Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-01 / 44. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, november 1. 44. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Csak egy viv Ezt a jelszót egy nagyon derék, de nagyon szomorú uj ságiró találta ki és tette népszerűvé csaknem két évtizeden át. Werner Gyulának hivták. Tüdőbeteg volt és a külön magyar nemzeti veszedelemmé sulyo'sodott tüdőbaj ellen folytatott hatalmas arányú propagandát. A vidéki lapok számára ügyes szépirodalmi kőnyomatost szerkesztett, amelynek közlemények díjtalanul lehetett felhasználni, csak épen a tüdőbaj ellen védekezésre tanító néhány soros hi- lecskét kellett érette közreadni. A »csak egy virag- szálat« pedig azt jelentette, hogy a közönség halottak napján csak egy virágszáí árát adja a tüdőszanatórium javára és akkor Nagymagyarország rettentő veszedelemtől menekül meg. Szegény Werner Gyula, bár sokáig állotta a harcot a nemzetmentő célért, régen ott pihen már a temetőben, a jelmondata is hovatovább, feledésbe merül, de hogy nem élt hiába, bizonysága az a modern, felvilágosodott közfelfogás, amely az egykét évtizeddel ezelőtt úgyszólván általános érzéketlenség helyébe lépett és közegészségügyi tekintetben hasonlithatatlanul kedvezőbb helyzetet teremtett. A mai ember szinte már csodálkozik azon, hogy még nem is olyan régen nyilvános feliratokkal kellett rendreutasítást adni, hogy a kocsi vagy a szoba padlója nem — köpőláda. A tuberkulózis statisztikája is sokkal kedvezőbb adatokat mutat, mint a múlt .század végén. Végre valami, ami ma nem rosz- szabb, mint egy emberöltővel ezelőtt! De hát nem erről akarunk beszélni. A Mind- szentek-halottak napja fordulóján eszünkbe jutott a régi jelszó, a »csak egy virágszálat« és ezt szeretnénk újra felidézni és az emberek megértő szeretetébe ajánlani. A kegyeletes temető-kultusz máig sem múlt el és manapság is koszorú- és virágözönbe borítja a sírokat. Bárha a modern ember tudván-tudja, hogy a virágos hant csupán a lélek elnyűtt ruháját, por- landó testét takarja és alatta már csak az, átalakuló anyag rejtezik, mégis, mint az elhunytnak utolsó földi jelképét, levetett egykori hüvelyének utolsó állomását, kegyelettel látogatja a sirt és áldozatos szeretettel díszíti fel, virágba borítja, csillogó mécsek lángjaival ékesíti. A kegyeletes hagyomány és ősi szokás ellen nem lehet kifogás sem lelki szempontokból, sem az élet prózai vonatkozásai tekintetében, mert hiszen gazdasági érdekekből sem lehet közömbös, hogy a temetői kegyelet egész sereg kertész és 'kereskedő számára jelent örvendetes hasznot és számottevő forgalmat. Csak az a fontos, hogy túlzásokba ne essék. A jámbor kegyelet: a. szeretet, hála és megbecsülés szócsöve, ne váljék a hiúság vásárává, a kérkedés és tüntető versengés rut piacává, másrészt pedig a kedves halottnak szánt áldozat ne vonjon el a gonddal élőtől nem nélkülözhető szükségletet. Sohase feledjük, hogy az a temetői pompa lényegében nem a szegény halottaké. Azok már nem látnak abból semmit és rájuk nézve merőben közömbös, hogy hány pengőbe került a sírjukra helyezett haLöttaknapi koszorú. Azt a kegyeletes parádét mi élők, tulajdonképen önmagunknak és — egymásnak rendezzük. Ellenben egy liter tej, amit az éld . gyermeknek nyújtunk, egy karéj kenyér, amelyet az éhezőnek juttatunk, igazi jótétemény és nemzetvédelmi szempontból is hasznos, okos és derék , jócselekedet. Nem irigyeljük a temető néma birodalmától a halottaknapi fényt és virágillatot, csiak most, a nyomorúságnak ezen a keserves őszén, a szörnyű tél) kapuja előtt szeretnénk, ha újból mindenki újra meghallaná a jelszót, amit a temető csendes lakosa, a holt újságíró, küld nekünk: »Csak egy virágszálat!« Nem a tüdőbajosok szanatóriumának, hanem annak az óriás kórháznak, mely most a magyarok szomorú országa. Csak egy virágszálat vegyen el mindenki a halottaknak szánt ajándékokból és adja oda az élőknek, a szükölködőknek, a nyomorgóknak, a munka- nélkülieknek, a szegény gyermekeknek, a gondozásra szoruló csecsemőknek! Rengeteg összeg gyűlik egybe ilyen módon, amiként annak idején nagy hasznát látták a mozgalomnak a tüdőszanatóriumok. Az emberek, még a legszegényebbek is, dicséretesen ragaszkodnak a halottaknapi kegyelet-jaján- dékhoz és bárminő gonddal és lecsökkentett alakban is leróják kegyeletük adóját. Menjünk ezen iaz utón még egy lépcsőfokkal lejjebb. Takarítsunk meg egy pengőt abból, aminek úgyis csak a jelképi értéke számit, fizikai valósága ellenben közömbös. Kedves halottunkat nem rövidítjük meg semmivel, ha két őszi rózsával kevesebb jut a koszorúnkba,, mig az élőknek jutó segítség nagy szolgálatot fog tenni a iegszomorubb magyar télben és jócselekedetünkért nemcsak az élők imája fizet meg, hanem örvendezni fog rajta kedveseinknek érettünk könyörgő lelke is. Csak egy virágszálat! »□yg" HÍREK »oggS" Kápolna szentelés. November 8-án szentelik fel az Uj Almásy Pál telepen épített kápolnát. A felszentelést Vedres Béla apát plébános végzi fél 9 órakor. Ez lesz egyébként a kápolnában a szentmisék ideje is. Bálint György szeretett lelkipásztorunk aki tudvalevőleg elvállalta a kápolna lelkészségét, már nagyban készül az átköltözésre.
