Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-10-04 / 40. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, október 4. 40. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasága hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, * Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Disz Sándor - Rákosszentmihály főjegyzőié. Szenzációs elégtétel Krenedits Sándornak. Szent Mihály napja ragyogó ünnepe lett Rákos- szentmihálynak. Egyhangú lelkesedéssel főjegyzővé választották Dibusz Sándor közigazgatási jegyzőt és ez 9 nagyjelentőségű aktus az egész község örőmünnepévé bontakozott ki. Szenzációs érdekességü és hatású beszédek hangzottak el, eszmék tisztázódtak és a maga meztelen valóságában nyilvánosságra került Krenedits Sándor főjegyző nyugalomba vonulásának hiteles története, amellyel kapcsolatban a rákosszentmihályi titkos rágalom-gyár hónapok óta élénk tevékenységet fejtett ki. Dibusz Sándor nagyszerű diadalt aratott, Krenedits Sándor pedig ragyogó elégtételt kapott. Révész Béla dr. tb. íőszolgabiró délután négy órára tűzte ki a képviselőtestület közgyűlését, melyen csaknem minden tag megjelent. A főszolgabíró maga elnökölt. A termet az érdeklődők tömege töltötte meg és kiváló vendégek is emelték a választás fényét. Eljött országgyűlési képviselőnk Szűcs István dr. ny államtitkár, Piukovich József dr. tb. főszolgabíró, Hollósy- Kuthy Lajos dr. rendőrtanácsos, Alaptfy István dr. rendőrtanácsos, Nagy Imre dr. rendőrfogalmazó, Za- chár Béla rendőrfelügyelő, Sashalom község vezetősége és társadalmának számos tagja, Kucharik Ferenc dr. orvos Cinkotáról és még igen sokan mások. A közgyűlés jegyzőkönyvét Schvarczl József és Pálfi János hitelesítette, majd a főszolgabíró megállapította az eljárás szabályszerűségét és mind a négy pályázót jelölte a következő sorrendben: 1. Dibusz Sándor, 2. Pribslszky György, 3. Wachtler István (Moson) és 4. Laczkovics Béla ny. főjegyző. A képviselőtestület egyhangúlag, közfelkiáltással Dibusz Sándort választotta meg, akit a terembe léptekor falrengető éljenzés és taps fogadott. Dibusz nyomban letette az esküt, Révész dr. főszolgabíró pedig szivekbe markoló beszédet intézett hozzá. Megállapította, hogy a felügyelő hatóság előtt is örvendetes bizalom nyilvánítás Dibusz tiz évi értékes és lelkiismeretes munkálkodásának jutalma, de egyúttal előleg a jövőre, amelyet a súlyos vezető pozícióban ezentúl kell megszolgálni. Beszélt a mai rendkívüli viszonyokról, amely súlyos helyzetünkben kétszeresen egész embert követel. Meleg, méla hangon hirdette, hogy a tisztviselőnek nemcsak kötelességtudásra van szüksége, — a miben, mint vezető, mindig ő járjon elől társai előtt, — hanem érző, jóságos szívre is, amely lelket visz a rideg paragrafusokba, s meleg tartalommal tölti meg a törvény formái közé szorított munkálkodást. A saját példáját tárta elébe: ő is a maga erejéből küzdötte fel magát és mindig az volt az ereje, hogy becsületesen, igazságosan és méltányos emberszeretettel teljesítette kötelességéi. Rákosszentmihály javára a legszebb reményekkel bocsátja útjára az uj főjegyzőt, aki eddig is bizalmát és megelégedését érdemelte ki. Igen nagy hatást tettek a főszolgabíró szavai, melyekre Dibusz Sándor férfias komolysággal, világos és egyenes őszinteséggel válaszolt, s megköszönte a főszolgabíró támogatását, a képviselőtestület bizalmát és fogadalmat tett, hogy mindenben a kijelölt utón fog haladni, a közjó érdekében dolgozik és a község minden polgárának érdekeit szereteitel mozdítja elő. — A képviselőtestület nevében Pálfi János főszámtanácsos mondott köszönetét a főszolgabírónak, még pedig igen talpraesett, sikerült, lelkes beszédben, amely hálánkat tolmácsolta, ;hogy a közóhaj érvényesítését a főszolgabíró lehetővé tette és nemes hangú, mélyen emberi, szép szavaival saját lelkét is feltárta előttünk és nagyszerű útmutatást adóit uj főjegyzőnknek és mindnyájunknak. A közgyűlés után a Nagykaszinó dísztermébe vonult a társaság, ahol pazar virágdísszel felteritett „U“ alakú asztal fogadta. A lelkes áldomás reggelig tartott és bővelkedett nevezetes mozzanatokban, igen sok, szebbnél-szebb beszéd hangzott el. Pillér György, a kaszinó igazgatója üdvözölte a kiváló vendégeket és járásunknak nemsokára végleges fejét. Révész dr. nyomban válaszolt, „nem szereti a restanciát“ jelszóval. Megköszönte az üdvözlést, ilt is szeretettel köszöntötte Dibusz Sándort, azután pedig, mondván; „eddig előre néztünk, tekintsünk most vissza a múltba“ — a nyugalomba vonult Krenedits Sándor főjegyzőtől vett búcsút ezen a helyen is és meleg szavakkal méltatta érdemeit. Harminchárom éven át érdemes munkásságot fejtett ki, melynek emlékét igen sok, szép és értékes alkotás hirdeti. Ha talán nem tudta minden tervét megvalósítani, ez a rendkívüli viszonyoknak és körülményeknek tulajdonítható. Reméli, hogy nyugalomba vonulása nem jelenti a közügyektől való visszavonulását, hanem fog még vele hazánk és a közjó érdekében együttműködni, többek között a vármegye törvényhatósági bizottságában. A gyönyörű beszéd szenzációs hatást tett. A száznál több főnyi társaság tombolva ünnepelte a főszolgabírót. Ez a hatás a következő percekben a tetőpontra fokozódott. Ugyanis Krenedits Sándor nyomban hálás köszönetét mondott a főszolgabírónak és kijelentette, hogy itt a pillanat, amikor nyugalomba vonulásának hiteles körülményeit nyilvánosságra hozza. A füléig is eljutott a községben bujkáló rágalom, hogy őt felsőbb- sége küldte nyugalomba. Köszöni a főszolgabírónak, hogy tanúságot tett e ráfogás ellen. Midőn nyugdíjaztatását kérte, a járás feje marasztalta, s azt óhajtotta, hogy legalább még egy-két évig ne hagyja el hivatalát és csak midőn kéréséhez ragaszkodott, akkor járult hozzá. (A főszolgabíró helyesléssel igazolja az elmondottakat.) Nyugdíjba vonulásának két oka volt. Az
