ember a legjobban, hogy mi milyen kicsik vagyunk a világ sakktábláján, bennünket hogy tolo­gat a diplomácia kénye-kedve szerint. De ez csak külsőleg van. A mi kis országunk — és a magyar nép erős, erősebb mint a mesterséges injekciókkal fenntartott és kihalófélben levő nép. Megmutatta az 1000 év és a mi történetünk ennek az állításnak az igazságát. — Most azonban nem politizálni akarok, mert ez nem kenyerem, hanem egy jó magyar érzésű barátomhoz intézek egy pár sort a magam érzése szerint. Ne csodálkozzál a levelem hangulatán, de csak ne volna az a nyavalyás betegség: a honvágy. Tudod, milyen rossz az? Ezt leírni, .sem elmondani nem lehet. Akár milyen jó dolgod lehet, adhatnak bármit, semmi sem jó, minden keserű. Ezt a nya­valyát megkapja minden magyar ember, aki külföl­dön van, ezt nem kerüli el senki, ez jön magától, előbb vagy utóbb. Én éppen most vagyok benne és ennek orvossága nincsen. Jártam már északon- délen, keleten-nyugaton, mindenütt belém markolt. Majd csak elmúlik. Vigasz, ,ha a kezembe veszem a lapodat, amelyet kétszer-hároszor is elolvastam már. Ide kerültem egy nagy egyesülethez, mint sportok­tató. Nagyon nehéz a helyzet, de a magyarok jó sport hírneve mégis úgy kívánta, hogy ne a szomszé­dos nagy angolokhoz forduljanak tanítóért, hanem a 'legyőzött, kis magyar néphez, mert annak a tudását, küzdőképességét el kellett ismerniük és el is ismerik. így esett a választás az egykori kis mezítlábas szent­mihályi sportemberre. A magyar szövetség utján kerültem ide es most itt vagyok. Dolgozom a meg­élhetésemért és különösképpen azért, mert szerintem a sport a legjobb propaganda a magyarságnak. Itt lehet a legtöbbet tenni a magyarság érdekében. A kezdet nehéz volt. A nyelv, a szokás, a volt ellen­séges állam alattvalóival szemben ellenszenv stb. Ezt mind leküzdeni, éppen elég. Egy és fél hónapja vagyok itten, de sikerült. Hát komám! nem azért voltam 32-es baka, akinek az indulójától a csehek úgy félnek. Megy minden, csak nem szabad meg­ijedni. Bátorság és merészség, egy kicsit magyarnak kell lenni; akkor nincs akadály. Lesz még magyar nyár. Én érzem itten---- A levél sok meleg üdvöz­le ttel végződik Szentmihály vezetői, (főjegyző, bíró stb.) és itteni barátai számára. Levél a szerkesztőhöz. Kedves szerkesztő url Végtelen örömmel olvastam a Rákos Vidékében azo­kat a cikkeket, amelyek a Hévvel foglalkoznak, azzal a szándékkal, hogy az utazóközönség sok-sok pana­szát megtudja, megértse az igazgatóság és orvosolja bajainkat, ha akarja. Örömmel állapíthatjuk meg azt is szerkesztő ur lapjában, hogy a Hév. kezdi akarni. A multheti híradás végén ezt olvas] ríjuk: l .. »az igazgatóság a személyzetet arra utasította, hogy az utasokkal szemben mindig a legnagyobb udvariassággal viselkedjék.« Hát ez az! Erre kiváncsi közönségünk. Mert sok a panasz a személyzet udva­riatlansága, sokszor durvaságig menő gorombaságai miatt és a villamostársaság elleni gyűlöletet az szítja legjobban közönségünk körében. Különösen a höl­gyek panaszkodnak. De most nem akarok eseteket felsorolni, hogy mi érheti az utazóközönséget, amely a méregdrága viteldijak mellett még neveletlensé­geknek is ki van téve azoktól az emberektől, akik megélhetésüket, kenyerüket az utasoktól kapják. En­gem csak az érdekelne, hogy mikor rendelte el az igazgatóság alkalmazottainak, hogy »mindig a leg­nagyobb udvariassággal viselkedjék az utasokkal szemben ?« Mert az elmúlt héten ugyancsak alkalom lett volna a villamoson figyelmeztetni egy kalauzt erre a rendeletre. A Rákosi-uti megállónál készültem leszállani, kinyitottam magamnak az ajtót, de, mikor le akartam lépni az ajtón, valaki mellém lépett és egyszere csak azt vettem észre, hogy elkezdett az ajtóból — félre tolni. Csodálkozva néztem oda, hogy ki lehet az a kedves ember, aki félre akar tolni az ajtóból, mikor világosan láthatja, hogy ki­nyitottam az ajtót és le akarok szállni. Hát a kalauz volt. Félre tolt és leszállóit előttem. De amikor a földre ért, megfordult és ezt mondotta: »Először nekem dukál!« Ez történt, szóról-szóra. Hogy meny­nyire helyén való volna az igazgatóság hathatósabb szigora alkalmazottainak modortalanságai ellen, ez az eset eléggé fényes bizonyíték rá. Szerkesztő urnák meleg tisztelettel egy bérletes. oszzáe temetkező vállalata, Rákosszentmihály. Rákosi-ut 49. Fióküzlet: Mátyásföld. (Középső megállónál.) Elvállal egyszerű és díszes t e in e t é s e k rendezé­sét, hullaszállitást Budapestre, vidékre és külföldre vala­mint exhumálásokat bármely temetőből. - Viaszgyertyák, 3 síremlékek, sírkeresztek minden nagyságban, sirtáblák ércből és márványból. Élő- és művirág-koszorúk, koszoru- szallagok kaphatók. Telefon Rákosszentmihály 3. Fióküzlet: CÍNKOTA, KOSSUTH LAJOS-UTCA 1. '

Next

/
Thumbnails
Contents